Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Elrakom az íjamat, a köpenyt magamra terítem, elő a kardomat és lemegyek megnézni, hogy biztosan halott e a lépcsőn leguruló pap, illetve van e még lent valaki.
A lejáró felé tartva kissé kerülnöd kell, mert tucatnyi tengerész szabályosan felkoncol egy szerzetest előtted. A lejáró sötétjében egy lassan arrébb vánszorgó csuhást találsz dühödten sziszeg feléd, a szemei kénsárgán villognak rád a kámzsa alól. A csípőjéből kiálló nyílvessződ árkot karcol a fába ahogy vonszolja magát, de a kezében kígyókard villan. A hátad mögül hallod ahogy valami becsapódik egy falba. A zaj alapján nyílvesszőnek véled.