Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Eldur]

Két saját iromány:

Elégia

Pár nap múlva már nem
száll nyelvemről a kín
A fájdalom s reménytelen
szerelem is messze elkerül
Forró álmaim
pillangóként rebbennek szét
egy közeli napon Mostanra
nem hiszem az ölelés
elsöprő hatását köztünk
Hiába ringatna
hófehér kezed Hiába minden
pár perc múlva már nem
nem érzek semmit sem


Miattam

Körbefalaztad szíved, miattam
Lebontom erős várad, érted
Elszántan gyűlölsz mindenkit, miattam
Átölelem a fojtó lángokat is, érted.

Építed a gátat, miattam
Elárasztom majd vízzel, érted
Éles pengéjű kést döfsz az életbe, miattam
Begyógyítom súlyos sebeid, érted.

Átkozod, szidod a világot, miattam
Nem korbácsolom fel érzelmeid, érted
Gondolataid marják tested, miattam
Megölöm lelked pusztuló hajlékát, érted

Elsöpörlek a színről, te sírsz, miattam
Feláldozom én is magam, érted.

Enyém vagy! Enyém!
Érted?

[Kancsendzönga]

álljon itt néhány kisebb terjedelmű vers, tessék egy pár haiku:
(nem saját, csak válogatás)

Jaj de jó volna
olyan tisztának lenni,
mint ahogy hiszik

***

Álarcaimat
most a friss hóba ejtem
már nem is fázom

***

Régi esztendő
sírásód lett immáron
az idei év

egy személyes kedvenc, mégha nem is felel meg a tradicionális haiku szabályainak:

Újévkor én is
megfogadtam sokmindent
de részeg voltam

(haiku:5/7/5 szótagszámú filozófiai tartalmú japán versforma. japánban a rím ismeretlen költői eszköz. törénetileg az 5 soros tankából származik, egy sora kézzelfogható, egy átvitt,és egy köztük a kapcsolatot szolgálja. mindig van benne évszakmetafora, és természeti tárgyat kell hozzá választani. sajnos az európai és amerikai haiku költők sokszor kizárólag a formai megkötéseket vagy még azt se tartják be egészen, mint azt már itt is láthatjátok)
majd ha összeszedtem a bátorságomat rakok ide saját haikukat is

[Cassandra]

Saját nagyobb közönség elé tárható vers mostanában nem jön össze valahogy. Viszont hoztam egy újabb dalszöveget, nehéz lesz kitalálni... Ákos.

Ákos : Mire vagy jó?


Szeretőm vagy,
Engem a világ így szeret,
Várod azt, hogy megérintselek.
Mert remegni vágysz,
És ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak.

Szerelmem vagy,
Neked én adok nevet,
És az a varázslat köröttünk lebeg.
Bánatot, sebet, mindent levedlek,
Ha megölsz is érte,
Én akkor is szeretlek.

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem,
Ha bűnös ajkamon Te vagy a zsoltár,
Tisztább leszel, mint valaha voltál.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad,
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy,
És én növekszem Veled,
Emlék vagy, aki semmit nem feled.
Visszalépned többé nem lehet,
Én megmenekültem,
Ha megmenthettelek.

Készen, ébren, száz éve talpon,
Tudom már, hogy többé sohasem alszom,
Pihenek majd később az égben,
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem.

Csak keresed magad,
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad,
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy,
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad,
Mire vagy jó?

[BimmBimm]

szívesen írnék ide is, de mivel nem rendelkezem saját költeményekkel így még be nem idézett meglévőket tudnék bemásolni. Pl József Attilának is van 2 verse amit szeretek, csak félek gyorsan ki lenne moderálva...

[Ditke]

Originally Posted by bimmbimm

szívesen írnék ide is, de mivel nem rendelkezem saját költeményekkel így még be nem idézett meglévőket tudnék bemásolni. Pl József Attilának is van 2 verse amit szeretek, csak félek gyorsan ki lenne moderálva...

Nem hiszem, próba-szerencse....

[BimmBimm]

NEM AKAROK SENKIT MEGBÁNTANI VELE, NEM VÉLEMÉNYTFORMÁLOK, CSAK ÉN SZERETEM AZ ILYEN VERSEKET MERT HAZAÉRZELMŰ VAGYOK, DE NINCS BENNE BÁNTÓ JELLEG!!!


József Attila: Nem! Nem! Soha!



Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége

Nem lehet, nem soha! Oláhország éke!

Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!

Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett!



Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel,

Ha eljő az idő - a magyar talpra kel,

Ha eljő az idő - erős lesz a karunk,

Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!



Majd nemes haraggal rohanunk előre,

Vérkeresztet festünk a határkőre

És mindent letiprunk! - az lesz a viadal!!-

Szembeszállunk mi a poklok kapuival!



Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,

Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ

Teljes egészében, mint nem is oly régen

És csillagunk ismét tündöklik az égen.



A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,

Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!

Felhatol az égig haragos szózatunk:

Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk.



Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,

Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!

Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:

Nem engedjük soha! Soha Árpád honát!

[Cassandra]

Originally Posted by bimmbimm

szívesen írnék ide is, de mivel nem rendelkezem saját költeményekkel így még be nem idézett meglévőket tudnék bemásolni. Pl József Attilának is van 2 verse amit szeretek, csak félek gyorsan ki lenne moderálva...

Attól függ milyen vers.
Attól, hogy nem saját, még elfér itt.

De ha nem vagy biztos benne, akkor küld el elöbb priviben.

[BimmBimm]

Originally Posted by Cassandra

Attól függ milyen vers.
Attól, hogy nem saját, még elfér itt.

De ha nem vagy biztos benne, akkor küld el elöbb priviben.

Belefér???

[Cassandra]

Originally Posted by bimmbimm

Belefér???

Bele.
Ez egy olyan vers, amit bárki olvashatott már.

[Kancsendzönga]

ezt azthiszem akkor írtam, amikor anyagismeret vizsgára kellet vna tanulnom...(ezt is lehet részben "önterelgetésnek" nevezni) tudom, hogy elég elvont, meg művészieskedő műfaj, de én szeretem...

Lélegzel. Hallod,
tücsök szól valahonnan.
Lassúl már a nyár