Hollószárnyak

[Chris]

Originally Posted by Pettyes

Nem, amikor közelebb érnek és elindulnak, gondolom visszafelé, onnan 5 percet még tovább haladok, vagyis ha ők visszafordultak a tábor felé, én az úton még 5 percet tovább haladok!

A félreértések elkerülése végett: a csapat eredetileg nagyjából északi irányba indult el a fák közé, majd kb 20 perc séta után megálltak megvizsgálni a Malbordul által mutatott helyet, után indult el a nő kb északi irányba.
Tehát meddig mész, az úton?

[Pettyes]

Az úton tovább haladok velük és az útról figyelem az eseményeket, hátha segítség kell majd nekik.

[VérGyöngyTyúk Z]

Megszorítom kétkézre kapott csatabárdomat és úgy mormogok magam elé:
-Na asztat má nem! Mégeccer nem ugrok bele semmijen robbantós átkozott vacak piszkálásába.
Megemelem a hangom és úgy kiáltok:
-Van még valaki itten? Stancil! Töröld ki kissé az álmot a szemedből azt gyere ide mellém!
Amint megszorítod a csatabárdod nyelét, és kiabálni kezdesz, látod, hogy a sötétség megsűr
södik a hőfolt körül, egy idő után már hőlátással se látsz át a sötétségen, majd hirtelen eloszlik, és nem látsz a helyén semmit, se hőfoltot, se sötétséget.

Pettyes: körülbelül 40 perce lehettek úton, mikor egy kis hőfoltra leszel figyelmes az úttól nem messze a fák között, de nem azon az oldalon, ahol a többiek vannak, hanem az út túloldalán. A hőfolt hol látszik a sötétben hol nem, olyan látványt nyújt, mint mikor a telihold előtt felhők úsznak. Még viszonylag távol vagy tőle 30 méter, de halk sírást hallasz abból az irányból.

[Pettyes]

Megállítom Foltost és leszállok róla! Körbenézek, hogy merre lehetnek a többiek! Ha túl távol, hogy szólhassak, akkor a lehető leggyorsabb léptekkel közelebb megyek hozzájuk, nem felriasztva a gyermeket! Ha senki az égatta világon nem akar tudomást venni róla, akkor rejtőzködve megpróbálom megközelíteni a gyereket.
Hallod a zajokat, amit az erdőben csapnak a lépteikkel, így körülbelül negyedóra alatt megtalálod a nagyurat és az úrnőt.

[VérGyöngyTyúk Z]

-Na ez szép. -morgok magam elé.
Óvatosan odamegyek ahol a folt villogott és körbevizsgálom a talajt nyomok és esetleges tárgyak után.
A nyomok alapján úgy tűnik, mintha valmi kis alak kuporgott volna ott.

[Pettyes]

Odamegyek hozzájuk és szólok nekik!
- Ha minden igaz megvan a gyerek, nagyon riadt lehet, mert hallottam sírni, jöjjenek odavezetem magukat! Elindulok, és közben hátranézek, hogy követnek-e, ha nem magam fogom a gyereket megközelíteni egyedül, ahogy már írtam!
- Azonnal mutatni meg hol van - mondja neked a nő, majd ő is, és a nagy úr is veled tart.
Mikor odaértek a hőfolt még ott van, a nő előre megy, és int nektek, hogy maradjatok. A nagyúr nem követi a nőt, ő is megáll. A hölgy mikor közelebb ér, letérdel nem messze folttól, és beszélni kezd lágy hangon. Nem értitek a szavait, de a hanghordozásából érzitek, hogy igyekszik megnyugtatni a gyereket. Kisvártatva cérnavékony sírós hangon válasz érkezik a sötétség belsejéből. Egy ideig elbeszélgetnek egymással, a gyerkőc lassan abbahagyja a hüppögést. Körülbelül 20 perce beszélhetnek már, mikor a sötétség lemálik a gyerekről, és láthatóvá válik, ahogy ott kuporog a földön. A nő oda megy, átöleli, megsímogatja a fejét, majd felemeli, és elindul vele a tábor felé.

Massza Rex: a karid ebből annyit lát, hogy a nő beszélget a semmivel, nincs ott senki, csak sötét van, de az sem tűnik természetellenesnek, majd jóval később hirtelen ott terem a gyerek a nő elött, mintha a semmiből került volna elő.

A táborba érve a nő a gyerkőcöt a batárba viszi. A nagyúr is beszáll a batárba, és a gyerekkel marad. A nő kiszáll a kocsiból, és Gren felé int.

[VérGyöngyTyúk Z]

Mikor felém int az Úrnő odalépek a közelébe:
-Asszonyom!?
Int hogy kövesd. Mikor távolabb értek a tábortól, halk de nagyon határozott hangon szól hozzád:
- Ha maga még egyszer emelni fegyvert a gyermekre az lenni maga utolsó napja az életben - Közli veled. Szép arcát folytott düh torzítja el, s a szeme még mindig fenn van akadva, csak a fehérje látszik, így a felhők közt átszűrődő holdfényben igen kísérteties látványt nyújt.