Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Még mindig émelygek alkalomadtán ha jól érzem magam, akkor időm nagy részét fent töltöm segédkezéssel, illetve az éjszaka folyamán is felmegyek hébe-hoba szétnézni az éjszakai utazáson, illetve segíteni, ha kell.
Segédkezned nem nagyon kell, hamar rájössz, hogy a cipekedésen kívül máshoz nem nagyon elég a kézügyességed, kivéve a vastagabb köteleket. Az émelygésed miatt általában leszegett fejjel járkálsz, az árbócra felnézni se nagyon mersz. Esténként ha fenntvagy Gil-t többször is látod ahogy horgászik pár tengerésszel együtt. Megpróbálkozol vele te is, de a finom fonál és a bot kezelése nem nagyon megy az épenhagyásukkal.
Viszont abban nagy segítséget nyújtasz, hogy a tüzelőt, nagydarab húsokat segítesz cipelni a hajó raktáraiból a konyhákba. Ezzel még kondiban is artod magad.

[Chris]

Ryelhez: - Csak bátran, hátha válaszolni is tudok rá (félmosoly).

Az Atyának:
- Mondja csak, ön mennyit tud a toroni nyelvről, szokásokról, és kasztokról?

Ryelhez: - Nos anyanyelvi szinten írom és beszélem a nyelvet, és behatóan ismerem a Kyr Birodalom és Toron történetét, legendáit, kultúráját, isteneiket, vallásukat, ha pedig rendelkezek a szükséges idővel, a Kyr rúnákat is nagy biztonsággal megfejtem. Egy rövid ideig Sulurban is megfordultam, elég jól felszerelt a könyvtáruk.

Az Atyához:
- Ezt örömmel hallom, nagy hasznát vesszük majd a tudásának - mosolygok rá elégedetten.

- A tudásnak mindig haszna van, főleg ha használni is tudják egyesek. (sokat tudó hümmegés utána)
- Mennyi időt szándékozunk eltőlteni toroni földeken?

Az Atyához:
- A lehető legkevesebbet. De még igen sietve is lehet hogy két napnál tovább fog tartani az út.

[VérGyöngyTyúk Z]

A Ryel és Atya közti megbeszélős mehet nyugodtan tovább, viszont teszünk egy ugrást is.

Másnap délelőtt, az utazás 4. napján (az Ifinből való indulást számítva)

Az étkezőben csoportosultok, a legénység tagjai már reggeliztek és elmentek, a szakácsokat Feran megkéri kicsit távozzanak el.
mikor a helyiségben rajtatok kívül senki sincs (az egyik asztalt ülitek körbe) megszólal:
-Úgy tűnik a toron-on való átjutásnak van két módja. Pontosabban három. A legegyszerűbbnek az tűnik, hogy úgy ahogy vagyunk átvágunk az országon álcázás miegyébb nélkül. Ekkor számolnunk kell, azzal, hogy csak a Concordia "védelmez" minket, vagyis gyakorlatilag végig ellenségesek lesznek velünk és nem kizárt, hogy folyamatos harcban leszünk kénytelene áthaladni.
A második lehetőség, hogy álcát húzunk. Ryel nemes kyr-nek, az Atya tanácsadóna, Íshar és Meríín harcosnak én pedig harcos-tolmácsnak öltözöm. A többieknek sajnos rabszolgát kellene játszani az út alatt. Ez részben simábbá tenné az utunkat. Kevésbbé feltünőek lennénk. Viszont fennáll a veszély, hogy a "rabszolgákat" bárki megtámadhatja ha nem tartják be a szigorú szabályokat. De akár csak "játékból" is.
A harmadik lehetőség, hogy nem lépünk toroni földre. Viszont így a Toron és ediomad közti gyepűn kellene átvágnunk. Nem kellene álca, a toroni hivatalos szervek számára nem létezők lennénk, ugyanakkor mindkét határsávból veszély leselkedne ránk.

Arra kérlek titeket, hogy döntsetek melyik módon haladjunk tovább.
Ha bármi kérdésetek van akkor rajta. Ne habozzatok.

[Pettyes]

- Én nem tudok semmit Toronról - válaszolom - Így azért elég nehéz betartani bármilyen szabályt is, mégcsak nem is jártam ott soha - kicsit pánikos hangulatban folytatom.
Nem ismerem a környező vidéket sem, Ediomad-ot sem, de talán az lenne a legnyugodtabb út.
- Természetesen én arra szavazok, amire a többség is, de elsősorban az elkerülést választanám, utána a gyors átkelést, végül a rabszolgaságot. Nem szeretem a felesleges vérrontást.

[Chris]

- Én nem szívesen mennék Ediomad közelébe, amíg nem muszáj. Toronon való álca néküli átvágás nem a legbiztonságosabb, sőt. Persze megértem, hogy a másik lehetőség nem túl vonzó, de annak legalább vannak előnyei...

[aúú]

Nekem mind1, hogy toronon, miként kelünk át, alkalmazkodom hozzá... viszont a gyűlőltek földjére csak akkor lépjünk, ha arra mindenki készen áll, mivel ha ott futunk össze egy ősi szörnyeteggel, akkor abba belepusztulhatunk.

[Massza Rex]

Nos én a három lehetőség közül az elsőre szavaznék, kis módosítással. Kifejtem miért. A második lehetőség, hogy álcázva utazzunk nagy veszélyeket rejt, mivel ha egyvalaki is hibázik, maga az álca, így az egész kompánia kerül veszélybe. És a toroniak kultúrájában hatalmas, egészen pontosan halálos bűn nagyobbnak látszani, mint ami vagy. Ezt egyedül tharr vándorló papjai engedhetik meg maguknak néha napján. A harmadik lehetőség még veszélyesebb szerintem, hisz minkét …khm…”erő” határán egyensúlyozva könnyen két tűz közé kerülhetünk, arról nem is beszélve, hogy a határ mindig védettebb, erősen őrzöttebb, mint a belső területek. Szinte biztos, hogy határ-vadászokba, őrjáratokba botlanánk, ami ritkán kellemes találka. Majd este mesélek pár igaz történetet Edimand sötét és nyirkos tárnáiról, ahol az ezeréves, óidőkböl hátramaradt örökéhes förmedvények tengetik istentelen napjaikat. Edimandban gyepűin megváltás a halál, hisz akik élve kerülnek a kezükbe, lelkükön már nem segíthet sem ember, sem isten többet. (elrévedő szomorú tekintet)…

…Tehát…ghrrr… (szedem magam össze ismét) szerintem az első lehetőséget kellene megpróbálni, csak annyi változtatás lenne rajta, hogy szükség lenne egy pártfogóra. Nem tudom milyen lehetőségeink vannak, de úgy gondolom megérné egy kicsit áldozni erre, hisz ha sikerülne toroni címer alatt utazni, rengeteg problémától megkímélni minket.

[VérGyöngyTyúk Z]

Tömzsipöröly kissé feszeng:
-Ediomad határán amíg nem muszály inkább ne kóboroljunk. - láthatóan ideges és talán kis félelem is cweng a hangjában, ami egy törpétől elég szokatlan.
Íshar és Meríín válvonogatva közlik, hogy nekik mindegy.
Feran végül kissé habozva dönt:
-Azthiszem inkább álcázva kellene áthaladnunk. Nem lesz a legkényelmesebb, de talán a legjobb megoldás. A kikötőben megpróbálkozom majd némi befolyást szerezni a helyi vezetőkné és tán a tartományi regitor hivatalában is. De ez a helyzettől függ majd. Arra kérlek titeket, hogy addig is készüljetek fel az út további részében, hogy megfelelő viselkedési ismeretekkel rendelkezzetek. Ebben szerintem Ryel, Tömzsipöröly és az Atya is tud segíteni. Magam is értek valamennyit hozzá. Azt javaslom, hogy az "obsorok" gladiátorként legyenek velünk így a fegyvereik többségétől sem kell megválniuk.
-Kérdés? Észrevétel?

[Pettyes]

Lehajtom a fejem egy kicsit megrázom, majd nagy sóhajtás közepette válaszolom:
- Rendben, ahogy akarjátok!
- Akkor ha jól értem Tömzsipöröly, Gil és én játszuk a rabszolga, illetve a gladiátor szerepét! - nézek végig a két említett személyen - Ti pedig különböző rangot aggatok magatokra - nézek a többiekre.
Kicsit elgondolkodom, majd folytatom:
- Az rendben van, hogy Tömzsipöröly és én gladiátorként leszünk képviselve az úton, de Gil, már megbocsáss, cseppetsem tűnik gladiátornak. Neki inkább valami kéj szolgát kellene alakítania, akár a kyr-úrnő játszószerét, így talán még védve is lenne, mert ha akárcsak egy gladiátor viadalra is kerülünk, akkor ő nem sok eséllyel indul majd, igaz lehet, hogy nekünk se lesz sok.
Mindegy, akkor valakit, vagy akár mindötöket megkérhetek, hogy valamit meséljen erről a híres-neves toroni szokás/ok-ról? - nézek körül kérdőn, majd ha valaki elindul magyarázni keresek egy kényelmes helyet és lehuppanok.

[Chris]

- Megértem az agályait Atyám, de higyje el a második változat biztonságosabb. Persze ha az ön érveit nézzük, akkor ez nem így tűnik, de had ne kelljen bizonygatnom az igazamat. Kérem ne provokálja ki, hogy olyan érvet mutassak fel az igazam mellett, aminek a következményeit ön sem szeretné... - mondom az Atya szemébe nézve határozottan.
Dhar felvetését hallva kisebb fintor jelenik meg az arcomon, de hamar urrá leszek a vonásaimon.
- Egy tisztavérű hamarabb vágná át a saját torkát, mint hogy nyilvánosan elismerje, hogy egy obsorhoz ilyen mód köze van. Gilt jól elrejti a köpenye, nincs szüksége ennél jobb álcára. Ha már itt tartunk - folytatom Gilre nézve - nem lehetne még két ilyen köpenyt szerezni valahonnan?