Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkasnak:-Azért ne legyél részeg, ha bármi baj van, hogy fogsz reagálni, ha horkolsz?

Megyek beszélek Morel-el és Alysium-mal. Megkérem őket, hogy 3 óra alvás után keltsenek fel aztán másik 3 múlva keltem a követkzőt őrnek. Rendben?
Morel alszik.

[Massza Rex]

Grenhez:
- Nö aggúdjál, júl bírom a páleszt. (nevet) Csak ögy kövéskét iszum, hugy gyursabban ölaludjak.

[Pettyes]

Grennek:
- Rendben, felkeltelek 3 óra múlva, ha addig nem történik semmi!

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas-nak:- Te tudod! - mondom megvonva a vállam.
Alysium-nak:- Köszönöm!
Megropogtatom a csontjaim és irány a szobám. Lecsatolpm és a kezem ügyébe teszem a bárdom, aztán úgy ahogy vagyok elterülök és alszok.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor felriadok bárddal a kezemben kirontok a folyosóra és körbenézek-hallgatok történt-e valami.
Láthatóan, hallhatóan nem történt semmi különös.
Alysium azt látja, hogy kb két és fél óra után Gren kirohan a szobából, nem is kellett ébreszteni
Gren felé egy kicsit megilletődötten:
- Jól vagy Gren?
- Még nem jött el az idő - mosolygok.
Alysium-nak:-Nem vagyok jól. Valami baj van. Csak nem tudom mi. Történt valami?
Közben odamegyek Morel szobályához és benézek hozzá, meg Farkashoz is.
Morel láthatóan nyugodtan alszik.

[Massza Rex]

Amikor Gren elmegy aludni én is így teszek. Előtte még leküldök némi (kb 3-4 decit) páleszt. Fegyvereket kézközelbe rakom, a zsákomat pedig a bejárathoz fektetem, hátha átesik rajta az, aki túl gyorsan akar bejönni.
Teljesen nyugodtan alszol, egyáltalán nem álmodsz.

[VérGyöngyTyúk Z]

- Hát látszik rajtad az izgatottság! Előbb nyugodj meg, nem űz a bűzös ork horda...! Remélem - elnyomok egy mosolyt.
- Az ég adta világon semmi sem történt, sem egy hang, sem egy légy zümmögés!
Felállok és mivel nincsenek messze a szobák egymástól így egy kicsit ki is nyújtózom és Grennel megyek.
Ha Farkast is rendben találom (rendben találod) akkor Alysium-hoz fordulok.
-Mindenféle furcsa álom van néha. Ma reggelre Farkas is hasonlót álmodott. Nem tudom mitől de nagyon fárasztó is. Megkérhetlk, hogy egy fél időt még maradj? Megpróbálok pihenni is, mert most tán még fáradtabb vagyok mint lefekvés előtt.

Amennyiben még bírom. Még 2 órát biztosan kibírsz.
- Persze! Aludj csak, majd 2 óra múlva váltalak!

Mielőtt elalszok még próbálok beállítani pszivel egy ébresztést 2 óra múlvára.

Gren visszafekszik aludni, és édesdeden alszik, nem álmodik semmit. Furcsa mód két óra alatt jobban kipiheni magát, mint gondolta volna.

[Pettyes]

Kb fél órával aután, hogy Gren visszavonult ismét, kezdesz fáradni, és megdörzsölöd a szemed, hogy frissebb legyél, mire befejezed egy sárkánymináts köpenybe öltözött niarei kislány ül veled szemben, és mihelyst ránézel csacsogni kezd:
- Szia! Van kedved beszélgetni velem? Sajnos a másik hozzád hasonló már elment, de ő nem is akart velem beszélgetni, undok volt és elzavart. De te ugye, ugye nem zavarsz el?
Egy kicsit meglepődök, újra megdörzsölöm a szemem, hogy nem látomás vagy illúzió, ha nem:
- Szervusz! Hát nem a legjobbkor jöttél Te lány, mert dolgom van, na de egy picit ráérek! - mosolygok felé.
- Miről szeretnél beszélni?
- Bármiről - vonja meg a vállát.
- Mi a neved? Hogy kerültél ide? Hol vannak a szüleid?
- Lin vagyok, itt lakom. Te hol laksz és mi a neved?
- Én Alysium vagyok! Látod most perpillanat nem lakom sehol, vagyis talán én is majd itt fogok egy picike ideig lakni, de amúgy a messzi erdők gyermeke vagyok!
- Én még sose jártam erdőbe. Az milyen hely?
- Az erdő, ahol én lakom egy nagyon szép hely! Sok fa él benne! Nyáron a kellemes szellők és enyhülést adó árnyékok otthona, nyáron télen pedig az apró hópelyhek játékos mezeje! Egyszer megkérhetnéd a mamád, hogy vigyen el téged sétálni egy ilyen helyre! Nem bánod majd meg! - mosolygok.
- Soha nem láttam még fát, és nem tudom mi az a hópehely - mondja szomorúan a lányka - tudod, én sose voltam még kint, csak itt bent a házunkban. Anyu nem enged ki a házból, hiába kérem. Mondjuk boldog vagyok itt, mert sokan jönnek-menek, de egyszer azért megnézném mi van odakinn.
- Hmmm, szóval még sosem voltál kint, tán anyu azt mondta, hogy beteg vagy és nem szabad kimenned, vagy nem szereti, kimész, mert esetleg nem fogadsz szót? -kacsintok rá és mosolygok.
- Anyu azt mondta én különleges kislány vagyok, és bajom esne ha kimennék, ezért nem enged ki.
- Na és ki az anyukád és hogy-hogy nem vagy mellette?
- Anyu most nem figyel rám, én meg elosontam - mondja neked cinkosan, majd aggódva folytatja - de ugye nem árulsz be?
- Szóval anyu nem figyel! - én is kicsit összehúzódom és úgy figyelek rá - Nem foglak elárulni, na de azt sem tudom, hogy ki az, akinek nem szabad szólnom. Melyik emeleten laksz?
Milyen szép a ruhád és milyen nemes álat van rajta, tudod mi az?
- Persze hogy tudom - mondja vidáman - ez egy sárkány. Ha nagy leszek én is szeretnék sárkáy lenni, de anyu szerint kislányokból nem szokott sárkány válni. Te mit gondolsz erről?
-Sárkányok - kis szünetet tartok és elmerengek - igen nagyon szép és büszke lények! Hogy lehet-e belőled sárkány, ha nagy leszel? Ez elég fura kérdés, tudod ha nem szereted magadat és nem bízol magadban, akkor sohasem leszel sárkány vagy ami szeretnél, ha viszont szereted magad úgy ahogy vagy, akkor miért is szeretnél sárkány lenni?! - mosolygok és egy picit elgondolkodom, hogy vajon megérteheti-e a kis lány azt, amit mondok neki.
- Szerintem úgy vagy jó, ahogy vagy, mit szólsz ehhez?
Kicsit elgondolkodik, majd mintha valamire rájött volna didalmasan kijelenti:
- A sárkányok tudnak repülni, ők szabadok. Egy sárkány tud magára vigyázni, és kimehet az utcára. Sárkány akarok lenni.
- igen igazad van a sárkányok tudnak repülni! Te tudsz repülni?
- Nem tudok repülni - itt elszomorodik.
- Szóval nem tudsz repülni, de ne búsulj! Súgok neked valamit! - halkabbra veszem a hangom és odasuttogom! Tudod miért tudnak a sárkányok vigyázni magukra?
- Miért?
- Mert volt egy mamájuk, aki nagyon vigyázott rájuk, féltette őket, óvta őket, ápolta és tanította! Ezután büszke és nagy lénnyekké nőnek, mint ahogy Te is fogsz és úgy érezheted magad, mint egy sárkány! Bizony!
- De jó, akkor én is sárkány leszek - lelkendezik.
- Szóval különleges lányka vagy?! Megmutatod nekem, hogy mi az, amiben különleges vagy, esetleg anyu megtiltotta? Örülnék, ha megmondanád! - mosolygok.
- Sok titkot tudok - mosolyog cinkosan - játszunk olyat, hogy én mondok egy titkot neked, utána te mondasz nekem egyet. Jó?
- Játszhatunk, de én nem tudok titkokat! Viszontismerek néhány játékot és ha akarsz tudunk ilyet játszani! - mosolygok.
- Titkai mindenkinek vannak neked is. Én kezdem, szóval abban a szobában - mutat Capulloék volt szobájára - tegnap három bácsi lakott egy szép bácsi, egy csúnya bácsi, meg egy barnahajú. Este a szép bácsi és a barnahajú bácsi úgy csinált mintha aludna, de nem aludtak, csak azt várták, hogy a csúnya bácsi elaludjon. Mikor a csúnya bácsi már mélyen aludt a másik két bácsi sutyorogni kezdett, de nem értettem mit mondanak, mert valami más nyelven beszéltek, majd abbahagyták a sutyorgást és elmentek a titkos járaton. Aztán mikor a csúnyabácsi felébredt nagyon meglepődött, és meg is ijedt, aztán kutatott mindenfelé, ő is megtalálta a járatot, aztán lement az alacsony szakállas bácsihoz, de közben meglátott egy nagyon csúnya bácsit, és mégjobban megijedt, aztán ő is elszökött. Most te jössz! - közli veled a lányka elégedette.
- Ejnye Lin, ez nem titok! Ez árulkodás! - nézek egy picit morcosan rá.
- A titok az olyan, ami veled történt és más nem tud róla! Az, hogy mást kilesel és elmondod másnak, az árulkodás!
- Mondj valami más titkot!
- Csúnya ronda vagy te is, mint a másik olyan mint te! - kiáltja neked, látszik rajta, hogy megsértődött - ha ilyen vagy nem játszok veled többet, és nem mondok több titkot sem! - azzal eltűnik, mintha soha ott sem lett volna.

[Pettyes]

Egy picit meglepődök, elgondolkodom, hogy mennyi szépet mesélhettem volna neki, de hamar túlteszem magam rajta. Majd visszatérek eredeti feladatomhoz, az örködéshez.
Az őrködés hátralevő része nyugodtan telik. A lány nem kerül elő többet.
Az örködés hátralévő idejében egy kicsit még elmélkedem a kislányom, mert kedves kis teremtés volt, de aztán erőt veszek magamon és az örködés végeztével keltem Grent, ahogy megbeszéltük.
Mikor Grent ébresztem:
- Üdv barátom! Ideje váltanunk! Azt mondtad, hogy furát álmodtál?! Nos az örködés alatt velem is furcsa dolog történt! Egy kislánnyal találkoztam, aki a beszélgetésünk kezdete előtt és vége után úgy tűnt el, mint a kámfor! Nem sokat tudtam meg tőle, csak annyit, hogy a többiek hogyan lógtak el. (Itt elmondom Grennek pontosan, amit hallottam)
- Ha ilyen furcsaságokra gondoltál, vagy ilyen miatt nem voltál jól, nos velem is történtek ilyen dolgok! Egyébként a kislány kedves volt, nem volt ártó szándéka, azt hiszem - itt elgondolkodok egy picit.
- Mindegy! Ideje egy kicsit pihennem nekem is.

[VérGyöngyTyúk Z]

[color="DarkRed"]Alysium-nak:
-Köszönöm, hogy keltettél. Furcsa, de most úgy érzem, mintha egy napot aludtam volna.
Mikor elmondja amiket a kislánytól hallott, megvakarom a fejem:
- Mond, biztos, hogy nem aludtál el? Mert ez az eltünősdi dolog. Már ne haragudj, de úgy vélem a tefélék füle élesebb allál mint hogy, - végignézem a folyosót és megbecsülöm a hosszát - ekkora távon osonjanak hozzád aztán meg el. Vagy pedig varázsló volt. Nem ismerem nagyon az emberfélék varázslóit, de azthiszem az ijen trükköket nem kiskorukban sajátítják el. De azt a "nagyoncsúnya" embert én is láttam. Nem volt rajta semmi különös. Viszont a kislányra akit leírtál nem emlékszem. Pedig ott kellett akkor lennie. Hmmm...
Amikor Gren az osonós dolgot említi, hogy jó a fülem, arra csak annyit válaszolok, hogy
- Bizony! Jó fülem van ezekhez, de ez a lány ott termet! Persze, lehet, hogy Neked van igazad és elaludtam, de én ezt nem hinném! Már teljesítettem hazámban jó pár őrszolgálatot, hogy ilyen baklövést ne tegyek! Fáradt sem voltam, szóval...! Hogy varázsló lettvolna? Meglehet! Mindenesetre ez történt!
-Menj pihenj le. Aztán reggel megbeszéljük a dolgokat.
Grenhez:
- Köszönöm! De lenne egy kérdésem! Aludhatok a szobádban, mert..., nos nem volt időm keresgélni egy szabad szobát és most hogyis mondjam... Esetleg hozok egy széket, azt itt el is alszom.
Alysium-nak:
- Persze, csak ne ess keresztül a cókmókomon.