Csoda-tünemény
Ilyenkor a tavasz kapujában, azt beszélik
Minden oly’ csodás, tüneményes. De hidd el
Mondhatja bárki: mint a fátyol vízesés.
Nekem te vagy minden cseppje
Csak hajad zuhatagát látom.
Mint a zöldellő fa a tavaszi napsütésben.
De te vagy minden levélen,
S a tavaszi harmat minden cseppjében.
Csak a szemedet látom: mint az örvény,
Melybe bódultan zuhanok.
Hiába mondjátok nekem: mint a nyíló rózsa.
Nekem az is te vagy.
Harmatos ajkaid midőn szólásra nyílnak.
Ne említsék nekem a csodás nyári éjjelt.
Szembogarad sötétjében elveszek.
Kérlek, nézz rám! S ha kell, elmondom ezerszer.
Nincs a világon oly’ csoda-tünemény, mint Te.
Én már nem nézem éjjel az égboltot,
Szerelmed jelenti nekem az utolsó csillagot.
S ha ez kihuny, hidd el, én belehalok.
|
Threaded Mode
