Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Miután az ajtót megnéztem, mégegyszer ránézek Iarwain testére. Látom, ahogy a nagyúr a félelf tenyerét mutatja Morel-nek. Kimegyek a szobából és le a fogadóst előkeríteni.
A fogadós a pult mögött épp egy poharat törölget.
- Jobb reggelt. Mondja fogadós uram, az éjjel távozott-e vendég a fogadóból? Vagy ma, mindenki előtt?
- Magának is! Éjjel tudtommal nem távozott senki. Ma hajnalban ketten is távoztak. De miért érdekli ez az urat?
Míg a fogadóssal beszélgetsz, Stancil belép a fogadóba, a jobb kezét szorongatva odaballag hozzád, és vár.
- Az egyik társam megölték az este. Kik voltak akik elmentek, mikor és merre?
Elég morcos képet vágok és a kivont egykezes csatabárd lapjával kissé türelmetlenül ütögetem a combom.
- Az én fogadómban? Ilyen még nem történt itt - mondja kissé tettetett döbbenettel - egyébként meg nem sokat tudok azokról, akik elmentek, valami utazóféléknek tűntek.
- Hát most történt. Gondolkodjon egy percig azon, hogy is néztek ki akik elmentek. Tudtommal a fogadósoknak híresen jó a memóriájuk.
Elfordulok a fogadóstól és Stancil-ra nézek:
-Hát veled meg mi történt?
- Egy szép nagy aranydarabot találtam, megis örültem neki, felvettem, az vacak meg megégetett. Nagyon fáj a kezem - mondja fancsali képet vágva.
A fogadós gondolkodva vakargatja a feje búbját, néha hümmög.
- Hol??!!! Azonnal vigyél oda!
- Hát itt az újam hegyén égetett meg - mutatja a jobb kezét, a három ujja piros, és felhólyagzott - Az istálóba találtam, de el is hajítottam. Kinek kell egy ilyen hamis arany?
A fogadóshoz fordulok:
-Maga meg gondolkozzon csak tovább. Ha bármi eszébejut szólljon, mingyárt jövök.
- Rendben - válaszolja, azzal tovább törölget.
-Stancil. Nem azt kérdeztem, hogy hol égetett meg, hanem, hogy hol találtad. Remélem megtalálod újta, mert valószínüleg azzal, vagy azért ölték meg Iarwaint.
Vállonmarkolom a fiút és az ajtó felé fordítom.
- Én ugyan hozzá nem nyúlok ahhoz az izéhez mégegyszer! Pláne ha bele lehet hallni - itt töprengő arcot vág, majd folytatja - de hisz én már megfogtam egyszer, akkor most meg fogok halni? - kérdezi növekvő pánikkal a hangjában.
- Azt mutasdd meg hol van most az az arany és utánna, hogy hol találtad! De gyorsan! Valószínüleg mindannyiunk élete ezen múlik. A tiéd is!
- De én nem akarok meghalni! - kiáltja kissé hisztérikusan. Erre a lent lévők közül az is felétek fordul, aki eddig a reggelijét bámulta.
- Pedig előbb-utóbb muszály lesz. Például, ha nem találod most meg azt az aranyat akkor előbb. Sokkal előbb. Ha meglesz akkor viszont esélyed is van arra, hogy öregen halj csak meg. Menjünk már!
Erre remegő lábakkal az istáló felé veszi az irányt. Mikor beléptek az istálóba, így szól:
- Arra felé dobtam el - közben a szemközti fal irányában, ahol egy termetes szénakazal - és itt találtam - mutat az jobboldalra, arrafelé, ahol a lovak állnak.
- Arra nem gondoltál, hogy fel is gyújthattad volna az istállót? Most rohanj fel és szólj a többieknek, hogy valószínüleg megvan az ami megégette Iarwain kezét. Ha az elfet látod őt mindenképpen küldd ide. Kell az ő szeme is. Menj! Morelnek meg mutasdd meg a kezed. Talán ad valami kencét rá.
- Amikor égette a kezemet, nem értem rá gondolkodni... - mondja, azzal elsiet.