Verselő kedvű hódítósoknak :)

[The beginer...]

Megláttam a topicot, úgyhogy itt egy saját iromány:
(a véleményt meg cs őszintén, bírom a kritikát )

Bosszú


Nem nehéz a kicsit eltaposni,
Egyszerűen csak a porba dobni,
Aki életét élni akarja,
És hagyja, hogy a nagy eltakarja.

Sokszor van ez így, tűrnek a kicsik,
Tűrnek, míg valami megváltozik.
És majd csak annyit fog látni a nagy,
Hatalmas birodalma szétporlad,

És láthatja miként semmivé lesz,
A haza, amit felépít, védelmez,
És miként a kicsi naggyá válik,
Rajta keresztül továbbmászik,

És most ő nyomja el elnyomóját,
Fogja, s erősen szorítja torkát,
Szorítja, míg próbál lélegezni,
És ha halott, csak akkor ereszti.

[Ditke]

Jönnek-mennek
lehajtott fejjel,
s ha felpillantanak,
szemükben az őrület
tüze lángol, ég.

Mondanak valamit,
de gondolataikat
csak te érted.
És miért? Mert
csak téged érdekel.

Átérzed minden
fájdalmukat,
félelmeiket,
szorongásaikat.
Kiszolgáltatottak.

Kiszolgáltatottak
az életnek, a fénynek,
a sötétségnek,
a létnek, az égnek,
a világmindenségnek.

Egyedül te érzed
a szenvedéseiket,
a kétségeiket,
a hitetlenséget,
mely arcukra kiült.

Egészséges test,
beteg lélek, ha
te nem segítesz,
a testük is
beteggé lesz.

Fontos neked,
hoy segítsd őket,
feloldozd fájó
kínjaikat, őrjítően
kínzó gondolataikat.

Képes vagy rá, mert
téged elfogadnak,
érzik, benned
megbízhatnak.
Adj nekik nyugalmat!

[Ditke]

Ép ésszel fel nem
fogható,ha tombol
a lélek, az ész
hol a Mindenható?

Tör-zúz a test,
rombol a lélek,
lázad az agy,
de nem félek!

Kellett ez neked?
Ne hagyd magad!
Add ki a mérged,
nem a te részed!

[Ditke]

Téped a lelked,
kínzod a tested,
vágysz a szeretetre.

Felőröl minden,
ami körülvesz.
Semmit nem ér az élet.

Hömpölygő lávaként
folyik a gondolat,
megadta magát az agyad.

Mindent megsemmisít,
hamuvá lesz, amit
engedsz, hogy elérjen.

[Ditke]

Elszállt a széllel egy élet,
a Földön maradt egy Lélek.
A Lélek mindennap haza jár,
de senkinek nem hiányzik már.

[Ditke]

Mosolyognak, boldogok az Angyalok,
én nem közéjük való vagyok,
a Földön járok,
taposom a port.

Leláncolt lelkem
a testemben rekedt.
Meghasadt szívemet
vérem hagyja el

A földi lét már nem érdekel,
hidegen hagy, mit testem ért el.
Mégis közétek való vagyok?
Hozzátok szállok, Angyalok!

[Ditke]

Kétségbeesve keresem az utam...
Honnan jöttem? Merre menjek?
Szükség van rám? Kinek kellek?
Ki vagyok én? Mitől féljek?
Van értelme? Hogy tudom meg?
Nem tudom..., de ha ezt is megtudom,
véget ér minden, megállhatok utamon.