Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Cassandra]

Elcsépelt szavak fölött görnyedezve
Ködös tekintettel, hosszan merengve
Igéretet, vágyat, hitet feledve
Kusza gondolatokat kevergetve
Szavakkal játszva, eltévejedve
Könnyeket fagyos semmibe temetve
Éjjelt a csodás nap elé helyezve
Elmúlt napokat folyton hesegetve
Ülök szobám mélyén a semmibe révedve
Ülök szobám mélyén egy jobb napot remélve....

2006.07.04.

[Cassandra]

Ma jobb kedvem van, sőőőt...

És mégis kisüt a nap...

Bohókásan játszó
Kócos felhők között,
Vadul felragyog a nap...
Vágyat ébreszt, hogy
Magam is bánatot feledve
Szabadon szaladjak...
Ez este sem sötét már,
Hisz csillagok borítják
Mindenütt az eget...
Ime egy nap
Mit ember szíve
Sohasem feledhet....

2006.07.06.

Szegény cím nélkül nem maradhatott

[KORPA]

Originally Posted by Cassandra

Közkívánatra(A köz ez esetben Phoenix)itt egy téma, ahol mindenki megcsillogtathatja verselőtudását.
Itt leírhatod akár saját versedet, akár kedvenc versidézetedet.Erre láttam már igényt a régi fórumban is, szóval gyerekek verselésre föl
Íme egy régebbi saját szösszenet indításként...
Pillanat


Egy pillanat
És más lesz az életed.

Egy pillanat
És hiszed mi nem lehet.

Csak egy pillanat
És elvész a reményed.

Egy pillanat
S az álmod megleled.

Egyetlen pillanat
Elég, hogy ember légy.

Egy pillanat
Elég, hogy múltba véssz.

Egyetlen pillanat
Ennyi mi kell nekem.

Csupán egy pillanat
Ennyi az életem!

2005.09.16.

Nagyon szép vers

[Cassandra]

Hűűű... úgylátszik nekem el kell tünnöm a színről pár napig és Ti teleírjátok a topikot.

BeeLord, Szigibabe, Korpa köszi szépen, örülök, hogy tetszenek amiket elkövettem.

BeeLord a versed nagyon jó és amint látom Szigibabenek is ugyanaz az egyetlen problémája vele, mint nekem, az utolsó sorban az az egy szem szó, de egyébként tényleg tetszik...

Szigibabe a lepkés versed nagyon aranyos, iszonyatosan tetszik, nagyon örülök, hogy "visszatértél".

[Cassandra]

A hétvégén született kis (nyers)szösszenet.

Hullócsillag

Egy pont az égen, a semmi szülötte,
Pont az égen fekete bársony van mögötte.
Puha felhők közt bújkálva,
Járja útját egymagában,
Lesi a földet és megszereti,
Látja az embert, ki esténként lépteit figyeli,
Ám az ember egy nap tekintetét az égre már nem emeli,
A csillag útját többé nem követi...
Egy csillag szive is meghasad, ha elfeledik,
Lelke szétszakad, ha többet nem szeretik.
Két kezével a bársony szélét fogja,
Két kezével utolsó reményét markolja.
Hátat fordít a Földnek, hogy arcát takarja,
Hátat fordít... hogy könnyeit senki ne láthassa.
Ám ágya bársony lepedője kicsúszik kezéből,
S a csillag zuhanni kezd égi otthonából.
Tekintetét még egyszer az ember felé fordítja,
Szeméből hull a könnyeknek folyama.
Látja az embert ki újra őt figyeli,
S élete végén megfogadja,
Még egy kívánságát teljesíti...

2006.08.19.

sziasztok

Cassandra: a Hullocsillag nagyon, nagyon tetszik; nem is ertem miert azt irtad, hogy "nyers" szosszenet... en egyetlen szot sem javitanek rajta

amugy elarulok nektek valamit: 12-13 eves koromban sokat foglalkoztam a versirassal, de aztan tortent valami, ami miatt abbahagytam... tokre megorultem, hogy annyi ev utan meg mindig van bennem valami... a lepkes vers ugy szuletett, hogy epp delutani szunyokalasombol () ebredve, meg felalomban rimek szalltak meg, es nem hagyott tovabb nyugodni (a kis mocsok)... mar csak ezertis szomoru veget akartam neki adni, de igazad van, Beelord, az nem lett volna "szigibabes"... en, az orok optimista

[Cassandra]

Originally Posted by Szigibabe

Cassandra: a Hullocsillag nagyon, nagyon tetszik; nem is ertem miert azt irtad, hogy "nyers" szosszenet... en egyetlen szot sem javitanek rajta

Nyers, mert ez az eredeti formája, nyers, mert a körülmények, amik között íródott, hogy is fogalmazzak, érdekesek voltak...
De nem akartam belejavítani, ez egy emlék része, amibe, ha utólag beleírok, már nem adja vissza azt, amit akartam vele... ez így a jó, még akkor is, ha szerintem igenis nyers...

[The beginer...]

Megláttam a topicot, úgyhogy itt egy saját iromány:
(a véleményt meg cs őszintén, bírom a kritikát )

Bosszú


Nem nehéz a kicsit eltaposni,
Egyszerűen csak a porba dobni,
Aki életét élni akarja,
És hagyja, hogy a nagy eltakarja.

Sokszor van ez így, tűrnek a kicsik,
Tűrnek, míg valami megváltozik.
És majd csak annyit fog látni a nagy,
Hatalmas birodalma szétporlad,

És láthatja miként semmivé lesz,
A haza, amit felépít, védelmez,
És miként a kicsi naggyá válik,
Rajta keresztül továbbmászik,

És most ő nyomja el elnyomóját,
Fogja, s erősen szorítja torkát,
Szorítja, míg próbál lélegezni,
És ha halott, csak akkor ereszti.

[Ditke]

Jönnek-mennek
lehajtott fejjel,
s ha felpillantanak,
szemükben az őrület
tüze lángol, ég.

Mondanak valamit,
de gondolataikat
csak te érted.
És miért? Mert
csak téged érdekel.

Átérzed minden
fájdalmukat,
félelmeiket,
szorongásaikat.
Kiszolgáltatottak.

Kiszolgáltatottak
az életnek, a fénynek,
a sötétségnek,
a létnek, az égnek,
a világmindenségnek.

Egyedül te érzed
a szenvedéseiket,
a kétségeiket,
a hitetlenséget,
mely arcukra kiült.

Egészséges test,
beteg lélek, ha
te nem segítesz,
a testük is
beteggé lesz.

Fontos neked,
hoy segítsd őket,
feloldozd fájó
kínjaikat, őrjítően
kínzó gondolataikat.

Képes vagy rá, mert
téged elfogadnak,
érzik, benned
megbízhatnak.
Adj nekik nyugalmat!

[Ditke]

Ép ésszel fel nem
fogható,ha tombol
a lélek, az ész
hol a Mindenható?

Tör-zúz a test,
rombol a lélek,
lázad az agy,
de nem félek!

Kellett ez neked?
Ne hagyd magad!
Add ki a mérged,
nem a te részed!