Hollószárnyak

[aúú]

Egy fáklyát gyújtok és megpróbálom, hogy melyik szobor milyen árnyékot és hova vet, ha a megfelelő helyre rakom a fáklyákat.
A fáklyatartókba helyezve a fáklyát azt veszed észre, hogy a fáklyatartóhoz képest keresztben lévő medence szélre esik a szobrok árnyéka.
Ahogy jobban megvizsgálom a szobrokat, feltűnik, hogy a tőrös szobor nagyon hasonlít a késesre, és a csendre intőre. Elgondolkozok azon, hogy Ilho-mantari-nak milyen nevei vannak még. Majd a nő tolmácsolásával:
- Ez szobor - mutat a tőrt tartó alakra - szintén lenni Ilho-mantari, Biztoskezű Hölgy lenni neve.
Majd Hyassal együtt elkezdem vizsgálgatni az ötödik szobrot, hosszas tanakodás után (többiek: nem értitek a nyelvet) az eredményt megosztjuk az úrnővel, aki lefordítja a többieknek:
- Ez szobor lenni valaki másé, ő neve lenni Moramié.
Aztán az ennél a szobornál lévő fáklyatartókba teszem a fáklyát, és vizsgálgatni kezdem az árnyékokat. Az árnyékok a medencénél lévő háromszögekre esnek, és az árnyékok csúcsai körülbelül egy volba esnek a megfelelő oldali ajtóval.
Megvizsgálom a medencét. A medence alján látszó elválasztó vonalak a medence külső és belső oldalán is látszanak, mintha darabokból lenne a medence. A medence körül a padlón vékony rés húzodik végig, mintha nem a padló kővéből faragták volna a medencét.
Megpróbálom megmozdítani valamerre az egyik háromszöget.
Melyiket?
Az ajtók elhelyezkedéséből arra következtetek, hogy a bejárati ajtó melletti ajtóval egyvonalban lévővel kellene próbálkozni.
Rendben. Milyen irányba próbálod mozdítani?
Kifelé, majd befel tolom-húzom.
Nem történik semmi, a kő nem mozdul.
Akkor megpróbálom lenyomni a medence szélét.
Érzed hogy mozdul, de egyedül nem vagy elég erős. Ahogy Hyas meglátja, hogy nem boldogulsz, oda megy segíteni. Ketten már elég erősek vagytok ahhoz, hogy lenyomjátok a szélét. Ahogy a medence adott falszakasza lentebb megy, a medence alja is lesűlyed, és elkezd valahova lefolyni a víz. Minél több víz folyik le, annál fentebb emelkedik a bejárati ajtó melletti ajtó. Mire az összes víz kifolyik, az ajtó teljesen felnyílik. Egy sötét folyosót láttok magatok előtt.

Hogyan tovább?

[Massza Rex]

- Na végre... (morgom a bajszom alatt) felrakom az elfet a vállamra, ha még él és indulásra készen nézek a többiekre.
Még él.

[VérGyöngyTyúk Z]

Nézem ahogy a Nagyúr a medencét vizsgálgatja és kinyitják végül az ajtót. Magamban kicsit leszidom a szemem, hogy nem vettem észre a vonalakat, aztán megnyugszom, hogy valószínüleg mágia van a dologban.
Összepakolom a zsákokat és felkészülök, ha indulnánk. mielőtt Farkas megindul az eszméletlen Alysium-mal végigtapogaatom óvatosan az elf testét, ( a kezem beburkolom a már használt "tűszedő" ingdarabjával, óvatosan, hogy ha akadna benne tüske még, az ne szúrjon meg) akad-e nála valami fegyver elrejtve és ellenőrzöm, hogy mennyire lélegzik.
Fegyver nincs nála. Épp hogy lélegzik.

[Chris]

A folyóra belépve azt tapasztaljátok, hogy a sötétség elnyeli a fáklya fényét, és a hangok is eltompulnap körülöttetek.
Gren: ha hőlátással próbálkozol, azzal sem látsz semmit, teljesen sötét minden.

Hogyan haladtok tovább?

[Massza Rex]

- Kyel vak szemére, ruhadt setét van itten. Lazán kössük egymáshuz magunkat, nehugy valaki eltünjön. Az elsű meg tapogassun röndesen a lábáva, ne verembe hulljunk mind.

[VérGyöngyTyúk Z]

Megállítom a csapat és előveszem a kötelet.
Kigöngyölöm és hurkot kötök az egyik végére (nem csúszót, hanem fület mi nem szorul meg rántásra) amibe a bal csuklóm teszem.
-Mindenki fogja meg a kötelet - mondom - és a bal kézfejére-csuklójára vesse rá egyszeresen, hogy véletlen se ejtse el. Megyek elöl. Hyas mögöttem és feszesen tartja a kötelet. Utánna mindenki csak annyira feszesen, hogy ne zavarja és érezze ha meglazul. Ha elesek vagy lezuhanok akkor vissza tudtok rántani. Jobb kezével mindenki kövesse a falat. Ha kanyar vagy elágazás jön szólok. Ha bárkinek eszébe jut valami ami hasznos lehet szóljon, de egyébként mindenki legyen csendes. A szobor - célzok a csendre intőre - tán nem véletlenül néz úgy ki.
Miután elmondtam beállok a sor elejére. előtte végigellenőrzöm mindenki fogja-e a kötelet.
Ha igen akkor óvatosan elindulok a lábammal tapogatva az utat, az arcommal-bőrömmel a levegőre koncentrálva (van e huzat, légmozgás, gyanús szagok) jobbom az elf ingdarabjába burkolva lazán simítja a falat.
A többiek úgy tesznek, ahogy mondod. Nincs légmozgás, gyanús szagokat sem érzel. A kezed alatt síma a kő érintése. Óvatosan haladsz befelé, a lábaddal patogatva az utat. Lassan haladtok, de gond nélkül. Negyedórája haladhattok, mikor úgy érzedm hogy a kő a kezed alatt kezd nyirkos lenni, és melegedni.
Megállítom a csapatot és megpróbálom felmérni milyen mélyen lehetünk és okozhatja e a mélység a melegedést és a nyirkosságot.
Elég mélyen vagytok, de szerinted ez nem okozhatja sem a meleget sem a nyirkosságot. A szobros terem óta nem mentetek lefelé.
-Valami miatt melegebb és nyirkosabb a fal itt. - szólok a többieknek. - Nem tudom miért, de nem amiatt hogy mélyen vagyunk. Óvatosabban megyek tovább és készüljetek fel, hogy esetleg megfordulunk és indulunk vissza amilyen gyorsan csak lehet.
Még óvatosabban megyek tovább és felkészülök hogy ha kell megforduljak és futás.
Magamban halkan imádkozom.
Ahogy egyre haladtok előrébb, nem történik semmi (nincsenek sem fura zajok, sem gyanús szagok), azt leszámítva, hogy a fal a kezed alatt lassan kezd síkossá, és bőrszerűvé válni.

[aúú]

A nő fordítja:
- Mindenki állni meg. Majd én vezetni mindenki (azzal elkérem a kötél elejét), én látni itt is.
Amint a nagyúr befejezi a mondandóját, és a nő lefordítja nektek, meghalljátok a gyerek hangját, hogy valamit mond, de nem értitek a nyelvet.
Ismét halljátok, hogy a nő fordítja:
- Nos, a kötelet mégse engedni el, jönni tovább így, az biztonságosabb. Én előre menni és körbe nézni.
Halljátok, ahogy a nagyúr és még valaki előre siet.