Két saját iromány:
Elégia
Pár nap múlva már nem
száll nyelvemről a kín
A fájdalom s reménytelen
szerelem is messze elkerül
Forró álmaim
pillangóként rebbennek szét
egy közeli napon Mostanra
nem hiszem az ölelés
elsöprő hatását köztünk
Hiába ringatna
hófehér kezed Hiába minden
pár perc múlva már nem
nem érzek semmit sem
Miattam
Körbefalaztad szíved, miattam
Lebontom erős várad, érted
Elszántan gyűlölsz mindenkit, miattam
Átölelem a fojtó lángokat is, érted.
Építed a gátat, miattam
Elárasztom majd vízzel, érted
Éles pengéjű kést döfsz az életbe, miattam
Begyógyítom súlyos sebeid, érted.
Átkozod, szidod a világot, miattam
Nem korbácsolom fel érzelmeid, érted
Gondolataid marják tested, miattam
Megölöm lelked pusztuló hajlékát, érted
Elsöpörlek a színről, te sírsz, miattam
Feláldozom én is magam, érted.
Enyém vagy! Enyém!
Érted?
Threaded Mode
