Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Ferannak:
- Te is!

[VérGyöngyTyúk Z]

Éjközép előtt pár percel a tábor képe:
Egy törpe sétál körbe-körbe, Tömzsipöröly ül a batárja tetején és a környéket vizslatja.
A batárokban: az egyikben Ryel, a másikban az Atya alszik. Dhar Íshar mellett üldögél a lassan kihunyó parázsnál és a harcról beszélgetnek hallkan. Feran Ryel sátrában, a két törpe az egyik, Meríín a másik nagy sátorban alszik.

Gil az őrhelyén üldögél és nézelődik.

Éjközép előtt egy pillanattal hirtelen kivilágosodik a domb teteje ami mögött a tenger van. Mintha a nap kellne fel rosszkor.

Gil: azt látod, hogy a tengeren hatalmas és fényes villanás történik, a szemeid belesajdulnak a hirtelen fényözönbe, majd az utánna jövő sötétbe. Becsukod őket szorosan és úgy várod a fájdalom és a szikrák elmúlását.
A robbanás döreje és lökéshulláma kicsit később csap le a figyelőhelyedre. Még mindig nem nyitod ki a szemed, de érzed, hogy ágak, földrögök és valami nyálkás csapódik neked.


Tábor: Az alig egy pillanatig tartó fényességet pár pillanat múlva hatalmas robbanó zaj követi, majd a dombtetőre mintha óriás fújna. Bokrok és ágak zuhannak a táborra és jópár hal is. Szélvihar szerű léghullám rohan át felettetek. Tömzsipöröly nagyot nyekken mikor a szél lehajítja a batárról. A lovak vad nyerítésbe kezdenek, de a melléjük rohanó törpe hamar lecsillapítja őket.
Ryel és az Atya arra eszméltek, hogy a batár rángatózik mintha köves lejtőn gurulna lefelé és a lovak nyerítenek vadul.
Dhar: a villanásra felkapod a fejed, hogy azután csak a gyorsaságod mentsen meg. Félrerántod Íshar-t és elvetősz a tűztűl egy pillanattal azelőtt hogy egy fél gerenda csapódik belé, szertefröcskölve a parazsat. Egy két helyen téged is elérnek a cikázó parázsszemek, de hamar elcsapdosod őket.

A sátorból kirontó törpék a lovakhoz, a felkászálódó Tömzsipöröly és Meríín Ryel batárjához rohan.

[Chris]

Kinézek, hogy mi történik. Ha a batár nem guru, akkor nem mozdulok bentről, nem biztos, hogy kinnt jobb lenne. Megvárom, míg kiderül mi ez az egész.

[aúú]

Nem tom milyen nyálkával kentek be, de mivel úgy tűnik, hogy így is látnak, ezért nem teketóriázok tovább, előhozom a védő varázslatot és mind a tábort, mint a körülöttem lévőket körbeveszi a szivárványszínű gömb. Ezek után kiteleportálom magam a trutyiból, közelebb a táborhoz.

[Massza Rex]

Fájdalmas nyögéssel ébredek, párszor megrázom a fejem, mire a hang mellé a kép is megérkezik tudatomhoz. Addig is félvakon a földön fekvő kardom felé tapogatózok. Kb egy tucat másodperc után immáron tisztább tudattal felmérem a környezetemet.
A sátrakat félig felboította a szél és mindenfelé törmelék és mocsok. Láthatóan mindenki ébren van már. A tábor fölé szivárványszínű kupola borul, kirekesztve a további törmelékesőt.

[VérGyöngyTyúk Z]

Ryel: a batár lassan lecsillapodik, de az égből még potyog mindenféle dolog. Halak, ágak, deszkadarabok, kötéldarabok és talán egy két testrész is.
Hirtelen valami szivárványszínű búra veszi körül a tábort és a potyogás abamarad. a tábor közepén Gil jelenik meg kissé megviselten és mocskosan.

Gil:A tábor közepére érkezel. Ahogy végignézel magadon fanyar szag csapja meg az orrod. A nyomok alapján egy jókora hal, vagy más állat belső szervei találtak el és jókora véres foltot hagyott a ruhádon.
A szemed kezd teljesen rendbejönni bár néha még színes karikák ugrálnak előtted.

[aúú]

Odaszólok a többieknek (mindenkinek szól a mondandóm):
Kalózok érkeztek két hajóval, ők robbantották fel a tengeren lévő hajót. Jelenleg 5 csónakkal közelednek a kikötő felé. A védő varázslatomon még sok óráig nem képesek áthatolni, de ha kell akkor ki tudok enegedni rajta bárkit. Majd megtisztítom mágiával a ruházatom és a testem.

[Chris]

Tudomásul veszem amit az elf mondott, és úgy döntök továbbra sem hagyom el a batárt. Ha kissé alábhagytak az izgalmak megpróbálok pihheni.

[VérGyöngyTyúk Z]

A többiek azt látják, hogy Gil-ből hirtelen víz kezd folyni aztán mintha szél jönne belőle. a ruhái egy pillanat alatt átáznak, majd eltűnik róla a mocsok.

Feran odaszól Gil-nek.
-A megfigyelőm is odakint van. Ha a kalózok megrohanják a falut kimegyek, ha csak a "kereskedőket" akor nem avatkozok közbe.

[Pettyes]

A fogadóban:
Ahogy megyünk befelé és látom, hogy a fegyverükért nyúlnak felkészítem magam egy esetleges támadásra, de egyenlőre nem reagálok rá komolyabban. Amikor a csapos felém mutat és megkérdezi, hogy mi vagyok, akkor csak csendben maradok a hátam mögé nézek, de úgy teszek, mintha néma és süket lennék. Inkább hagyom az Atyát beszélni.
Szerencsére valaki az idegenek közül úgy tűnik látott már Khál-t.
-Eztet én is ismerem - lép előre egy matróznak kinéző fickó - Vagy négy éve, hogy láttam pár hozzá hasonlót. Ne kötekedjél vele - szól oda a csaposnak - asszem khála vagy mi a nevük és marha nagyot tudnak ütni. Akiket én láttam a fajtájából azok egy gazdag fickó testőrei voltak. - a fickó feltűnően kerüli, hogy rád nézzen - Nagyon nem szeressék ha az arcukba bámulnak, vagy megjegyzéseket tesznek rájuk. Ráadásul piszkosul gyorsak is.
-Ugyanmá! Mese! - horkan fel egy helybéli.
-Akkó ezt nézzed meg! - rántja fel az ingét - azé kaptam az eggyiktő, mer belebámultam a képibe.
A mellkasán négy jókora vágás húzódik, nagyjából a kimerevített karmaidnak megfelelően.
-Ha nincs ottan két papunk akkó ott is maradok.
Innentől kezdve senki nem tesz még csak fenyegető pillantst se feléd.

Kint a támadásnál:
Megkérdem Íshart, hogy minden rendben van-e, majd felpattanok. A szivárványra meglepődöm, de gyorsan felocsudom. Sok minden lesz még, amin elfogok csodálkozni. Odaszólok Ferannak:
- Mi legyen a dolgom? Maradunk vagy kimegyünk?
Maradjunk míg a kalózok el nem döntik merre támadnak