Urgyán Tibor György - S. O. S.
Drogkeselyűk karma vág húsomba,
elevenen tépnek ízekre,
lassan szökik szememből a fény,
már nem emlékszem a színekre,
csak végtelenbe futó sínekre,
amik, mint krematóriumi társaik a halálra szánt népet
úgy visznek életemből tova minden meleget, szerelmet, szépet.
Börtönbe zárt a fehér por
csillogó álomvilágvarázsa
szeretetre éhes lelkem volt
e lassan ölő mákonynak a barázda.
Senki nem figyelt néma jajomra,
a pénz nem adott gyógyírt a bajomra
a befelé forduló lélek szépségére
nem vevő e rohanó világ,
lehullottak vágyaimról a szirmok,
haldoklom, mint egy levágott virág.
De még most sem késő,
még nem törte össze a formát
az isteni véső!
Segítsetek, segítsetek, segítsetek!
Testvérek, nem bírok járni,
az Élet vizébe merítsetek!
Jéglelkembe ölelő karotok
melege öntsön új erőt!
Hadd találjam meg magamban az igaz embert,
a bátort, a nyerőt!
Aki félredobva hazugságot,
becsapást és álmot,
tiszta szívvel, önlegyőzve
rendberakja a rábízott világot.
__________________
Rheia (#556175)
|
Threaded Mode
