Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Azt teszem, amit kell, vagyis amit feltételezek, hogy tennem kell, követem Ferant lehatott fejjel, ám így is megtudom figylen viszonylagosan a helyet, hisz a magasságom lehetővé teszi, igyekszem mindezt "láthatatlanul" tenni. Igyekzem tömzsipöröly mellett maradni, ne csináljak semmi olyat, amit nem kellene, ugyanakkor Ferran utasításait is próbálom oövetni a kellő tisztelettel.
Látható, hogy most, hogy a közepében vagyunk kicsit idegesebb és izgatottabb vagyok, de igyakszem uralkodni magamon, nehogy eláruljam magam.
A kipakolás után Tömzsipöröllyel az istálló belső zugába húzódtok. A törpe nagyot szusszan és kicsit kienged a feszültségből:
-Jól csinálod - paskolja meg a karod. - Ha továbbra is ijen szerencsénk lesz, akkor sima utat várhatunk. Csak ne kiabáljam el. Ha bárki bejön az istállóba azonnal a földre vettjük magunkat és igyekszünk nem az útjában lenni. Napnyugtakor kiállunk az udvarra és várjuk a parancsot. Meg ha adnak, akkor a napi élelmet. utánna, ha más feladatot nem kapunk estére akkor gyorsan alszunk és éberen. Napkelte előtt kelünk és felkészítjük a batárokat. Napkeltekor ismét az udvaron várunk.

Napnyugtakor az udvar sarkában álldogáltok és hasra vetitek magatokat mikor Meríín egy konyhai szolgával, aki egy vászonbatyut cipel a hátán, kijön hozzátok. Fellengzősen, a fákat nézve közli, hogy napkelte után fél órával indulni fogtok és figyelmeztet titeket a levegőbe beszélve, hogy a fal talán alacsony, de jó kutyák vannak a vidéken aztán otthagy titeket.
Egy pillanatig nem érted miért mondta, aztán ahogy jobban megnézed, a fogadót kerítő fal valóban nem okozna neked gondot, ha ki akarnál jutni.
A konyhai szolga veletek együtt hasal a földön mikor Meríín elmegy, aztán kézjelekkel gyorsan az istállóba irányít titeket. Az istálló sarkában a batyuból élelmet vesz elő:
-Látom nem bánnak veletek túl keményen. Te még új vagy? - bök rád az ujjával.
26-28 év körüli nő, munkában megkérgesedett kezekkel. Talán csinos lenne, ha kényelemben élne, de most nem látszik rajta.