Vicces történetek! :D

[Gyula]

Originally Posted by Ditke

Meghökkentőőőő

Egyik multinacionális vállalatunk nagyreményű fiatal (24 éves)
manager csajának születésnapja közelgett. Édesanyjával élt együtt, ezért a kollégák a mama bevonásával megrendeztek a meglepetés party-t. Mindenki bement a lány szobájába, ajándékok, lufik, torta stb. kikészítve. Lakás bezárva, villany leoltva. Érkezik az ünnepelt. Már az előszobából hívogatja
Fifi nevű kis ölebét. Fifike nem kerülhet elő, mert őt a társaság "foglyul ejtette" a leány szobájában. Managerünk csak hívogatja: Fifike, Fifike! A szobában hallani, hogy a csajszi járkál a lakásban. Konyhából a fürd őbe, majd csobogás, ismét konyha, és újra keresi kutyusát. Fifike, Fifike! Egyszer csak benyit a sötét szobájába - közben folyamatos Fifikézés -, felkapcsolja a villanyt. Megdöbbenés. Managerünk ott áll az ajtóban anyaszült meztelen és combja, szemérem tájéka jó vastagon Nutella krémmel van bekenve .
Na, ja. Én a mobilomat hagytam a kocsiban. Másnak is akadt sürgős dolga,csak a mama és Fifike maradt a bulin. A lány másnap kilépett.

Ditke, Te hol olvasol ilyeneket? ;-)

[Ditke]

Originally Posted by Gyula

Ditke, Te hol olvasol ilyeneket? ;-)

Priviben részletezem...

[Ditke]

A bankban...

Egyik délután a bankomban álltam sorban, amikor kislányom elhatározta, hogy levezeti fölös energiait, és ámokfutásba kezd. Mikor nagy nehezen sikerült elkapnom, szigorúan rászóltam:
- Ha nem hagyod most azonnal abba a rohangálást, elfenekellek! Mire ő fennhangon:
- Ha nem engedsz el, most azonnal, megmondom a nagymaminak, hogy láttam tegnap este, amint puszilgatod apu pisilőjét! Azt hiszem ilyen csend még nem volt egy bankban, meg a pénztárosok is megdermedtek kezükben a bankó-kötegekkel...
Méltóságom utolsó morzsáival még sikerült kivonszolnom a lányomat az ajtón, de még épp hallottam az összecsukódó ajtószárnyak között, amint kirobban mögöttem a röhögés...

[Chris]

Délután 3 óra körül. Molyolok a számítógépem elott. Csöng a telefon, felveszem, bemutatkozom, ahogy szoktam:
- ..........Kft., Gipsz Jakab, Jó napot kívánok!
A túloldalon egy - hangjából ítélve - komoly, érett férfi hang:
- Jó napot kívánok, és XY vagyok a .......... Kft ügyvezetoje. Ma reggel
küldtünk Önöknek egy árajánlat kérést. Érdeklodnék, hogy megkapták-e, mert még nem jött a visszaigazolás.
- Uram, mindjárt megnézem! - és lekérdezem a postafiókomat. Az említett üzenet nem jött meg.
Ezt közlöm a túloldallal is.
- Akkor elküldenénk még egyszer, és kérném, hogy mielobb válaszoljon rá, mert sürgos lenne a munka. - elbúcsúzás mindkét oldalról. El telik fél óra, megnézem a mailboxot, semmi. Egy negyed óra múlva megint megnézem, még mindig semmi. Telefon csöng, ugyanaz az illeto. Megállapítjuk, hogy a level még mindig nem jött meg. Majd hallom a telefonban:
- De hát itt van a sikertelen küldések között, nem csoda, hogy nem ment el.- majd a telefontól eltávolodva kiabál: - Marika! Húzza már ki egy pillanatra a ROUTER-nek a tápját! - halkan hallom Marikát:
- Melyik az fonök?
- Az a kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
- Az van ráírva, hogy: R-O-U-T-E-R.
- Ezt a fekete konnektort, amin piros szalag van, azt húzzam ki?
- NEEEEM!!! AZ A SZERVER!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, abba megy egy fekete zsinór, azt tessék kihúzni, majd 10 másodperc múlva visszadugni!
- Na de fonök, nekem nincsen stopperórám, elég, ha mobilomon nézem?
- Elég ha lassan elszámol 10-ig, de húzza már ki, hogy végre rendbe jöjjön rendszer. Reggel óta kb. 40-50 E-mailunk nem ment el.
- Fonök, találtam egy szürke dobozt a falon, ezt most kikapcsoljam?
- NEEEEM!!!!! AZ A RIASZTÓÓÓ!!!! HOZZÁ NE NYÚLJON!!!! Mondom, hogy egy kis fekete doboz, a számítógép asztal mellett, a földön.
- Ja, fonök! Most jut eszembe, hogy arra ma véletlenül ráöntöttem a müzlis joghurtomat, és elmosogattam. Ott van a szárítórácson.
Egy csendes, lakonikusan beletörodo, hang a túloldalról:
- Jézusom...

[Ditke]

ez tök jó volt Chris!

[Ditke]

Megtörtént (nem velem), csak hogy lássátok, milyen bunkók az emberek.
Teletömött 56-os villamos, két, egymással szemben lévő szék. Az egyiken egy jóarcú, kedves öreg néni kuporog, a másikon egy nő a gyerekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát, és állandóan belerúg a néni térdébe. Az öregasszony egyre hátrébb húzódik, várja, hogy az anya mikor szól rá a kölyökre. De mivel ez nem történik meg, udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézést hogy zavarom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat, és ez már az én koromban nem tréfa, eltelál egy csontot, vagy egy eret, akkor az újságosig, meg a patikáig se tudok lemenni. Legyen szíves szóljon rá.
- Mit akar? - reccsen rá az anya -, én nem fogom egy ilyen vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson mindenki megdöbbenéssel nézi végig a jelenetet, míg egy tipikus rocker (acélbetétes, tar frizura, feszűlős gatya, bőr kabát, fülében üvölt a Tankcsapda) kiveszi a szájából a rágót, és a paraszt nő hajába gyönyörűen beledolgozza, majd lágyan így szól:
- Na, engem se korlátoztak gyerekkoromban!

[Chris]

Sör és kalács

A Cambridge Egyetemen történt az alábbi eset: A vizsgán egyszer csak felpattant egy ifjú hallgató és arra kérte a vizsgáztatót, hogy hozzon neki sört és kalácsot. Ekkor a következő párbeszéd hangzott el:

Vizsgáztató: Tessék? Mit mondott?
Hallgató: Uram, arra kértem, hogy hozzon nekem kalácsot és sört.
Vizsgáztató: Sajnálom, de nem hozok.
Hallgató: Uram, engem ez nagyon felháborít. Kérem és elvárom, hogy hozzon nekem kalácsot és sört!
Ezen a ponton aztán a hallgató elővett egy másolatot a Cambridge-i Egyetem törvénykönyvének egy 400 éves törvénycikkelyéről. A törvény latinul íródott, és mivel még nem helyezték hatályon kívül, ezért érvényes is volt, és kimondta (durva fordításban): "A vizsgázó urak kérhetnek és megkövetelhetnek sört és kalácsot a vizsga ideje alatt." A vizsgabizottság úgy ítélte, hogy egy kóla és egy hamburger elfogadható a sör és kalács modern megfelelőjének, így a hallgató önfeledten szürcsölhetett a vizsgatételek kidolgozása közben. Azonban a szemfüles hallgató nem örülhetett sokáig sikerének: három hét múlva, a következő vizsgáján 5 font büntetést kellett fizetnie, mert nem hordott kardot a vizsga ideje alatt...



A végzet...

Egy külvárosi, lepusztult kórházban furcsa halálesetekre figyeltek fel az orvosok. Az intenzív osztály egyik ágyán átok ült, ugyanis akit belefektettek, másnap délelött már nem találta életben a doktori vizit. Először kicserélték az ágyat, nem segített. Azután különböző mérőeszközökkel megvizsgálták, van-e esetleg olyan sugárzás, vagy egyéb külső befolyás, ami mérgező lehet a beteg számára, de nem találtak semmit. Már éppen be akarták zárni a kórtermet, amikor az egyik furfangos ápolónak ötlete támadt.
Kölcsönkért ismerősétől egy kamerát, elrejtette a szóban forgó ágyra irányítva, és hazament. Másnap a kórházigazgatónak megmutatta a felvételt, amelyen éjszaka nem történt semmi. A kamera a kora reggeli órákban viszont rögzítette, amint a kórház takarítónője becsoszogott a terembe, elővette porszívóját, odament az ajtóhoz legközelebb levő konnektorhoz - ami a végzetes ágy mellett volt -, kihúzta a lélegeztető gép dugóját, bedugta a porszívót, és komótosan dolgozni kezdett. Ezek után a takarítónő, mint aki jól végezte dolgát, visszadugta az életbentartó szerkezet csatlakozóját, és továbbállt egy teremmel.

[Pepa]

Nem én írtam:



KTM - Mézes csirke (közkívánatra)

Volt egyszer egy barátnőm, mint a mesében. Full emancipált, nála aztán semmi nem volt rózsaszín, inkább volt pasi cicikkel, mint nő. A konyhához is ekként viszonyult...
Tudta, hogy van a lakásának ilyen része, de ritkán fordult meg arra. Mígnem egy nap végre egy alfahím elcsavarta a fejét és rájött a szentem, hogy minden vágya a romantikus kézfogó ezzel a grandiózus példánnyal, így bevetett apait-anyait.

Előbb a teljes testkezelés: gyantába burkolózott tetőtől talpig, majd sokat és keservesen sikítozott, de megérte. Sima lett, mint a babapopsi. Igaz, hozzányúlni nem lehetett, mert nyomban rángatózni kezdett. Lehet, hogy fázott a prém nélkül. Ki tudja.

Aztán jött a fodrász. Göndörített, bodorított, balzsamozott, fényesített, dúsított, melegített, csirízezett. Jöhetett volna tájfun, ciklon, cunami, a loknik akkor sem rezdültek volna. Betonbiztos volt a séró.
Arcáról profi sminkes tagadta le az éveket. Visszament egész a csitri-korig, már-már pedofília gyanújába keverve szíve választottját.

Elcsattogott a szentem shoppingolni is, csábító fehérneműket vásárolt, egyik másik igen cédás volt, de a cél érdekében mindent.
"Most kell bedobnom mindent, aztán ha már elvett, akkor semmi cidázás, fúúj, de gusztustalan is az..." --- ez volt az alapelv.

Hallotta már néhány nőismereti műsorban, hogy a pasik szeretnek enni, és az is komoly előny nősülésnél, ha a kiszemelt díva nemcsak dekoratív, de még főzni is tud. Nosza, elhatározta, hogy megtanul főzni, és mennyei vacsorával biztosítja be a holtig tartó kéjhömpölyt.

Vett néhány szakácskönyvet, okító dvd-t, némi alapanyagot. Nekiállt a drága alkotni. A zöldségekkel még csak-csak elboldogult, mert eleve konyhakészen, fagyasztva vette őket, helyes kis zacsikban.

De aztán elakadt és felhívott. Hangja panaszos és némiképp elkeseredett volt a telefonban:
- Basszus, Gem, hogy néz ki a padlizsán?
- Minek az neked? - kérdeztem gyanútlan, éppen lábujjakat ápolva.
- Főzök - suttogta mély átéléssel. Megállt a reszelő a kezemben:
- Mit csinálsz? - mélységesen megdöbbentem, egyszersmind csodáltam is érte. Olyan volt, mintha én füvet nyírni, csengőt szerelni, láncfűrészezni kezdtem volna...
Elmagyaráztam neki, hogy is néz ki a padlizsán, örült neki, hogy megtalálta a táskákban. Mivel azonban elég sokáig tartott, gyanakodni kezdtem:
- Mit főzöl? - igyekeztem lelkesnek mutatkozni, nyitottnak és elfogadónak.
- Vacsorát – morogta. - Majd még hívlak később... - letette.

Miután a lelkem megtalálta a padlizsánt, hosszasan örömködött, miként azt illik ekkora sikerélmény után. Amíg ezzel volt elfoglalva, én levágtam a körmöt a bal lábamon. Aztán megint csörgött a teló, a kijelzőre pillantottam, letettem a szúró-vágó-kapirgáló eszközt, kényelembe helyezkedtem és felvettem:

- Mondjad, szentem, mit nem találsz? Ami döglött és hideg, az a csirke, az uborkát remélem felismered, még ha eddig csak felszeletelve is láttad. Vagy egyben, de akkor meg gondolom valami gumit csak húztál rá...
Halk sírást, hüppögést hallottam. Rögtön feltámadt az együttérző énem, félretettem az obszcenitást.
- Mi van? Megvágtad magad?
- Francokat. Gyantáztattam. Ja, hogy a kezem? Nem, dehogy.. - szipogta.
- Akkor meg mi van? Ne bömbölj már, mondjad mi a dráma. Lemondta a pasi? - minimum ilyesmi horderőt sejtettem a háttérben.
- Hülye vagy? Hogy mondta volna le? Eped minden szavamért, mit gondolsz mi a viharért rostokolok itt a konyhában?! Remélem ma este megkér...
- Mire? Hogy cidázz egyet neki a konyhapultnál? - igyekeztem nem nagyon röhögni.
- Ne léházz, inkább figyelj. Elolvastam a szakácskönyvet...
- Az egészet? - nyikkantam közbe.
- Kuss. Nem az egészet. Az idevágó részt. Úgy mint "töltött padlizsán" meg azt hogy "ropogósra sült mézes bazsalikomos csirke". Figyelsz?
- Teljes életnagyságban. Le vagyok nyűgözve - leheltem, a feltörő balsejtelem ellen tengernagy optimizmusom füttyentettem hadba.
- Akkor jó, el is vártam. Szóval. Kijártam, ami lehetett, jónevű, patináns iskolákat. Beszélek egy-két nyelven, egész jól franciázom is, ahhoz képest meg főleg, hogy nem is szeretem. Gond nélkül lefaragom az adódat, rendbe teszem a könyvelésed, elvezetek röhögve egy komplett pénzügyi osztályt, lehazudom a csillagokat az égről, ha az kell, az ügyfelek a tenyeremből esznek.
- A kis perverzek - jegyeztem meg vigyorogva, sejtettem már, hova vezet ez az önfényezés.
- Befognád?? Éppen azt magyarázom, hogy jó vagyok a szakmámban. De ezt a szakácskönyvet egy balfasz írta. Teljesen életszerűtlen. Kizárt, hogy így kell főzni. Segítened kell.
- Miért, mi a gond? Nem rajzolt képeket? Vágd el félbe a szerencsétlen padlizsánokat...
- Hosszába vagy félbe?
- Nekem mindegy. Talán inkább mégis hosszában - óvatoskodtam.
Némi zörgés, szentségelés, majd csörömpölés.
- Várj, kihangosítalak. Nem tudok egy kézzel szeletelni.