Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

A sogronita távozása után készülődni kezdek. Kiválasztom a ruhát (olyat, ami inkább sejtet, mint mutat, és elég elegáns az alkalomhoz), és az ékszereket, amit viselni szeretnék. Az indulásig a vacsorán (éhesen nem illik vendégségbe menni) és a piperészkedésen kívül mást nem teszek. Indulás előtt kiválasztom a kíséretemet: Feran, Meríín, Ishar, a pietorok vezetője és a vékony, magas pietor. Aztán mikor minden készen áll, utasítást adok az indulásra.
Mikor kilépsz a folyosóra a többiek már várnak és nem az udvar ( a batárok) hanem a fogadó főbejárata felé mutatnak utat neked.
A bejárat előtt hatlovas, díszekkel terhes kocsi áll, előtte-mögötte kilenc-kilenc fegyveres lovas, a kocsin díszruhás hajtó. Az ajtaja nyitva, a bársonyhuzatú lépcsők lehajtva. A fogadó előtti kövek tisztára seperve és szőnyeggel letakarva a lépcsőkig. Feran intésére a vékony pietor és Meríín a kocsinál teremnek és eltünnek a belsejében. Tucat szívdobbanással később bukkannak fel és hallk szavakkal jelentenek Feran-nak. Ő biccent, majd meghajolva feléd fordul:
-A kocsi a körülményekhez képest biztonságos Asszonyom.
A kocsi kényelmes és fényűzően van berendezve. Drága anyagokkal húzott űlésein akár féltucatnyian is elférnének kényelmesen. Az ülések közt szantálfaragvánnyal díszített ládikók, bennük mindenféle italok és egzotikus csemegefalatkák. Az ajtó hangtalanul csukódik be mögötted, és kinézve látod amint Feran-ék lóra kapnak és a kocsi köré zárkóznak, majd egy kis döccenéssel elindultok.

Az út a palotáig bő húsz perc addig csinálsz valamit?