Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Elkísérem az étkezőig. Bent helyetfoglalok, úgy hogy ha akar velem szemben le tudjon ülni. Miután ő is elhelyezkedett Feranhoz fordulok:
- Szeretném megvendégelni az urat.
Az étkezőből aki addig tt volt hajlongva távozik, a szakácsok tiszteletadással köszöntenek titeket.
Majd visszafordulok a másodtiszhez:
-Pearancsára Úrnőm - suttogja Feran és a szakácsokhoz lépve utasításokat oszt, de olyan hallkan, hogy nem zavar meg titeket.- Ha óhajtja folytathatjuk a beszélgetést.
A tiszt elhelyezkedik veled szemben, az emberei az étkező sarkaiba húzódnak.
-Tud esetleg róla Asszonyom, hogy hajótörötteket vettek-e fel erre a bárkára? -kérdi.

Dhar:
Tömzsipörölyel együtt beléptek utoljára az étkezőbe és gyorsan konyha felé mentek. A konyhában a válaszfal mögé álltok és halljátok mikor Feran hallkan utasítja a szakácsokat aztán, mintha továbbra is azokhoz beszélne, hozzátok szól:
-Jó. Eddig minden rendben. Tömzsipöröly viszi ki az italokat és adja oda nekem, Dhar Te a húsokat hozod. Ne nézz közben rám. Legyél csendes és gyors. Mikor mozogsz úgy tedd, mintha vadásznál. Éberen, gyorsan és nesztelenül. Ezek a tengerészek már attól félig becsináltak, hogy megláttak téged.

Atya: Az Úrnő közelében maradsz és az étkezőben a mögötte lévő fal mellé állsz.