Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Chris]

Originally Posted by Senki

(FO: srác kevés HPval, ellenfél szinte halott... kegyelem lövés szinte amit leadni készül rá a gauss pistollal... igen, de: critical miss. elejti a fegyvert. az elsül, luck roll, hogy merre lő. a létező legrosszabbat dobja... saját magát találja el a fegyverrel. dobjon sebzést. kidobja a maxot ami minden levonással együtt is éppen 1-el nagyobb, mint a túlélhető legnagyobb sezés... (azaz beviszi a HPját -6ra...) bár lehet én voltam gonosz, hogy luck rollt dobattam hogy merre lő a leejtett fegyver mikor az elsült )

Ha már a balsikereknél tartunk...

DnD3.
Csata közben rendszeresen előfordult, hogy valamelyikünk segíteni szeretett volna a másiknak, aki épp közelharcot folytatott. Így hát a segítőkész egyén elővette az íját, és lőtt. Természetesen nem a monsztát találta el, hanem a havert lőtte hátba, több ilyen eset után, már kérni kellett a többieket: csak ne segítsetek...

Szintén DnD3.
Félig-meddig természetes barlangban vagyunk, előttünk egy folyosó nyúlik el hosszan. Folyosó végén ajtó. Druida bemegy, az ajtó rázáródik. Kinn tanakodunk mit tegyünk. Betörni nem tudjuk, így a pap indítványozza, hogy gyújtsuk fel. OK, lángoló kezek, az ajtó ég. (Itt lett vége a játékalkalomnak, a következőn meg nem voltam jelen, szóval ezt csak mesélték a többiek.)
Valahogy kinyitották az ajtót (a pap és lovag). Lovagunk elhatározza, hogy berohamoz a már nyitott, de még égő ajtón (hozzá kell tenni belül elég sötét volt.) Ezt közli a DM-mel, mire a DM:
- A terep nem alkalmas rohamozásra.
Lovag.
- Nem baj, én rohamozok.
OK, dob: 1. Átesik a küszöbön a pallost meg átszúrja magán valahol válltájékon. Így a pap x körig kénytelen volt őt gyógyítgatni, míg a druida benn egyedül hadakozott két csontvázharcossal...

Kinek milyen emlékezetes balsikerei voltak?