Hazátlanul
Korhadó fának piros levelei alatt
Zöld fűből kiálló száraz gyökér.
Rajta ül egy lány, könnyeket hullat,
Hosszú ruhája hófehér.
A fiú mellé lép, kezét nyújtja
S a lány sötét szemébe néz.
A kéken tündöklő ég alján
A lemenő nap még sárgán int
Aztán vörösen lángra lobban
A lány lassan felemelkedik.
Fehér ruhája leng a szélben
Mezítlen lábán zöld fű őrködik.
- Gyere haza, az otthonod vár
Hűtlen kedvesed cserben hagyott végleg
Engedd, hogy eztán én vigyázzak rád
Mellettem sokkal egyszerűbb az élet.
Fogadd el, hogy ez az igazi hazád
Ne akard azt, ki nem szeret téged.
A lány ajka meg sem mozdul
Vádló szemekkel az ifjúra néz
Hátat fordít és lassan elindul
Sápadt arccal a szürke folyóba lép.
Vérvörös csíkos hófehér leplet sodor
A zöld partra a háborgó hullámverés.
2009.09.30.
__________________
Rheia (#556175)
|
Threaded Mode
