Vicces történetek! :D

[Ditke]

A bankban...

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiait, és ámokfutásba kezd. Mikor nagy nehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam:
- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon:
- Ha nem engedsz el, most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét! Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, meg a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel...
Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

[Chris]

Délután 3 óra körül. Molyolok a számítógépem elott. Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam:
- ..........Kft., Gipsz Jakab, Jó napot kívánok!
A túloldalon egy - hangjából ítélve - komoly, érett férfi hang:
- Jó napot kívánok, és XY vagyok a .......... Kft ügyvezetoje. Ma reggel
küldtünk Önöknek egy árajánlat kérést. Érdeklodnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött a visszaigazolás.
- Uram, mindjárt megnézem! - és lekérdezem a postafiókomat. Az említett üzenet nem jött meg.
Ezt közlöm a túloldallal is.
- Akkor elküldenénk még egyszer, és kérném, hogy mielobb válaszoljon rá, mert sürgos lenne a munka. - elbúcsúzás mindkét oldalról. El telik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi. Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi. Telefon csöng, ugyanaz az illeto. Megállapítjuk, hogy a level még mindig nem jött meg. Majd hallom a telefonban:
- De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el.- majd a telefontól eltávolodva kiabál: - Marika! Húzza már ki egy pillanatra a ROUTER-nek a tápját! - halkan hallom Marikát:
- Melyik az fonök?
- Az a kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
- Az van ráírva, hogy: R-O-U-T-E-R.
- Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?
- NEEEEM!!! AZ A SZERVER!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!
- Na de fonök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?
- Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön rendszer. Reggel óta kb. 40-50 E-mailunk nem ment el.
- Fonök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?
- NEEEEM!!!!! AZ A RIASZTÓÓÓ!!!! HOZZÁ NE NYÚLJON!!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
- Ja, fonök! Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam. Ott van a szárítórácson.
Egy csendes, lakonikusan beletörodo, hang a túloldalról:
- Jézusom...

[Ditke]

ez tök jó volt Chris!

[Ditke]

Megtörtént (nem velem), csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek.
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszűlős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!

[Chris]

Sör és kalács

A Cambridge Egyetemen történt az alábbi eset: A vizsgán egyszer csak felpattant egy ifjú hallgató és arra kérte a vizsgáztatót, hogy hozzon neki sört és kalácsot. Ekkor a következő párbeszéd hangzott el:

Vizsgáztató: Tessék? Mit mondott?
Hallgató: Uram, arra kértem, hogy hozzon nekem kalácsot és sört.
Vizsgáztató: Sajnálom, de nem hozok.
Hallgató: Uram, engem ez nagyon felháborít. Kérem és elvárom, hogy hozzon nekem kalácsot és sört!
Ezen a ponton aztán a hallgató elővett egy másolatot a Cambridge-i Egyetem törvénykönyvének egy 400 éves törvénycikkelyéről. A törvény latinul íródott, és mivel még nem helyezték hatályon kívül, ezért érvényes is volt, és kimondta (durva fordításban): "A vizsgázó urak kérhetnek és megkövetelhetnek sört és kalácsot a vizsga ideje alatt." A vizsgabizottság úgy ítélte, hogy egy kóla és egy hamburger elfogadható a sör és kalács modern megfelelőjének, így a hallgató önfeledten szürcsölhetett a vizsgatételek kidolgozása közben. Azonban a szemfüles hallgató nem örülhetett sokáig sikerének: három hét múlva, a következő vizsgáján 5 font büntetést kellett fizetnie, mert nem hordott kardot a vizsga ideje alatt...



A végzet...

Egy külvárosi, lepusztult kórházban furcsa halálesetekre figyeltek fel az orvosok. Az intenzív osztály egyik ágyán átok ült, ugyanis akit belefektettek, másnap délelött már nem találta életben a doktori vizit. Először kicserélték az ágyat, nem segített. Azután különböző mérőeszközökkel megvizsgálták, van-e esetleg olyan sugárzás, vagy egyéb külső befolyás, ami mérgező lehet a beteg számára, de nem találtak semmit. Már éppen be akarták zárni a kórtermet, amikor az egyik furfangos ápolónak ötlete támadt.
Kölcsönkért ismerősétől egy kamerát, elrejtette a szóban forgó ágyra irányítva, és hazament. Másnap a kórházigazgatónak megmutatta a felvételt, amelyen éjszaka nem történt semmi. A kamera a kora reggeli órákban viszont rögzítette, amint a kórház takarítónője becsoszogott a terembe, elővette porszívóját, odament az ajtóhoz legközelebb levő konnektorhoz - ami a végzetes ágy mellett volt -, kihúzta a lélegeztető gép dugóját, bedugta a porszívót, és komótosan dolgozni kezdett. Ezek után a takarítónő, mint aki jól végezte dolgát, visszadugta az életbentartó szerkezet csatlakozóját, és továbbállt egy teremmel.

[Ditke]

Egy (kis)fiú naplójából 1.

Délután felhívott KisJoe, hogy este lesz egy buli, nincs-e kedvem elmenni. Azt is mondta, hogy lesz pia meg nők. Nem értettem, hogy miért hangsúlyozta ezeket annyira, de nem érdekes. Mondtam, hogy meg kell kérdezzem a nagymamát, hogy mit szól hozzá. Megbeszéltük, hogy feljön értem, és ha mehetek, akkor megyünk. A nagymama nem nagyon örült a dolognak, kérdezte, hogy a házigazda szülei otthon lesznek-e, mondtam, hogy biztosan, miért mennének el. És különben is, ki csinálná meg akkor a szendvicseket, meg a kakaót. A nagymama a lelkemre kötötte, hogy ne igyak sok kakaót, mert akkor szorulásom lesz (vagy hasmenésem?). Meg hogy ne maradjak sokáig. A nagymama kivasalta a sötétkék dzsörzénadrágomat, meg a fehér volt úttörőingemet, azt húztam fel, meg a világoskék kötött kardigánt, a barna szandállal.

Fél hétkor feljött KisJoe, nagyon röhögött, mikor ajtót nyitottam neki. A nagymama neki is megmondta, hogy együtt jöjjünk haza, és ne későn. Meg a kakaót is. KisJoe csak röhögött, és biztosította nagymamát, hogy haza fog hozni. Lehet, hogy kocsival? Elindultunk. KisJoe hátbavágott, és azt mondta, hogy nagyon aggódik az öreglány. Biztos valamelyik idősebb lányra gondolt a buliban, aki nem tudja, hogy mi van velünk, ezért mondtam neki, hogy siessünk. Azt mondta, hogy oké, de előbb menjünk el hozzájuk, mert abban a ruhában nem mehetek el a bulira, amit a nagymama rám adott. Kérdeztem, hogy miért, de megint csak röhögött. Adott egy pár sportcipőt, egy farmert, meg egy "Pumpiron" feliratú, sárga pólót, hogy húzzam fel őket. Azt mondta, hogy a másik ruhámra vigyázni kell, mert ha összepiszkolom, a nagymama nem fog örülni. Ebben igaza volt. Mikor a dzsörzénadrágot lehúztam, KisJoe szemei kigúvadtak, majd elkezdett a könny patakzani belőlük. Furcsa hangokat hallatott, mint aki nem nagyon kap levegőt. Megijedtem, hogy esetleg asztmás rohamot kapott, de a végén visítva röhögni kezdett. Mikor magához tért, lihegve megkérdezte, hogy mi a franc van rajtam. Nem tudom, mit látott, amitől ennyire kell röhögni, hiszen a sötétkék harisnyanadrágomon kívül semmi nem volt rajtam. Azt mondta, hogy azt feltétlenül le kell vetnem, mert ha valamelyik csaj meglátja, akkor hatalmas kabaré lesz. Nem tudom, miért kellene meglátnia bárkinek is a harisnyámat, de levetettem. Felvettem a KisJoe által adott ruhákat, de a nadrág el volt a térdénél szakadva. Azt mondta, hogy nem számít, direkt ilyen. Szegény nagymama, ha látna... Odaértünk a buli helyszinére. Valahol nagyon hangosan hallgatott valaki valami borzalmas zenét, mert már az utcán hallottuk. KisJoe becsöngetett egy ajtón. Mikor kinyitották, a zene iszonyúan felhangosodott, kiderült, hogy onnan jött. A srác, aki beengedett minket, kicsit furcsán nézett, szerintem nagyon fáradt volt, mert alig állt a lábán. Abban a szobában, ahonnan a zene bömbölt, elég sötét volt, mondtam is KisJoenak, hogy fel kellene kapcsolni a villanyt. Erre ő azt mondta, hogy na, csak az kellene. Kivonszolt a konyhába, ahol három lány ült az asztalnál, egy srác pedig alatta feküdt. Biztos nem bírta a hangos zenét, azért pihent le itt kint. KisJoe bemutatott a lányoknak, majd beszélgetni kezdett velük. Az egyik, egy szőke hajú, megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy jöhet a kakaó, erre jót nevetett, azt mondta, eredeti vagyok, és hozott a szobából egy poharat tele valamilyen teával. Gondoltam ez is jó lesz, és jól meghúztam. Egy részét sikerült lenyelni, csak a maradékot köptem a padlóra. Nagyon rossz tea volt, olyan, mint a nagymama cseresznyebefőttje, mikor kint maradt nyáron a napon egy hétig. A lányok nevettek, KisJoe pedig szídott, hogy hogyan lehet egy háromcsillagos konyakot kiköpni. Kezdett nagyon meleg lenni, meg a szék is imbolygott. Nem nagyon mozogtam, mert féltem, hogy esetleg leszakad. KisJoe a lányokkal pusmogott, majd odaült mellém, és bizalmaskodva a fülembe súgta, hogy jó vagyok a szőkénél, és kapjam el, mert teljesen be van izgulva rám. Nem egészen értettem, mit akar ezzel. Talán fogócskázni akar a szőke lány velem? Azt mondta, hogy ne izguljak, tiszta ügy, csak kérjem fel egy lassúra, a többi magától megy. Közben bent váltott a zene, KisJoe egészen izgatott lett, odatuszkolt a szőkéhez, aki már felállt a székéről. "Mennyetek", mondta, erre a lány megfogta a kezemet, és berángatott a szobába. A küszöbben elbotlottam, majd valószínűleg egy fotelon is átestem. A szobában még mindig sötét volt. Kiabáltam is a szőke lány fülébe, hogy villany kellene gyújtani, mert így megint el fogok esni, de ő nem szólt, csak a karjait a nyakamba tette, és éreztem, hogy nekem nyomta magát. Elkezdett ringatózni, meg lépkedni ide- oda. Valamit mondott, de nem értettem. Megkértem kiabálva, hogy mondja mégegyszer, erre a fülemhez hajolt, és azt kérdezte, hogy miért nem táncolok. Erre én visszakérdeztem, hogy miért táncoljak. Nevetett, majd megnyalta a fülemet. Eléggé rossz érzés volt, föleg mert utána a nyála miatt fázott a fülem. Addig-addig huzogatott ide-oda, míg én is kénytelen voltam ritmusra lépkedni. Igy tekeregtünk a sötétben, csak az ajtót láttam néha, ha arra fordultam. Egyszerre csak megláttam KisJoe-t, ahogyan integet az ajtóból és valamit kiabál. Nem értettem, ezért odakiáltottam neki, hogy mit akar. Erre azt kiabálta vissza, hogy marha vagyok, meg hogy kapjam már le. Hogy őszinte legyek nem értettem, mire gondol. Sapka nincs a fejemen, akkor meg mi a fenét kapjak le? Pár perc múlva bejött KisJoe az egyik lánnyal a konyhából, és ők is elkezdtek tekeregni körbe. Mikor úgy fordultunk éppen, hogy KisJoe-val láttuk egymást, mutogatott a lány háta mögött. Hogy miért nem mondta el értelmesen, mit akar? Szóval tekeregtünk, már kezdtem unni, mikor egyszer csak a lány valami nedves vackot rakott a számra. Elrántottam a fejem, mire azt mondta, hogy nnnnaaaaa, engedd!, de hogy mit, azt nem mondta. Aztán rájöttem, hogy a száját tette az enyémre. Mivel megint ezt csinálta, már nem ijedtem meg, sőt, rájöttem, hogy nem is rossz. De mikor a nyelvét bedugta a számba....! Miután megunta a nyelvdugdosást, abbahagytuk a tekergést (végre), és kifelé húzott a szobából. KisJoe nagyon vigyorgott, és az ökölbe szorított jobb kezét úgy tartotta, hogy a hüvelykujja felfelé állt ki belőle. Hogy miket mutogatott ez nekem....?

[Ditke]

Egy (kis)fiú naplójából 2.

Bementünk egy másik szobába, ahol szintén sötét volt, de végre csend, a szőke elengedte a kezemet, valami suhogásokat hallottam, meg mintha valaki cipzárt húzott volna le, de hogy ki lehetett, azt nem tudom, mert rajtunk kívül senki nem volt ott, legalábbis nem szólt, mikor bementünk. Már kezdte a szemem megszokni a sötétet, mikor a lány megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott. Mondtam neki, hogy nem alhatok itt, mert a nagymama vár otthon, meg a macim sincs itt, de csak nevetett. Azt mondta, hogy nagyon jópofa vagyok, meg hogy "gyere mááár ééédes". Itt ma mindenki megbolondult? Leültem az ágyra, erre a kezét megint a nyakamba tette, a fülembe lihegett. Hogy ez micsoda hülye szokás! Lerántott az ágyra.... és ami ezután történt, azt nem tudom leírni! Ilyet még sosem tapasztaltam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor magamhoz tértem, de igen furcsán éreztem magam. Mintha egészen hazáig futottam volna, annyira el voltam fáradva, és pisilnem is kellett. Valaki szuszogott mellettem. Megnéztem, a szőke lány volt. Akkor vettem észre, hogy valaki levetkőztetett. Gyorsan felhúztam a ruháimat, és kimentem a szobából. KisJoe-t kerestem. Bementem abba a szobába, ahonnan a zene bömbölt, végre kitapogattam a kapcsolót, és felkapcsoltam a villanyt. KisJoe a fotelban ült, ölében a lány, akivel bejött a szobába. Valamit éppen keresett a lány trikója alatt, és mikor felkapcsoltam a villanyt, azt mondta, hogy "marhaállat". Mondtam neki, hogy mennünk kellene, mert a nagymama idegeskedni fog, erre a lány felnevetett. KisJoe sóhajtva felállt, "debarom", mondta a lánynak, aki erre mégjobban nevetett (hogy beszél ez a lányokkal!). Elindultunk haza. KisJoe kérdezte, hogy "namivolt?" de erre nem tudtam mit mondani. Ez meg csak röhögött, és azt mondta, hogy mostantól kezdve felnőtt vagyok. Hogy miből gondolta ezt?

Egy (kis)fiú naplójából 3.

Mikor hazaértem, a nagymama még ébren volt, és kijött az előszobába. Ahogy meglátott, összecsapta a kezét, és azt mondta, hogy "jesszusom, milyen ruha ez rajtad?". Mondtam, hogy a KisJoe adta rám, hogy az ünneplős ne koszolódjon össze. A nagyi erre csak nézett, majd azt mondta, hogy húzzam le. Még jó, hogy nem vette észre, hogy a harisnya nincs rajtam. Másnap reggel, mikor felébredtem, a nagymama azt mondta, hogy vigyem vissza a KisJoe-nak a ruháit, és hozzam el az enyémet. Kezembe nyomott egy reklámszatyrot, hogy abban van a ruha, én meg elmentem KisJoe-hoz. Ö volt csak otthon egyedül. Odaadtam neki a szatyrot. Mondta, hogy üljek le a szobájában, mindjárt jön ő is. Aztán egy ordítást hallottam, majd azt, hogy KisJoe azt mondja "miaszarez?". Kérdeztem, hogy mi a baj, erre bejött és az ölembe dobta a tegnapi farmert. A térdén levő szakadás szépen be volt foltozva egy darab sötétkék dzsörzével. Kérdeztem, hogy mi a baj vele, hiszen úgyis lyukas volt. KisJoe némán a foltra mutatott. Mondtam, hogy mi a gond vele, hiszen az én ünneplős nadrágom is ebből van. "Éppen ez az" mondta KisJoe, majd előszedett egy ollót, és elkezdte felfejteni a foltot. Nem értettem, mi a baja, de segítettem neki. Mikor készen lettünk, kicsit megbékélt, és azt mondta, hogy most elszívjuk a békepipát. Behozott egy doboz cigarettát, meg gyufát. Mondtam, hogy én még sosem cigarettáztam, de erre azt mondta, hogy a tegnapi este után éppen itt az ideje. Nem értettem, mi az összefüggés. Mondtam is neki, de csak röhögött, meg azt mondta, hogy sok mindent kell még megtanulnom. Rágyújtott, és az én számba is bedugott egy cigarettát. Elég száraz volt a vége. Odatartotta a végéhez a gyufát és mondta, hogy szívjam. Én szívtam is erősen, aztán ki is köptem, mert a füst kaparta a torkomat. Ezen persze KisJoe röhögött, és újra a számba tuszkolta a cigarettát. Megint meggyújtotta, ezúttal nem köptem ki. Bíztatott, hogy szívjam csak, mintha mélyeket lélegeznék. Hát én szívtam, majd megfulladtam. Mikor a feléig elégett, megkérdeztem, hogy nem lehetne-e abbahagyni, mert elég furcsán érzem magam. KisJoe azt mondta, hogy elnyomhatom, ha akarom, és ha gond van, szemben van a WC. Ezt persze megint nem értettem, de hamarosan rájöttem, mire gondolt. Éppenhogy kiértem a WC-re... Igen pocsékul éreztem magam. KisJoe azt mondta, hogy az első tíz szálnál ő is rosszul volt. Mivel hamarosan haza kellett mennem, kimentem a fürdőszobájukba, hogy keressek valamit, amivel elvehetem a szám borzalmas ízét. Találtam egy kis darab szappant, gondoltam, ha a kezet tisztítja, akkor a szájra is jó. Fogtam a ruháimat, elköszöntem KisJoe-tól, és elindultam. A házból kilépve a számba vettem a szappant. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó illatú szappannak ennyire rossz ize van. Mire hazaértem, már négyszer kellett kiköpnöm a habot. A házunk sarkánál a szappant is kiköptem. Érdekes, hogy sokkal kisebb volt, mint mikor bevettem. Szerencsére a nagymama semmit nem vett észre az egészből. Fél óra múlva készen volt a vacsora. Már a szaga sem tetszett, de mikor beléptem a konyhába és megláttam a tojásrántottát, újból a WC-be kellett rohannom...

[Pepa]

Nem én írtam:



KTM - Mézes csirke (közkívánatra)

Volt egyszer egy barátnőm, mint a mesében. Full emancipált, nála aztán semmi nem volt rózsaszín, inkább volt pasi cicikkel, mint nő. A konyhához is ekként viszonyult...
Tudta, hogy van a lakásának ilyen része, de ritkán fordult meg arra. Mígnem egy nap végre egy alfahím elcsavarta a fejét és rájött a szentem, hogy minden vágya a romantikus kézfogó ezzel a grandiózus példánnyal, így bevetett apait-anyait.

Előbb a teljes testkezelés: gyantába burkolózott tetőtől talpig, majd sokat és keservesen sikítozott, de megérte. Sima lett, mint a babapopsi. Igaz, hozzányúlni nem lehetett, mert nyomban rángatózni kezdett. Lehet, hogy fázott a prém nélkül. Ki tudja.

Aztán jött a fodrász. Göndörített, bodorított, balzsamozott, fényesített, dúsított, melegített, csirízezett. Jöhetett volna tájfun, ciklon, cunami, a loknik akkor sem rezdültek volna. Betonbiztos volt a séró.
Arcáról profi sminkes tagadta le az éveket. Visszament egész a csitri-korig, már-már pedofília gyanújába keverve szíve választottját.

Elcsattogott a szentem shoppingolni is, csábító fehérneműket vásárolt, egyik másik igen cédás volt, de a cél érdekében mindent.
"Most kell bedobnom mindent, aztán ha már elvett, akkor semmi cidázás, fúúj, de gusztustalan is az..." --- ez volt az alapelv.

Hallotta már néhány nőismereti műsorban, hogy a pasik szeretnek enni, és az is komoly előny nősülésnél, ha a kiszemelt díva nemcsak dekoratív, de még főzni is tud. Nosza, elhatározta, hogy megtanul főzni, és mennyei vacsorával biztosítja be a holtig tartó kéjhömpölyt.

Vett néhány szakácskönyvet, okító dvd-t, némi alapanyagot. Nekiállt a drága alkotni. A zöldségekkel még csak-csak elboldogult, mert eleve konyhakészen, fagyasztva vette őket, helyes kis zacsikban.

De aztán elakadt és felhívott. Hangja panaszos és némiképp elkeseredett volt a telefonban:
- Basszus, Gem, hogy néz ki a padlizsán?
- Minek az neked? - kérdeztem gyanútlan, éppen lábujjakat ápolva.
- Főzök - suttogta mély átéléssel. Megállt a reszelő a kezemben:
- Mit csinálsz? - mélységesen megdöbbentem, egyszersmind csodáltam is érte. Olyan volt, mintha én füvet nyírni, csengőt szerelni, láncfűrészezni kezdtem volna...
Elmagyaráztam neki, hogy is néz ki a padlizsán, örült neki, hogy megtalálta a táskákban. Mivel azonban elég sokáig tartott, gyanakodni kezdtem:
- Mit főzöl? - igyekeztem lelkesnek mutatkozni, nyitottnak és elfogadónak.
- Vacsorát – morogta. - Majd még hívlak később... - letette.

Miután a lelkem megtalálta a padlizsánt, hosszasan örömködött, miként azt illik ekkora sikerélmény után. Amíg ezzel volt elfoglalva, én levágtam a körmöt a bal lábamon. Aztán megint csörgött a teló, a kijelzőre pillantottam, letettem a szúró-vágó-kapirgáló eszközt, kényelembe helyezkedtem és felvettem:

- Mondjad, szentem, mit nem találsz? Ami döglött és hideg, az a csirke, az uborkát remélem felismered, még ha eddig csak felszeletelve is láttad. Vagy egyben, de akkor meg gondolom valami gumit csak húztál rá...
Halk sírást, hüppögést hallottam. Rögtön feltámadt az együttérző énem, félretettem az obszcenitást.
- Mi van? Megvágtad magad?
- Francokat. Gyantáztattam. Ja, hogy a kezem? Nem, dehogy.. - szipogta.
- Akkor meg mi van? Ne bömbölj már, mondjad mi a dráma. Lemondta a pasi? - minimum ilyesmi horderőt sejtettem a háttérben.
- Hülye vagy? Hogy mondta volna le? Eped minden szavamért, mit gondolsz mi a viharért rostokolok itt a konyhában?! Remélem ma este megkér...
- Mire? Hogy cidázz egyet neki a konyhapultnál? - igyekeztem nem nagyon röhögni.
- Ne léházz, inkább figyelj. Elolvastam a szakácskönyvet...
- Az egészet? - nyikkantam közbe.
- Kuss. Nem az egészet. Az idevágó részt. Úgy mint "töltött padlizsán" meg azt hogy "ropogósra sült mézes bazsalikomos csirke". Figyelsz?
- Teljes életnagyságban. Le vagyok nyűgözve - leheltem, a feltörő balsejtelem ellen tengernagy optimizmusom füttyentettem hadba.
- Akkor jó, el is vártam. Szóval. Kijártam, ami lehetett, jónevű, patináns iskolákat. Beszélek egy-két nyelven, egész jól franciázom is, ahhoz képest meg főleg, hogy nem is szeretem. Gond nélkül lefaragom az adódat, rendbe teszem a könyvelésed, elvezetek röhögve egy komplett pénzügyi osztályt, lehazudom a csillagokat az égről, ha az kell, az ügyfelek a tenyeremből esznek.
- A kis perverzek - jegyeztem meg vigyorogva, sejtettem már, hova vezet ez az önfényezés.
- Befognád?? Éppen azt magyarázom, hogy jó vagyok a szakmámban. De ezt a szakácskönyvet egy balfasz írta. Teljesen életszerűtlen. Kizárt, hogy így kell főzni. Segítened kell.
- Miért, mi a gond? Nem rajzolt képeket? Vágd el félbe a szerencsétlen padlizsánokat...
- Hosszába vagy félbe?
- Nekem mindegy. Talán inkább mégis hosszában - óvatoskodtam.
Némi zörgés, szentségelés, majd csörömpölés.
- Várj, kihangosítalak. Nem tudok egy kézzel szeletelni.

[Pepa]

A kihangosításban az a jó, hogy én is mindent hallottam, ami körülötte történt. Nem részletezném. Elvágta, kipucolta, hidegre tette a padlizsánt. Nagyon boldog volt.
Előszedte a töltelékbe valókat is. Szépen ügyesen kikészített mindent a pultra.
Felkockázta a hagymát. Az elsőt héjastól. A másodikat már lecsupaszította előtte. Hosszasan röhigcsélt a nudizó hagymán, majd kéjesen felszeletelte. A húspirítás nevű akció közben volt némi bonyodalom, először a konyharuhát gyújtotta fel, majd a húst égette oda. Alig szenesedett, úgy véltük, ennyi áldozatot simán meghozhat a jövendőbelije.
Rákerült a mártás, a gomba és a tejföl is. Utóbbi állagán és hasonlatosságán sokat poénkodtunk. Különböző oráltechnikákat beszéltünk ki, majd leszopogatta az ujjairól. Kértem, hogy vegyen vissza a cuppogásból, mert momentán pasimentes a kéró, nem várok vacsoravendéget, hogy enyhítsen a kínjaimon. Vihorászott.

- Te, nem is olyan bonyolult ez a főzés dolog. - lehelte a telefonba vidáman, amikor a betöltött padlizsánok kényelmesen heverésztek a jénaiban, némi mártásos cuccal nyakon öntve.
- Na ugye. Jól néznek ki? - igyekeztem aktívan részt venni a folyamatokban.
- Úgy néznek ki, mintha le lennének hányva. - jegyezte meg némi szemlélődés után - Annyira nem guszta. Ötlet?
- Sajt, darling. Sok sajt. Attól faintos lesz. Szedd elő a reszelőt.
Némi zörgés, csapkodás, csattogás. Pár perc néma csend, majd fura hangok.
- Mit csinálsz? - picit aggódtam.
- Reszelem a sajtot. Nem azt mondtad? – már-már morcosnak véltem a hangját.
- De, de. Jól van, csináld csak - ölembe vontam a jobb lábamat és nekiálltam azon is lenyesni a körmeimet. Mikor kész voltak, ki is lakkoztam őket. A lakk megszáradt, bombabiztos lett. Helyes kis matricákkal szórakoztattam magam. Úgy fertályórával később kezdett gyanús lenni a dolog. Rá is kérdeztem:
- Mi a fene tart ennyi ideig? Nem vagy még kész?
- Alig viszi ez a szar. Nem mondtad, hogy ez ilyen strapás basszus. Neked hogy lesznek olyan jó kis kukacok? - felelte szűzies bájjal.
- A kukacos lukon reszelem őket. De általában a nagyobbon, mert lusta vagyok. Te melyiken?
- Hogyhogy melyiken? Egyáltalán milyen lukakról beszélsz?? - firtatta emelt hangon.

Egy pillanatig hallgattam a telefonban, járt az agyam ezerrel, de nem hittem el, amit gondoltam. Nagyon halkan, nyugodt hangszínen szóltam hozzá újra:
- Mivel reszeled a sajtot, angyalom?
Hallottam, ahogy megáll egy pillanatra, szinte láttam magam előtt, ahogy rámered a kezében tartott célszerszámra.
- Hogyhogy mivel? A reszelőmmel. Nem azt mondtad? Tök jól viszi a zselés műkörmöt is...

Itt elejtettem a telefont, és a legkevésbé sem nőiesen beestem a kanapé mögé a röhögéstől...

Miután rendeztem a légzésem, pulzusom, vérnyomásom és úrrá lettem rekeszizmaim görcsös rángatózásán, megkerestem a telefont és újra felvettem a kontaktot a kis konyhatündérrel.
Elmagyaráztam neki, miként néz ki a sajtreszelő, de konyhája nélkülözte a high-tech szerszámokat, így végül vékony szeleteket próbált aprítani, és azzal takarta be a szemérmes padlizsánokat. Ez a téma már sínen volt.

Jöhetett a csirke. Ez már keményebb feladat volt, mert a drágám egybecsirkét vett. Nosza, kihajította a pultra és alaposan megszemlélte.
- Ez gusztustalan - összegezte a véleményét kis idő elteltével. - Nem vagyok hajlandó hozzányúlni. Megenni meg főleg - nyögte elhalóan.
- Pedig muszáj lesz. Vagy marad a padlizsán, de az egy ilyen vehemens, kiéhezett csődörnek, mint amilyet te vársz, a fél fogára sem elég. Te tudod - nem nyugtatott meg a gondolat, hogy átpasszoltam neki a labdát, de nem volt mit tenni, vártam a döntését. Keveset hümmögött, nyöszörgött, mielőtt kinyögte:
- Jól van. Mondjad. Kész vagyok - egy vértanúnak is büszkeségére vált volna ez a hangszín. Nyugodtan vigyorogtam, nem látta.
- Keresd meg a fejét.
- Megvan. Üveges a tekintete. Felvidítsam? - hallottam, hogy gügyög valamit a megboldogultnak.
- Megpróbálhatod. Ha nem megy, akkor vágd le.
- Mííííít? A fejééét? Hülye barbár. Nem nyakazok. - sikította.
- Akkor nem is frigyelsz. Döntsél, babám. - hideg voltam, mint egy frigid ara.

Egy perc csönd, majd némi nyiszaszálás, marcangolás, csúszkálós-trancsírozós hang után elégedett sóhaj:
- Kész. Kinyírtam. Most?
- Most vágd le a kezeit. Izé, a szárnyait - folytattam kíméletlenül.
- Nem viszi az olló.
Halkan felsírtam a röhögéstől.
- Tedd el a manikűr készletet, te nagyon szerencsétlen. Van otthon kés? - a húsvágó ollót meg sem mertem kérdezni. Igenlő válasza megnyugtatott. Mégsem reménytelen a helyzet.

Mértani precizitással berajzolta a vágás helyét a csupasz tyúk vállán, majd némi csontzene mellett lekanyarintotta a mellső végtagokat.
- A dög röpképtelen - jelentette boldogan - De így masztizni sem tud. Szegény.
- És most kivered neki? - kérdeztem picit hökkenten.
- Tényleg lány vagy fiú? - hiába, az érdeklődés a tetőfokára hágott, innen nem volt visszaút.
- Nézz be a bugyijába. Na, mit látsz? - kérdeztem vinnyogva.
- Nincs bugyija - már hahotázott - de a combjai között sem látok semmi veszedelmeset. Asszem lány lehet. Aggszűz vagy léha ribanc? Mindegy, nem kefél már többet. Illetve még egyszer. Megdugjuk a bazsalikommal? - szinte láttam, ahogy felcsillan a szeme.
- Meg hát. De előbb fogd a síkosítót. Várj, várj! Nem a tiédet, hanem a mézet. Adjál neki.

Bedörzsölte, kívül-belül, alaposan. Hallottam, ahogy nyögdécsel néha, de nem akartam tudni, hogy mitől és pontosan miért. Tapintatosan hallgattam. Amikor halk sikkantással elmerült a csirkében, idejét láttam szólni:
- Van abban valami megható, ahogy közösülsz egy döglött nőstény tyúkkal. Tényleg, hányra is jön a férjjelölt? - jó, tudom, lehettem volna finomabb is, na de mégis. Ez már nekem is sok volt kicsit.
Nyomban eszébe jutott a célkitűzés. Hallottam, ahogy kezet mos, fűszerekkel pepecsel, majd bizalmasan megpaskolja a csirkét.
- Nem fog fájni picim - szólt duruzsolva, majd szépen megtűzdelte ezzel-azzal, betöltötte a hasüreget és utána összevarrta a sebszéleket. Többször gátmetszést, majd utána hüvelyplasztikát helyezett kilátásba a dögnek. Mellét tapogatva lefitymálóan ciccegett.
- Kéne egy kis implantátum neki. Felhívom a dokimat és bejegyeztetem - vihogta.
- Jó ötlet. De előbb süssük meg. Befóliáztad?
- Miért, fertőz is? Milyen undorító dolog ez a főzés, komolyan... Vagy testtekercselés? Aromás, fogyasztó? Pedig nem hájas. - már megkönnyebbült, ott állt a diadal kapujában.
- Az jó, akkor zsírleszívás nem kell neki. Szurkáld meg, fóliázd le aztán tedd a sütőbe.

Ez is megvolt, a sütőt is elég gyorsan megtalálta. Már-már büszke voltam rá. Nem volt más hátra, mint megsütni időre a kaját.
Hálát rebegett és elvonult készülődni. Őszintén reméltem, hogy ez az egy alkalom is elég ahhoz, hogy a pasi biztos legyen abban, hogy ő álmai nője és mielőbb oltár elé vezesse.

Másnap hívott:
- Csak szólni akartam, hogy minden istenien sikerült, csodás este volt, imádom a pasit, ő az igazi!
- Remek. Megkérte a kezed?
- Nem, de jót dugtunk. - felelte nevetve - talán a következő randin. De annyira lovagias volt.
- Miért? Hallott már a G-pontodról és meg is találta? Vagy számolta, hogy neked minimum egyszer jobb legyen, mint neki?
- Aha, ezek is mind, persze. Meg a város legjobb éttermébe vitt vacsizni.

Elhallgattam, ízlelgettem az információt. Végül úgy döntöttem, csak megkérdezem:
- Mi lett a csirkével? Tudod, a mézessel...
- Ja, az? Elfelejtettem bekapcsolni a sütőt...

[vityu]

Originally Posted by pepa

Nem én írtam:

Így elolvasva el se hittem volna, hogy te írtad! Mellesleg jó volt!