Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Amikor Ryel megemlíti, hogy nem kellemes egy kicsit felhúzom a szemöldököm:
- Mégis milyen érzés? Rosszullét fog kerülgetni a végén? Amúgy hogy megy ez a mágia, mert ha túl veszélyes... Belépek egy kapuba és ha éppen akkor tűnik el? Elvészek a nagy semmibe? Hmmmmm...
Tanakodom rendesen.
- Nincs valami egyszerűbb, kézenfekvőbb módja, hogy mondjuk a saját lábamon menjek be, illetve jöjjek ki?

[Chris]

Dharnak:
- Sokak számára nyomasztó érzés egy árnyakkal szegélyezett ösvényen haladni, aminek nem látszik a vége. De ha az áthaladó nem tér le az ösvényről, akkor az út egyáltalán nem veszélyes. Miután létrehoztam a varázslatot, nem lehet megszüntetni, a kapu magától megszűnik, ha a kijelölt tárgyak vagy személyek mindegyike átért, de bizonyos módszerekkel fenn lehet tartani a kaput. A kijelölt személyeken kívül más nem tudja használni az átjárót. Ami a te szempontodból fontos: ha belépsz a kapun és nem térsz le az ösvényről, akkor épen és egészségesen jutsz át a tuloldalra. Remélem ez elég megnyugtató számodra ahhoz, hogy ne vesd el a lehetőséget.

Ryelnek:
- Értem! Az árnyaktól, sőt mondhatjuk, hogy szinte semmitől nem is féltem életemben! Ezt a szót nem nagyon ismerem - kicsi mosoly.
- Egyszerű, csak egyenesen haladni, de milyen úton? Mi téríthet le és merre menjek egyáltalán, ha nem látom a végét...? Azt sem tudom majd, hogy merre tartok!
Itt egy kis aggodalom ül ki az arcomra. Majd egy kis szünet után folytatom.
- Mindegy! Meg kell bíznom benned, nincs más választásom! Ám legyen, mi lesz a feladatom?

Feran, Dhar felé fordulva:
-Akkor annyit módosítunk, hogy Te kicsit előbb indulsz mint a behatolók, vagyis mi - int Íshar-ék felé. - Amint Gil varázsolni kezd, Ryel megnyitja a kaput. Amikor az altató hatni kezd, mi harcképtelenné tesszük a kaput kívülről figyelőket és megindulunk befelé. Betörjük a külső és a belső kaput, ha nem nyílik másképp és biztosítjuk a középső termet. Úgy vélem körülbelül egyszerre fogunk beérni oda. Felszedjük ami kell és irány kifelé. Ha esetleg valami értéket hozunk még a tőrön kívül, akkor abból amit elbírsz, hozod magaddal a kapun át. Működik így? -néz kérdőn Ryel-re.

Dharnak:
- Az ösvényt látni fogod, ha belépsz a kapun, nem tévesztheted el. Ha magad nem akarsz lelépni az útról, nincs ami letérítsen.

Ferannak:
- Ha beleszámoljátok azt, hogy nem lehet pontosa tudni mennyi idő kell Dharnak az átjutásra, negyedóra, vagy annál több, akkor igen, működik.

[Massza Rex]

-Én pontosan, helyileg hol is "fedezném" a bentieket?
Feran:
-Én úgy vélem valahol a közelben lenne az Atya, Ryel-lel és Gil-lel együtt. Nem túl közel. Úgy három utcával arrébb - mutat a térképen egy pontot - sétálva úgy három-négy percre van a raktártól és a lényeg, hogy nem feltűnő hely. Vagy pedig a közelből Gil zónaérméjének körzetében álcázva. Aztán vész esetén Gil önnek nyit kaput.

[Chris]

- Remélhetőleg Ennar úr és kísérete hamar megérkezik, és akkor az időpontról is tudunk dönteni.

[Pettyes]

Még vagy fél órán át egyeztettek és pontosítjátok a terveket amikor kopogtatnak az ajtón.
Feran elrakja az asztalról a térképeket és megy kinyitni az ajtót.
Kissé megviselt állapotban, kék-zöld foltokkal és tépett ruhában Tömzsipöröly lép be.
Amikor meglátom Tömzsipörölyt az ajtóban, felpattanok és odasietek hozzá, hogy a támogatásom nyújtsam neki! egfreledkezve magamról Tömzsipörölyhöz szólok:
- Mi történt veled barát? Kik tették ezt veled?
Ő csak int neked és szótlan marad. A kezével mutatja csak, hogy minden rendben és ülj vissza.
-Nagyúr? Bejöhetnék egy percre?
Feran beljebb inti.
Tömzsipöröly megáll az asztal mellett és megvárja míg Feran becsukja az ajtót, aztán letérdel elé.
-Bofkar mester, a klánom feje feloldott esküm alól azzal a kitétellel, hogy utazásán végig elkísérem és híven szolgálom tudásommal és fegyverimmel. De csak akkor, ha elfogadod és társaid is mind elfogadják szolgálataim. Ha nem akkor marad minden változatlan, ha igen akkor véletek tartok.

[aúú]

Feran bólint Tömzsipöröly felé.
-Én elfogadom a szolgálataid. - Mondja, majd várakozón körbenéz a többieken.


- Ferannak nincs ellenére, én sem tiltakozom.

Íshar és Merín is bólogat felé:
-Nekünk jó. De nem kérünk szolgálóst, csak mint társt majd jó? De ha kell most úgy mond akkor elfogad szolgálósat.

-Természetesen nincs kifogásom Tömzsipöröly személye ellen, szívesen harcolok az oldalán.

- Természetesen nekem sincs ellenemre.

Azt hiszem, hogy részemről sincs ellenvetésem barátom, büszke leszek, hogy melletted és Ísharék mellett harcolhatok majd!

[Pettyes]

Miután mindenki elfogadta Tömzsipöröly ajánlatát Dhar-hoz fordul:
-Ne haragudj barátom, de tudod én próbáltam tartani az esküm. Bofkar Mester féltucatnyi harcost küldött értem, hogy menjek velük a klángyűlésre. Persze ahhoz el kellett hagynom az épületet. Én mondtam nekik, hogy nem mehetek erre kitört a verekedés. Nem vagyok igazi harcos, de azért párnak lesznek sajgó pontjai és engem is csak leütve tudtak kicipelni. Aztán persze még útközbe magamhoz tértem és megint verekedés. Megint leütöttek. Lekötöztek mire megint magamhoz tértem a gyűlésteremben. Ott a Mester feloldott Tooma szobra előtt az esküm alól az elébb mondott feltételekkel. Most pedig itt vagyok.


- Akkor velünk tarthatsz, egy igazán jó társasággal - mosolygok felé.
- tisztáztak, tisztáztad magad, így az esküdet sem szegted meg, őseid is büszkék lehetnek Rád! Kellemes órák jönnek majd a társaságra, ha velünk leszel - mosolygok - legfőképpen, mert lesz majd, akit lehet bosszantani - kacsintok.
Tömzsipöröly előbb gyanakodva pislant fel aztán kissé elvigyorodik.
-Majd meglátjuk ki kit fog bosszantani.