Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Farkas-nak:
-Pontosan. - kifejezéstelen arccal válaszolok neki is. Mint akinek oj mindegy, hogy fát aprít vagy élő embert.
Mikor bólint a fickó, ismét Farkas-hoz szólok hallkan, úgy hogy csak ő és a felpeckelt szájú hallja:
-Üsdd le a másikat. Nem akarom, hogy tudja mit mond el nekünk. Bár ha ez beszél akkor a másikkal végezhetünk is. Így ennek nagyobb esélye van elhitetni a megtalálóival, hogy semmit sem mondott.
Megvárom amíg a másik fickó ájultan csüng a köteleiben, aztán kiszedem a fát a fickó fogai közül és a kalapács hegyesebbik felét a köldökébe akasztom, csak úgy lazán, hogy nem fáj még annyira, de célzás, hogy ki is téphetem a hasát.
-Hallgatunk.
- Egy... kérdés... - nyögi ki nagy nehezen.

A szavai hallatán kissé felvonom a szemöldököm, aztán jelzek Farkas-nak, hogy álljon készen ha valami váratlan történik és ha kell végezzen velük.
-?? - nézek kérdőn a fickóra.
- Mi az... az egy... kérdés... amire hallani... akarja... a választ... - nyöszörgi.

Kissé megint felszaladnak a szemöldökeim, mikor kinyögi a mondanivalóját. Érdekes, hogy még feltételeket akar szabni.
-Az úrnő jelenlegi helyzete? - kérdem tőle nagy általánossan.
- R... rrrr... - erölködik, látszik rajta, hogy mondaná, de valamiért nem bírja, a szemei kikerekednek, arca fájdalmas grimaszba torzul, aztán kiszenved.