Wells: A keresztről
Isten nagy terhet rótt rám egy napon:
Súlyos keresztet, hogy hordjam a hátamon.
Éppen roskadtam a szörnyű súly alatt,
Mikor egy oroszlán állta utamat.
Fohászkodtam. Ó Istenem, ne ereszd!
S kezemben fegyverré lett a kereszt.
Elvégezte művét a vadállaton
És keresztté lett ismét a vállamon.
Én vánszorogtam át erdőn, mezőn,
Földre roskadva elhagyott erőm.
Sóhajtottam, ó Isten, elveszek
És szárnyas bottá lett a kereszt.
Repülve vitt tovább és a gyönge test
Újból élni kezdett.
Majd ismét felszökött Vállamra a kereszt.
Pusztában éltem, perzselt a homok.
Küzdve éreztem, földre roskadok.
Sehol árnyék. Perzselő lángsugár.
Felsóhajtottam, hogy minden oda már.
És akkor meglepett a kegyelem,
Élőfává lett a keresztem.
Álomban kerestem új erőt,
S keresztem velem volt, mint azelőtt.
Azóta, hogy életem napja múl,
Mindig a terhem vált áldásomul.
Nem is dobom el életem során,
Mert ez lesz egyszer majd a koronám.
__________________
Az egyetlen dolog, ami szükséges a Gonosz diadalához,
hogy a jó emberek ne tegyenek ellene semmit."
(Edmund Burke)
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség! / Bakay Kornél /
|
Threaded Mode
