Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

- Ezt nem itt és most kellene megbeszélnünk. Nem szándékozok ebbe belekeveredni - mondom azzal megindulok az emelet felé.
Meríín leránt a földre mielőtt egy lépést tehetnél. Már épp ráripakodnál mikor észreveszed a falba fúródott tőröket nagyjábol ott ahol egy lépés múlva lettél volna.
-Már montuk. Mi majd megvéd. - Az egyik törpére mutat aki Tooma nevét harsogva fejszéjével éppen levágja egy másik kezét - őt ismer. Eszerint tyran a rossz. Gyere menjünk harcon át. Baljával segít fel, míg jobbjába a hóna alól kerül az előrebillenő pengéjű fegyver. Egyenesen a lécső felé indul veled.
A harcon át? Át? Ez sincs magánál... ha egyszer kerülni nem lehet megoldom másképp...
- Most eltűnök, ne aggódj, ha vége a harcnak keress meg a szobámban - súgom Meríínek.
Azzal létrehozok egy sötét árnyékgömböt a falhoz, majd nyitok a falon egy árnyékajtót és átlépek rajta. Meríín nem követ az árnyékkapun át. Kitör a gömbből és egy elé perdülő törpét a pengélye lapjával fékez le, majd biccent neki. Egy tyranot éltető törpének a fél álkapcsával együtt hasítja át a nyakát. Egy mögé kerülő törpének valószínüleg a bordáit töri mikor melkason rúgja, egy lecsapó kardot a feje felett alig tenyérnyivel lök félre az alkarja. Egy percig csak a csatazaj és a pengék villogása veszi körül, majd a lépcsőn terem. Mögötte az ivóban már csitul a csata a homálytestvért éltetők közül már csak hárman állnak a többiek gyűrűjében. Meríín hirtelen megpördül majd a felhajítja a fegyverét és oldalra ugrik a lépcsőn. Mellette csörömpölve gurul le egy páncélos törpe.
Az emeletre érve azonnal keresni kezd téged.