Nem baj, de legalább próbálod megérteni
Döbrentey Ildikó:
A kalózok kincse
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három kalóz: Jobbszem, Balkéz és Félláb. Egy feketevitorlás kalózhajón éltek, és békésen fosztogatták az óceán többi hajóját. Így teltek az évek, míg egy este Jobbszem megszólalt:
- Kedves testvéreim, Balkéz és Félláb! Eleget fosztogattunk már.
- Eleget fosztogattunk! Eleget! - helyeselt a másik kettõ.
- Kezdjünk új életet! - folytatta Jobbszem.
- Keressük meg a Kopaszkalóz-szigetet, ássuk ki a titkos kincset, aztán telepedjünk le, és éljünk úgy, mint a rendes emberek.
- Jól van! - mondta a másik kettõ. Mikor ezt így megbeszélték, bevonták a fekete vitorlát, és fölhúzták a fehéret. Megfordították a hajót, s elindultak nyugat felé, hogy megkeressék a Kopaszkalóz-szigetet. Hetvenhét nap hajóztak, hetvenhét hajóval találkoztak. A hetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról. Megfordult erre Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak dél felé. Hétszázhetvenhét nap hajóztak, hétszázhetvenhét hajóval találkoztak. A hétszázhetvennyolcadikat megszólították:
- Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre nincs! - válaszolták a hajóról. &Úacute;jból megfordult Jobbszem, Balkéz és Félláb. Tovább vitorláztak kelet felé. Hétezer-hétszázhetvenhét napig hajóztak, hétezer-hétszázhetvenhét hajóval találkoztak. A hétezer-hétszázhetvennyolcadikat megszólították: - Hahó! Erre van a Kopaszkalóz-sziget?
- Halihó! Erre van, erre! Mi is éppen oda tartunk! - válaszolták a hajóról.
- Megálljatok!! - kiáltotta Jobbszem, Balkéz és Félláb.
- A Kopaszkalóz sziget a kalózoké!
- Tudjuk! Azért megyünk oda! Akkor látta Jobbszem, hogy a hétezer-hétszázhetvennyolcadik hajó vitorláján halálfej és lábszárcsont éktelenkedik.
- Kalózhajó! - mordult Balkéz, és megragadta mordályát.
- Kalózhajó! - füstölt Félláb, és nagyot koppantott a falábával. Akkor már rájuk is csaptak a kalózok.
- A jobbszárny az enyém! - kiáltotta Jobbszem, és aprította a jobbról zúduló kalózokat, mint a fodros káposztát.
- A balszárny az enyém! - harsogott Balkéz, és püfölte a balról érkezõ támadókat, mint a tollasvánkost.
- A közepe az enyém! - koppantott a falábával Félláb, és elsütötte a nagyágyút, bele a közepébe. Vad csata kezdõdött. Villogtak a szablyák, suhantak a tõrök, pufogtak a pisztolyok, dörgött az ágyú. Hétszer hét kalózt szerelt le a jobb oldalon Jobbszem, hétszer hetet vert vissza a bal oldalon Balkéz, és hétszer hetet teremtett oda a középen Félláb. Megzavarodtak a kalózok: csaknem bánik el velük világ csúfjára három hitvány hajóslegény? Honnan is sejthették volna, hogy az a három hitvány hajóslegény nem más, mint Jobbszem, Balkéz és Félláb, az óceán rémei! Jobban ismerték õk hárman a kalózhuncutságokat, mint a világ összes kalóza együttvéve! Addig-addig, míg a támadók szégyenszemre szedték az irhájukat, s az elsõ széllel elszeleltek. Jobbszem, Balkéz és Félláb gyõztesen kötött ki a Kopaszkalóz-szigeten. &Úacute;gy léptek a lakatlan földre, mint akik hazaérkeztek. Köröskörül kietlen kopárság fogadta õket. Ásót fogtak, és izgatottan keresni kezdték a titkos kincset. Estére felásták a sziget egynegyedét. Reggelre felásták a sziget felét. Másnap estére felásták az egész szigetet. Az utolsó sziklakõ alatt végre egy pántos vasládát leltek.
- Nyisd ki! - tolta oda Jobbszem Balkéznek.
- Nyisd ki te! - tolta tovább Balkéz Féllábnak.
- Nyisd ki te! - tolta vissza Félláb Jobbszemnek. Jobbszem a kalózkésével meg egy jókora kõvel leverte a hét lakatot a vasládáról. Balkéz felnyitotta a tetejét. Fé!láb belenézett .
- Mi ez?! - üvöltötte csalódottan. - Hol az arany?! Hol a rubin?! Hol a gyémánt?! - Nagy halom sárgás magot szórt a ládából a földre. A mag szaporán szállt a szélben. - Hiszen ez búza! Ó jaj! - jajgatott Balkéz. - Búza! Közönséges búza! - tépte haját Félláb. Bánatukban, hogy kincs helyett búzát találtak, szétszórták a magot a Kopaszkalóz-szigeten. Aztán elvackolták magukat, és kimerülten aludtak hét nap, hét éjszaka. Látni sem akarták a világot. Nyolcadik reggel arra ébredtek, hogy a kietlen Kopaszkalóz-sziget kizöldült. A szétszórt búzamag kihajtott, szárbaszökkent, és zöldellt, mint a smaragd.
- Lehet, hogy mégiscsak kincset találtunk? - csodálkozott Jobbszem.
- Ebbõl még kenyeret sütünk! - toppantott Félláb. Még aznap partra vontatták a hajót, házat eszkábáltak belõle, és azóta Jobbszem, Balkéz és Félláb a sziget urai. A sziget sem kopár többé, mert a három barát minden évben elveti és learatja a titkos kincset, melyet a búzaszemben leltek meg. Aki kalózkenyeret akar enni, keresse meg õket!
Threaded Mode
