Mese, mese mátka... :)

[Mona]

Volt a világon, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak három lánya. Egyiket hívták Erzsikének, a másikat Mariskának, a harmadikat Ancsurkának. Nagyon elszegényedtek, a szülők meghaltak, a lányok olyan szegények maradtak, mint a templom egerei. Így szólt egyszer az öregebb testvér:

- Gyerünk el szolgálni, mert éhen halunk!

Összeszedték magukat mind a hárman, elkészültek az útra. Mentek, mendegéltek, mentek hetedhét ország ellen. Mentek az őserdőkben, nagyon-nagyon messzire.

Nagy sokára odaértek egy királyi várhoz. Bekéredzkedtek éjszakára, mert beesteledett, s nem tudtak továbbmenni. A várbeliek kérdezik: hol járnak itt, ahol a madár sem jár?

- Járunk-kelünk, bujdosunk, szolgálatot keresünk!

- Ó, hát itt jó helyen járnak, ha szolgálni akarnak, mind a hármat befogadjuk. Ancsurka szép lány volt, a királynak megtetszett. Mindig a kedvében járt, dédelgette.

Múlt az idő, teltek a napok, hónapok. Régen ott voltak. Egyszer azt mondta a király, mert fiatal ember volt, nem nős még, hogy annyira megtetszett neki Ancsurka, tán még el is veszi feleségül.

Ez a nénjei fülébe jutott. Bosszút forraltak Ancsurka ellen. Súgdostak egymásnak:

- Hallod-e, tán a király még el is veszi Ancsurkát, annyira megtetszett neki! - mondta az egyik.

- Ezt pedig ne engedjük!

Erzsi fölment a királyhoz.

- Király őfelsége - mondta neki -, Ancsurkát nehogy elvegye. Mert az olyan lány ám, hogy egy vén boszorkánynak a tengervágó vesszőjét, tengervágó cipellőjét el tudja hozni. Ha azokat elhozza, akkor elveheti feleségül.

Felhívatta a király Ancsurkát.

- Hallod-e, Ancsurka, nővéreid azt mondják, hogy te olyan lány vagy, aki egy vén boszorkánytól el tudja hozni a tengervágó vesszőjét, tengervágó cipellőjét - mondta neki.

Ancsurka nagyon elszomorodott.

- Ha már király őfelsége parancsolja, megpróbálom.

- Hozd el - mondja a király -, mert ha nem hozod, halál a fejeden!

- Tessék nekem adni, király őfelsége, négy hájacskát.

Odaadta neki a király a hájacskát. Ancsurka elindult a vén boszorkányhoz. Ahogy ment, mendegélt, hát a kiskutya messziről megtudta, hogy Ancsurka megy. Mert volt a boszorkánynak egy kiskutyája.

- Megállj, Ancsurka! - ugatja a kutya. - Miért jössz?

- Miért jövök? Majd tudom én, miért jövök.

- Megmondalak ám öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok hájacskát!

- Adjál hát!

Adott neki hájacskát, és míg a hájacskával bajlódott a kutya, addig bement a házba Ancsurka. A vén boszorkány éppen aludt, a kutya meg megette a hájacskát. Akkor azt mondja:

- Megállj, Ancsurka, megmondalak ám most már öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok még egy kis hájacskát!

- Adjál hát!

No, adott neki megint egy hájacskát. A vén boszorkány előtt ott volt a tengervágó vesszőcske meg a tengervágó cipellő. Ancsurka felkapta, szépen kiosont, nem vette észre a boszorkány. Ahogy elindult, a kiskutya szaladt utána.

- Megállj, Ancsurka, most már megmondom öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok hájacskát!

- Adjál hát!

Akkor odaadta a harmadikat is. Mikor Ancsurka már a tengeren is túl volt, akkor kiabált a kiskutya:

- Öreganyám! Ideát volt Ancsurka!

Felkelt az öregasszony, látja, hogy nincs meg ám az ő bűbájos eszköze. Borzasztó mérges lett, megverte nagyon a kiskutyát, elkezdett kiabálni:

- Megátkozlak, Ancsurka, elvitted a tengervágó vesszőm, elvitted a tengervágó cipellőm. Megállj csak, átkozott Ancsurka! Majd visszajössz te még!

Hazament Ancsurka, a király nagyon megörült neki, és azt mondta:

- Csakugyan ügyes kislány vagy, most már elveszlek!

A testvérei megijedtek.

- Jajaj,mitcsináljunk?!Valamit megint ki kell találni, mert a király nagyon megdicsérte Ancsurkát. Majd meglátod, hogy elveszi feleségül. Hanem tudod, van még annak a vén boszorkánynak három fej aranykáposztája.

Fölment az egyik lány a királyhoz, mondta neki:

- Király őfelsége, ne tessék elvenni Ancsurkát. Mert olyan lány ám, hogy a vén boszorkánynak három fej aranykáposztáját is el tudja hozni!

A király felhívatta Ancsurkát.

- Hallod-e, nénéid azt mondják, hogy van a vén boszorkánynak a kertjében három fej aranykáposztája, azt is el tudod hozni. Hát ha el nem hozod, halál a fejeden!

- Majd megpróbálom, tessék adni hat hájacskát.

A király adott neki hat hájacskát. Elindult Ancsurka a vén boszorkányhoz. Ment, mendegélt, a tengert szétnyitotta a tengervágó vesszővel, keresztülment rajta. Hát mikor közeledett a vén boszorkány kertjéhez, a kiskutya már észrevette, szaladt eléje.

- No most már, Ancsurka, megmondalak öreganyámnak, mert nagyon megvert ám miattad!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok én két hájacskát!

- Adjál hát!

Adott neki hájacskát. Ő addig bement a kertbe. Míg nyalogatta a száját a kiskutya, addig fölvette a három fej aranykáposztát. Akkorára megette a kiskutya a hájacskát.

- No, most már én megmondalak ám öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok még két hájacskát!

- Adjál hát!

Sietett, nagyon sietett, hogy megegye a hájacskát. Mire kiment Ancsurka a kertből, akkorra már megette. Azt mondja:

- No, megállj, Ancsurka, megmondalak ám öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok még két hájacskát!

- Adjál hát!

Odaadta neki a hájacskát. Hát még eszegette, a tengeren túl volt Ancsurka. Vitte a három fej aranykáposztát. Akkor aztán szaladt a kiskutya.

- Öreganyám, ideát volt Ancsurka!

A vén boszorkány jól megverte megint, és azt kérdezte:

- Miért nem mondtad? Megállj, átkozott Ancsurka! Elvitted a tengervágó vesszőm, elvitted a tengervágó cipellőm, elvitted a három fej aranykáposztám. Megállj, átkozott Ancsurka, visszavárlak még!

De akkor már Ancsurka beért a királyhoz. A király nagyon örült, mikor meglátta az aranykáposztákat.

- Derék lány vagy, Ancsurka! Ilyen lány nincs több a világon, mint te! Most már csakugyan elveszlek feleségül.

Meghallották a lányok, hogy a király nagyon elégedett a testvérükkel. Azt mondja az egyik:

- Hallod-e, van ám egy aranyalmafája is a boszorkánynak. Azt is el kell velehozatni. Ne engedjük, hogy elvegye feleségül a király. Hátha most megöli a vén banya!

Bement a királyhoz a Mari, azt mondta:

- Király őfelsége, Ancsurka olyan lány ám, hogy van még a vén boszorkány kertjében egy aranyalmafa, ő azt is el tudja hozni!

Felhívatta a király Ancsurkát, mondja neki:

- Ancsurka, azt mondják a nénéid, hogy van még a vén boszorkánynak a kertjében egy aranyalmafa, azt is el tudnád hozni. Ha elhozod, akkor derék lány vagy, elveszlek feleségül. De ha nem hozod, halál a fejeden!

- Hát tessék adni hat hájacskát.

Adott neki, Ancsurka elindult.

Ment, mendegélt hetedhét ország ellen. Mikor a tengeren túl ment, és a vén boszorkány kertjéhez ért, a kiskutya már szaladt eléje.

- Most már megmondalak ám öreganyámnak!

- Ne mondj meg, kiskutyám, adok kis hájacskát!

- Adjál hát!