Az Ezüst hold könnyei

[VérGyöngyTyúk Z]

Feran kiszáll és az egyik törpéhez fordul:
-Nos?
A törpe a hajókat nézi összevont szemekkel.
-Nem látom még köztük, de időben is vagyunk még. Estére befut, ha nem volt gond.
-Rendben, menjünk.
A városkába érve sok embert láttok amint épp a dolgára siet.
Friss halakat pakolnak jégsilánkok közé hordókba és pakolják gyors kocsikra, hogy mielőbb és minél messzebb jussanak vele piacra. Az erős halszag belengi a kikötőt és a közeli utcákat.
A városka főtere szűkös, kövezett tér, az innen nyíló utcák legalább egy darabig ki vannak kövezve.
A tér közepén bronz halszobor áll kis műtavacskában, ahol parányi színes tengeri halak úszkálnak. Feran a tér széllén állíttatja meg a kocsikat.
-A törpék elmennek a hajó után érdeklődni, addig keressetek valami szállást, hátha maradunk éjszakára a parton. Itt találkozunk egy óra múlva.

[Pettyes]

- Én nem értek annyira az alkudozáshoz, de ha nem számít a pénz szívesen elmegyek, vagy csak körülnézek, ha kell esetleg valami, beszerzendő - válaszolom Ferannak.
Feran a fejét rázza:
-Egyenlőre nem kell semmi. De nézz körül nyugodtan ha van kedved.

- Rendben.
Mivel most vagyok először ily távol az otthonomtól, ezért úgy döntök, hogy körbenézek a városban. Felszerelkezem a táborban, kardok és a csuha. Mivel nem tudom mennyire ismerik itt fajomat, ezért behúzom a csuklyám, így egy nagyra és szélesre nőtt szerzetes jellegét adom. Bemegyek a városba, körbenézek meglátogatom a piacot a közelben, egy-két ivóba benézek, megfigyelem az embereket és különféle szerzeteket és szokásaikat, amolyan tájékozódó körúton veszek részt. a pénzem is nálam van, egy bőrszütyőbe a nyakamba van a bőrvért és az ing között.
"Álcázva" is elég sokan megbámulnak az utcákon. A piacon főleg mindenféle tengeri herkentyűt árulnak, de a fűszer és egyéb árusok sem hiányoznak. Embereken kívül csak egy maréknyi törpével találkozol, akik elmerülten nézelődnek, vagy alkudoznak. Az emberek között mindenféle nemzet tagjait felfedezed, de a döntő többség aszisz helybéli.
Az ivók eléggé eltérnek egymástól. A piac mellett inkább beállós ivók, alig egy-két féle gyorsan elkészülő étellel és sokféle itallal a kínálatukban, távolabb inkább fogadó jellegűek egy-két szobával és jókora ivó-étkező teremmel. Nem köt beléd senki, úgy tűnik az itt élők és tartózkodók mind eléggé célirányosan mozognak.

[Chris]

- Egy séta a városban? - kérdem Ferantól mosolyogva.
-Benne vagyok - feleli mosolyogva Feran és felkínálja a karját - merre óhajt indulni Hölgyem?

Íshar és Meríín kicsit furcsálkodva néz rátok, Tömzsipöröly viszont leplezetlenül vigyorog.

Nem törődöm sem a furcsálkodással, sem azzal, hogy a törpe vigyorog.
- Szeretnék ezt-azt vásárolni, utána bármerre mehetünk, biztosan van valami látnivaló itt - felelem Ferannak, miközben belekarolok.

Kart-karba öltve indultok a városba. A szemed sarkából még látod amint Tömzsipöröly hivogató mozdulatot tesz Íshar-ék felé és elkap egy erszényt a levegőben.

-Merre? - kérdi Feran.- Azt hiszem arra lehet a piac - mutat kissé bizonytalanul abba az irányba amerre Dhar is ment.

[Massza Rex]

Íshar és Meríín-hez: Ha gondoljátok, folytathatjuk a tanulmányokat...
Íhhar egy erszényt hajítTömzsipörölynek. Fémcsengést hallasz belőle.
Meríín feléd fordul és sóhajtva belekezd:
-Rendben Atya. Kezdjük azzal, hogy a "Jahmalle" azt jelenti fogadás, a "trélk'nn" pedig tartozást jelentni.
A tavacska szélén üldögélve beszélgettek. Ezúttal mindenféle pénzügylettel kapcsolatos kifejezést tanulsz tőlük (ad-kap pénzt, tartozik, fizet, kamat, stb.) és ismételgetik veled az eddig tanultakat.

[Chris]

Csúnya gyanú selylik fel bennem, amit szóvá is teszek:
- Te tudtad, hogy ezek - itt a fejemmel Meríín és Tömzsipöröly felé intek - fogadást kötöttek velünk kapcsolatban?
Ha sikerül megtalálni a piacot, akkor elsősorban kisebb üvegcséket keresek, legalább négy-öt darabot szeretnék venni belőlük, ha egyáltalán találok.
Feran hátrasandít a csapat felé:
-Nem tudtam. De majd rákérdezek azért náluk.

Láttatok már nagyob piacot, de a rengeteg tengerből származó árú sokfélesége azért megdöbbent. A piac szélén találtok olan kereskedőt aki edényeket, üvegcséket árul. Látszik, hogy az áruja ritka kincs errefelé, mert szekrényekben, farácsok között tartja és a félpintes (5 decis) fadugaszos üvegekért egy ezüstöt kér darabonként. Vannak kissebb üvegei is és "cserépüvegek", palackok is.

[Chris]

A félpintes üvegcséket nagynak találom. Ha va kisebb, ami jól záródik, akkor abból veszek ötöt.
A kissebb (2,5 decis) üvegcsékért összesen 3 ezüstöt kér a kereskedő.

Miután megvettem, amit konkrétan kerestem, körbenézek még valami kedves kis apróság után (amolyan ajándékféle Ferannak, persze neki nem kell arról tudnia, minek nekem az a mütyűr), közben figyelem van-e valami, amin láthatóan megakad a tekintete nézelődés közben. Nem akarom sokáig húzni ezzel az időt, ha nem találok semmit, nem kezdem el felforgatni a várost csakazért is.
Nézelődsz és közben próbálod Feran-t is feltünésmentesen figyelni. Láthatóan minden érdekli, de semmi nem kiemelten.

Akkor nem költöm feleslegesen a pénzt. Miután szétnéztünk a piacon, megkérdezem:
- Most merre?
-Van kedved felmenni a kikötői toronyba? Szétnézhetnénk, aztán meg akár meg is tudakolhatnánk mire jutottak a törpék.

- Rendben. Séta után visszamehetünk, bár korán van még ahhoz, hogy visszavonuljunk egy fogadóba, vagy nem? - olyan hangsúllyal mondom, hogy ne legyen egyértelmű mi van a kérdés mögött, gondoljon, amire akar (kíváncsi vagyok mi jut az eszébe, remélhetőleg a válaszából vagy a mimikájából, hangsúlyából ki tudom deríteni).
-Akkor menjünk. - mosolyodik el Feran - Hogy aztán fogadóban alszunk-e az éjjel az még kérdéses. Lehet, hogy már a hajón éjszakázunk és igazság szerint tán jobb is lenne, bár, lehet, hogy ott nem tudnánk még az első éjjel jól aludni. Van ijen hatása a tengerhez nem szokottakra.
Hasonlóan kétértelműen beszél és az arcán komolykodó kifejezés ül.

[Pettyes]

Mindent megcsodálok, megjegyzek, hogy a későbbiekben esetleg hasznosítsam. Mikor már úgy érzem, hogy elég időt töltöttem a városban visszamegyek a táborba és lepihenek az Atyék mellé, de becsukott szemmel dolgozom fel a történteket, amit tapasztaltam.
A fejed zsong a sok ismeretlen, feldolgozásra váró élménytől. Mikor visszamész, az Atya és Íshar-ék elmerülten beszélgetnek. Ismeretlen szavakkal dobálódznak és néha egész hosszan beszélnek egymáshoz valami furcsa dallamos-csikorgó nyelven. Az Atya beszéde kicsit akadozik, de látszik hogy Meríín-ék örülnek a dolognak.