Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!
Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!
Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!
Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!
tökéletes vers
The Following User Says Thank You to Merengő For This Useful Post:
Az éjféli eső a láthatatlan egekből
Most búsan lezuhan s a csendes éjszakát
Vak zajjal veri fel, mint magas emeletről
Az éjféli öngyilkos ha leveti magát.
Jaj, aki most nem alszik s e sötét, furcsa pecben
Gondjai közt motoz, mint a gyufásdobozban
S a gyújtó sárga fénye szemét fájdítva sercen
S a gondok sápadt fénye szemében fájva lobban...
Oh most, aki borús, aki bánata ében
Őrtornyából leszállna s álom gyepére dőlne,
E roppant éjszaka fekete köpenyében
Hová temesse arcát, mely rejtett, lágy redőbe?
Avagy hová bolyongjon? Vagy csendesen megülve,
Elszálló tünődését, e bús perctől oldott
Kalandos, kósza bárkát milyen tavakra küldje:
Jövőbe, múltba tán? oh, hol lehetne boldog?
Mondd meg nekem, barátom, mi volna jó ez éjen?
Meleg, hű asszonytestnek beszívni illatát?
Szelíden elbágyadni egy édes szenvedélyben ?
Nézni alvó fiacskád ajkai nyílatát?
Vagy dalt fütyülni tán? egyedül a sötétben
Behúnyt szemmel heverve, míg furcsa hang tolúl
A csucsorított ajkon? Vagy elméd törni régen
Tanult számtani példán? olvasni angolul?
Vagy ülnél-e velem berregő gépmadárra:
El, el a szürke földről és keresztül az olvadt
Felhők rút rétegén! új étheri határba!
A csillagok ködéig! átrepülni a holdat!
Oh jaj, mi volna jó? nyugalmad hol leled föl,
Riadt, veszendő lélek, örök, bús kereső?
Oh jaj, jaj kihajolni a magas emeletről
S vak zajjal lezuhanni, mint a zúgó eső...
__________________
"Nagy az, aki legyőz egy hadsereget,de igazán nagy az, aki legyőzi önmaga szellemét....."
Gyászba öltözött a föld,
Vérszínű lett minden zöld,
A fehér szín is elveszett,
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyűk szállnak,
A megsebzett harcos a földre lehullt
- zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak,
Nem lesz bocsánat,
Míg kísért a múlt
Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab
Vérbe mártott tollakkal,
Rontást ontó szavakkal,
Hazátlanok ünnepe,
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok,
Mocskos kis tervek, gondolatok
- zakatol egyre benn -
hogy nem hulltam térdre,
most erre a földre, csak megtűrt vagyok
Meggyötör, de meg nem tör,
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap,
Messze száll, a vad madár,
Álmát megóvja minden rab
Ártatlanul, az átok csak hull,
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad,
Vesztünkre tör, a közöny is öl,
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!
__________________
Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
(Edmund Burke)
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Bakay Kornél /
The Following 6 Users Say Thank You to Topsy For This Useful Post:
Kikaparva a gesztenyét
gondolkodom rajta
Melyik lehet Magyarország igazi arca?
Kárpátok öleljetek
mint kisgyermek az anyját
őszintén, szívből szeressétek
a bent megragadt falkát.
Tengerünk Szép Adriánk,
országunk Nemes Urai nem ismerik
utolsó keneted rút titkát...
Anyaföldünk, hajónk lapátja Erdély
szívünket kormányozva
a helyes úton megférj.
Kisiklik Hajónk,
a zátonyok közé fut
Idegenek késébe, a Magyar ember
Önszántából belefut.
Erőt s bátorságot, igaz hősi erényt
az Ország fiaként becsülettel
Ne Öljétek, a megmaradt reményt.
Hősként a sereg élére állva
Magyarként győztes csatába vágyva
Kardot s vért ontva,
a Hon Szívét tűztük lobogónkra!
Előre a végtelen mezőkön
átvágva utcahosszú erőkön
Birtokunkban szívünk
Szívünkben hitünk
Hitünkben reménységünk
Reménységünk mi hazánk
Szépséges anyaföld,
neveld az országnak hű fiát...
Már csak amolyan zötyögősen baktat
Hámbakopott derese az avitt fogatnak.
Okos gazdák ilyet már mentire hagynak.
Vágta, előzés legényes szomja
Pókos inát már ingyen se vonja,
De igen a jászol jó meleg alomja.
Minden fordulóra, minden ismert kőre
Szedi öreg lábát, ahogy telik tőle,
Hazafelé, hazafelé vidám ügetőre.
Ám olyik éjjel, ha felsüt a csillag,
Bizsereg a bőre, nagy szeme villog,
Homlokán serken sugaras billog.
Feje körül szellő, mesebeli, szálldos,
Vérében emlék, királyi, kiáltoz:
Szélanya ellette paripa, táltos.
Már bomlik a szárnya, már oldik a nyelve,
Maradna is még, tova is szökellne!
Jaj, ha kiröppen hajnalra kelve!
Kerecsen két nagy szárnya szele csattog,
Árnyékos a Tejút ezüstje alattok.
Emberkék, de nagyon szegények maradtok!
__________________
Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
(Edmund Burke)
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Bakay Kornél /
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
Hybrid Mode
