Elszólások és egyéb mókás dolgok játék közben

[Massza Rex]

** A Nagy Terv igen egyszerű, tehát nagyszerű. A száműzött hercegi öccs vissza akar jönni és kiütni a trónról a mostani Herceget, azaz a báttyát. Ehhez mindössze el kell őt tenni lábalól, de persze úgy, hogy ehhez közze sem lehet neki személyesen, sőt valahogy hősként kéne visszatérni. Ergo végy egy szektát. Persze kicsi az esélyes, hogy egy szekta oda férjen a Herceghez és ki is pontozza, ezért kell neki némi segítség. Itt jön a képbe az Alkony szövetsége, ami önmagában nem egy húde nagy katonani erő, de van egy nagyon fontos jellemzője. Mivel régi motoros megbízható céh, így a társadalom megannyi területén ott vannak tagjai. Bírók, kereskedők, hivatalnokok testőrei, sokuk jó barátságot ápol a városi őrséggel, felbukkanásuk sehol sem kelt gyanut. Nos nem kell már más, csak egy város szerte fellángoló zavargás, arra ráugrik a teljes városőrség, a félős urak maguk mellé rendelik az alkony szövetség embereit, így a legjobb helyen és időben lesznek. Közben egy válogatott csapat pedig levadássza a hercegi párt. A biztos sikerért még ez sem lenne garancia, így némi gyanús (shuluri) alak segítségével egy igen furcsa ám de roppant veszélyes elegyet is ajándékba kap a trónkövetelő (persze nem a receptet, hanem csak a kész elegyet), egy levegőre belobbanó fehér massza szerű (A massza szép, a massza különleges, a massza legyőzhetetlen…sálálá…a massza …na jó abbahagytam) anyagot átlagos agyag edényekbe (gondosan le)zárva. A szektások, mint gyógító löttyött fogják a jelre a megadott helyekre vinni és ott boldogan (tudatlanul) kinyitva az ezer arcú angyal gyógyító erejét szabadra engedve mindenkit az Ő határtalan békéjével és szeretetével áraszt majd el. A célzottan fellángoló épületek tovább növelik majd a riadalmat és persze a lényeg, bent éghet pár herceghez hű nyomi, amolyan hát baleset vót kérem, mert bár leszúrták vagy négyszer, a halálát még is biztosan a füst okozta, hisz jól látszik az elkékült száj a néhány méterrel arrébb gurult fejen, ugye. Na ez a Terv. **

[Massza Rex]

Tiéd az éjszaka, avagy az égimádás szembetegséghez vezet…
A tiadlani főnemes, hogy újabb szövetségest szerezzen meghítta magához a bárot, akivel jót politizáltak, de a kívánt célt nem érte el egyik fél sem. Pár napra rá kapott egy levelet, melyben egy magát meg nem nevező alak fontos információkat szeretne közölni a Báróval egymagába eltűnt társáról, egy előre megjelölt helyen és időben, csendes térség, este idején. Természtesen üvöltött róla a csapda szaga, de hát tudjuk már régen, egy csapdát nem csak fel kell állítani, hanem be is kell zárni sikeresen, így a csapat vakmerően készült a nagy csapdára. A helyszínen egy beteges öreg ember várta a bárot és némi alkudozás után (az öreg szerint félelmetesen nagy vagyont kért az inforét) megkötetett az üzlet, 1 aranyét cserébe elvezeti a Bárót ahhoz a személyhez, aki rendtársával volt az utolsó napokban, mikor még látni vélték. (az egész szitu azért volt poén, mert a csapat már félnapokkal előbb beásta magát a megjelölt helyre, hogy a csapdát az állítók ellenébe fordítsák, erre jöt az öreg és elvezette a Bárot máshová (a nagy tervezésbe kimaradt azon egyszerá rész, mi van ha arrébb mennek, ez csak egy találka hely és idő) Némi kiásás után a Báró után óvakodtak, ép időbe érték be, mivel egy magányos nyilvessző rezegve állt meg az öreg helyi vezető bal szemgödrében, kérlelhetetlenül helyet kérve és kapva az eddig ott lapuló bal szemtől. Rutinos kalandozók révén a második szívdobbanás már senkit sem talált a becsapódás környékén, házak sötét falánál, vastagabb fűszálak mögött rejtőzőtt már az egész csapat, óvatosan lesve/számolva az orvlövész vélt helyét. Némi varázsos gyógyfőzetért cserébe visszanyerte életét az öreg, így rámutathatott a célházra, ahol az a személy lakik, aki látta azt, aki majdnem beszélt azzal, aki pont akkor ment el az utcán, mint az, aki együtt volt az eltünt lovaggal, szal aki tudja. (ééérted?) A csapat egy vehemens rohammal bevette a házat és némi átvizsgálás után üresnek titulálta. Találtak egy kézzel padlóba ásott lejáratott, ami egy terembe vezettet, ahol csúnya ákom-bákomokkal volt tele a fal, mennyezet és padló. Ez a papokra és egyéb mágiában jártasnak hazúdó alakokra bízták. Miután meggyőzödtek arról, hogy az orvlövész még nem aludt el (bizonyíték: a házból kilépő Thoreg keresztüllöve) így a reggeli maradás mellett döntöttek. Mivel három szoba volt, és azok nem túl nagyok, de ellenben az csapat már népes vala, így mindhárom szobába némi klikkesedéssel egybecsomagolva megpihentek. A tetőtér lett a hős és 3 testőréé, a bejártat darton squadé, míg a lejárat a bűvszobába a Báróé lett. Az éjszaka, mikor a gonosz ereje megnő, ritkán unalmas. Így volt ez most is, ezúttal egy igen veszélyes ellenfél, mely láthatatlan és anyagtalanul kereste áldozatát, rontott rájuk (persze nem véletlen, hogy erre járt). A hős testőrei fordultak gazdája ellen, aki ismerve képességeiket, inkább a tetőn való kiugrás, lehuppanás és kereket oldás mellett döntött. (nagy szakértelme van ám ebbe, tehát felelőtlenség arra gondolni, hogy hebehurgya, gyáva tett lett volna, hiszen eme hős tartja eddig a rekordott, a 18 méteres várfalról való kötél nélküli leugrást, élve érkezést illetve ugyanezzel a tettel a leggyorsabban lemásztam a 18 méteres várfalról is) Így sérülés nélkül tette ezt. Hűséges testőre követték (persze kevesebb szakértelemmel, ők már sérüléssel) de leérve tovább üldözték gazdájukat. Persze nehéz egy vérbeli sokat megélt bárodt megtalálni, ha ő nem akarja. És hát nem akarta. Reggel némi mágikus kivizsgálás után megállapították, hogy zsákutca ez is, az eltűnt lovag felé ez nem vezet. Ezt alátámasztotta az a tény is, hogy akire az öreg gondolt, az néhány utca saroknyira találtak rá visszafelé, bal szemgödrében neki is csinos nyilvessző vége imádta az eget, hódolt a felkelő nap előtt. Mivel a gyanú, a lovagtárs eltűnésében egyre jobban az elfekre terelődött (mondjuk alapból is benne voltak a pakliban) némi politikai manőverek után összekötök által megtudta a Báró (amit titkon sejtett is), hogy rendtársa meghalt. Az akit végül az elfek lelőttek, ott a bölcsek hídján már csak külsőleg hasnlított rá. Letörtségéből csak az zökkentette ki, hogy egyesek látták az elf lelövés után is felüttni itt-ott amott, így lehet, hogy mégsem halt bele szívének célzott lövéstől.

[Massza Rex]

Forró nyomon, avagy magiszter szól, fussál…
Közben a szektások újabb gyűlést tartottak, így ismét felvetődött a gondoltat a szektán való valamilyen formájú rajta ütésen, de legalábbis fészküknek lokalizálásán, egészen pontosan az edények tartalmának kiderítésén. Így hát némi ügyeskedés után sikerült lokalizálni a helyet (egy föld alatt régi kyr színház terembe ment a gyűlés) és újabb mágkius praktikák által a hőst (önkéntes alapon) bejutattni oda. Hatalmánál fogva kicselezte az öröket és eljutott a lezárt edényekig. Ott egy hirtelen ötlettől vezérelve (amely tudta nélkül megmentette koszos kis félamund korcs életét) harácsolt varázserejével hazáig utaztatta az egyik edényt. Gyorsan becipelték a fogadóba, majd körbeülték. Végül a Báró leleplezte a köcsög (kb 30 Kg, 1 méter magas és talpán fél, tetején 1 méter széles) tartalmát amely (ahogy azt shulurban jó előre megírták gondos BM-i kezek) a levegőhöz érvén tűzre lobbant. Egy hosszabb másodpercig elcsodálkoztak a fehér lángokon, de amikor a plafon is kigyuladt, a csillár pedig bugyogva folyt el, úgy döntöttek ez így nem lesz jó. A Báró úr felkapta és betolta a lakosztály kandalójába (kissé leégett a szemöldöke, de mint említettem ritka ronda feje volt, így ez nem sokat változtatott ábrázatán). Sajna a kandaló sem bírta a nagy hőt (hiába próbálkozott a magiszter némi ősvizzel), a díszes kövek megfolytak és a fehér lángok újfent a plafont kezdték nyalogatni, ami bár mágikus volt (luxus fogadó) de jól láthatóan nem sokáig. Végül a biztonság kedvéért (látták eltűnni a magisztert, ebből tudták, hogy ha nem tesznek valamit, akkor…) edényestül kidobták a hátsó kertre. Mákjára senki sem volt ott eme kései órán, így személyi kár nem történt, bár a hátsó gondozott kert (szökökút, szobrok, ritka növények, stb) mostantól max a fogadó haljában lévő festményről tekinthető meg. Ezután kijelentkeztek és időlegesen átköltöztek a közeli Darton templomba és paplakba. (természetesen a fogadó személyzetét biztosították a további veszélyek elmúltáról, valamint az okozott károk megfizetéséről és mivel Haonwelbe a pénz beszél, a toroni kém ugat, nem is lett belőle nagyobb baj.) Persze azért nyertek egy hivatali meghívot a városörség erődjébe, ahol némi udvarias kérdezősködés után elengedték őket. (persze nem a KM lágyszívűsége miatt, hanem mert a trónkövetelőnek ez volt az érdeke, így talán meg eltusolható a lángoló köcsög story, nem kerül túl nagy figyelem ide idő elött)

[Massza Rex]

Pyar módszer, avagy a legrövidebb út ritkán akadálymentes…
A Haonwelt megrázó pap gyilkosság szálai egyre jobban összetalálkoztak a eltűnt (lovag)rendtárs nyomaival, így a csapat (immáron kiegészülve a kis-nagy pappal újfent) némi közbenjárásra (konklávé összehívása) a pyar egyház támogatását is elnyerte. Kaptak egy a helyi törvényeket és szokásokat jól ismerő vezetőt, Yassed atyát, aki egy jóképű homokos noir pap, nappal 16 órát alszik, este pedig csak 8-at, ha ép fenn vant, akkor meg vidám drogokat tol Ezen kívül term kaptak pár hasznos és haszontalan papi varázstárgyat (gyógyítás itala, bátorság, stb) no meg két marék "hűséges templomszolgának" álcázott zsoldost. A feladat elkapni a pap gyilkos tökét, de keményen. Természetesen a csapat érdeklődése inkább a köcsögök felé irányult, azon ötleteltek, hogy lehetne megszerezni a többi köcsögöt, ki-ki saját céljai szerint. Végül abba maradtak egy nappali rajtaütés lehet a legcélra vezetőbb, hisz most már tudják hol is van az a színházterem. Kimasíroztak, majd Antoh jóvoltából földelementáttal ásattak egy frankó különbejáratot, ahova válogatott osztaggal bemasíroztak. (a válogatás igen egyszerű volt, bár az elementál csinos járatot alkotott, de aláducolás nélkül nem 100% biztonságos, így azok mentek le, akik nem féltek annyira(vagy nem félhettek) az élve eltemetés miatt. Lent felkészült ellenség fogadta őket, hiszen sejtették jól, a tolvaj mindig visszatér a tett helyszínére. Álca mágiák rejtette varázsok várták a tolvajokat, akik peckesen bele is sétáltak. A járatot láthatatlan mágikus pókháló zárta, erre kenődött fel (szerencséjére csak) a Báró világító pajzsa, majd később a mágis törő (nem mindig müx alapból sem) kardja is. Érkezett még némi villám, mérges gáz, majd savas felhő is, de ezeket hála a magiszter jártasságának egészen olcsón megúszták Ezután a sok háló rángatásra előkerült a hálószövő 3 méteres pók is, így kialakult a harc. Csatlakozott hozzá egy láthatatlan harcos, aki bámulatos sebességgel és pontossággal forgatta pallosát, már ha látta volna valaki. Pechjére az egyik élőholt szolga lebuktatta, mivel érzékelte az élet energiáit, így Vödör atya jóvoltából le is került róla hamarjába a szemet takaró mágia. Neki estek az elfre hajazó alaknak, így immár tényleg láthatták bámulatos technikáját, de leginkább az kedvtelenítette el őket, hogy csapása, ha célértek, mágiát is szétvégta, nem csak a húst, csontot. Hamar elfogytak a harcot segítő mágiák, fegyvereket erősítő bűverők, ahogy a pallos sorra elvágta őket. Sajnos ez vonatkozott az élőholtak kötéseire is, így hamar csontkupacokká változtak, bár egyik egészen mázlista módon (velebújt a kockámba a devla:I) féltucat támadást is kibírt. A pókkal végző Báró és Thoreg bekapcsolódott a harcba, de Ők sem bírtak az elffel, végül erős döntetlenbe maradtak és az elf ellebegett a sötét sarkok felé. (Thoreget megen levágták, és mellé került a Gróf is, igaz, neki kettő csapás is elkelt, mire önállóan meg tudta nyalni a lábujját)

Na itt maradt ép abba, idő hiánya miatt, pedig a Nagy Terv hamarosan beindul…

(tubí or náttubí…avagy (vér)folyatás következik hamarosan…)

[Massza Rex]

A gonosz a mélyben lakozik…há menjünk le hozzá akkó…
A party gyors vosszavonulót fújt, felmásztak a felszínre és 7 perces közökkel (40 kör ima ugye) harci teljesítményület ismét 100% növelték. Pyarr power, az élet szféra diadala. Ezekután önnen egészségüktől felbúzdulva leözönlöttek az járatba, hogy határozott csomót tegyenek a izgága elfike életfonalára. Sajna az elementál által készített járat kezdte megadni magát, így kis-nagy papuk újjat hívot. Semmi sem állhatott a party útjában, a győzelem már a kezükben pihegett(vóna). A gonoszok, a villámkeltő, savfelhős genya és az elf már nem várta meg őket, így kipucolt szobákat találtak csak. Egy rozsdás szög, annyi sem maradt. A szobákból vezető girbe-gurba folyosók ellenben csinos meglepetésekkel várták a bátor felfedezőket. Egy direk rosszul álcázott jelző kötél (hogy legyen siker élménye a csapda kereső karakternek) után rögvest egy profin elrejtett verem csapda (hogy -1 legyen a száma a csapdakeresőknek) várta őket, ahová a hős hihetetlen mákja miatt végül mégsem esett bele. De kellően elkedvtelenítette őket az üldözéstől, így a gonoszok biztonságosan balra el.
Ezek után továbbra is a köcsögök megszerzése marad a fő cél, ergo megkérték az idegen vezetőjüket, az álmatag szemű noir papot, hogy szervezzen talit a földalatti járatok ismerőiből, mert le köll oda menni. Az atya egy depis dzsad kincsvadászt és a jáspis fejű szektát ajánlotta, ők a legjobbak ezen szakmába. Term mindkettőt fel akarták bérelni a nagyobb siker miatt, de a Dzsad nem volt hajlandó együtt gályázni a jáspis fejűekkel, így dönteinük kellett. Végül a Dzsad mellett döntöttek, mert rajta több varázstárgy volt, így egy esetleges baleset esetén van némi nyeremény. A nehézlovasságot és gyalogságot (Báró és Gróf) otthon hagyták, részben mert nem fülött a foguk bogár mód a föld alatt mászkálni páncél nélkül, részben mert irányító játékosaik ép nem voltak jelen. A dzsad limitálta a létszámot (magán kívül) max 8 főre, különben extra rizika várható. Tehát a földalatti squad kis-nagy papunk, Bif, a félelmét majdnem mindig legyőző templomszolga, a Hős, hűséges tiadlani testőre, Thoreg, a barbárnak álcázott rókadémon, Vödör atya, Magiszter és a nyolcadik utas, a HALÁL.
Hiába vagyok már szakálas KM, néha még engem is meglepnek ezek a tréfás kedvő halálra ítéltek. A hős kitalálta, hogy vágódjanak be a tiadlani Hercegnél, kérjenek segítséget tőle az egyházi gonosz elleni hadjárathoz, siker esetén az egyház támogatását ígérte neki a kellemes ittléthez. (az igazi ok abból állt, hogy fosot az elftől mint atom, aki múltkor fölényesen elporolta, egyedül a Báró állta a sarat, ő pedig most ugye nem jön. Szal ha lent is összefutnak az elffel, akkor félő, hogy nem lesz több alkalom, a Hős kalandja ott végetérnek. Mivel a legendák nagy ismerője, így úgy logikázott, be kell szervezni a csapatba egy ilyen misztikus penge művészt, szlant, vagy mit, az majd felszeleteli a gaz elfet.) Tehát írtak lövelet a Hercegnek, aki 3 napra rá fogadta is őket. Itt a kis-nagy papunk tökéletesen eljátszotta a tiadlani ettiket és a kultúra hiányát, de még is megkapták a kért segítséget, a Herceg legjobb emberét adta a pap mellé. (Szegények nem tudják, hogy mekkora szálkát toltak a szemükbe önként, mivel a Herceg már tervezgeti az eltevésüket csinos tiadlani porcelánokba szalicil nélkül, a hosszú téli estékre mivel a köcsögek kellenek a Nagy Tervhez és nem szívlelné, ha ezek a lelkes balfékek idő előtt leleplezné a dolgot. De, hála az égieknek, most, hogy önként kérték a legjobb harcosát, aki bizalmi helyzete miatt állandóan a pap közelébe lehet, csak ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor észrevéthetetlenül lesúlythat a slanokra jellemző torony+2 magas Téjükkel) Na így sikerült már induláskor becsomagolni az instant halált és a garantált kudarc élményét.

Tood! A falakból jönnek Tod! Arghhh…
A „köcsög” squad lezúdult az föld alá és megkezdte kalandos felfedező útját Haonwell szutykosabb arcának. Hamar kiderült, hogy Dzsadunk tényleg rutinosan profi, no meg az, hogy követik öket. Némi (autós üldözés helyett) folyosó menekülés-lapulás-ninjázás után belátták, hogy túl óvatosak a követők, nem tudják bevárni és csapdaba csalni őket, így marad a lerázós szakasz. Az egyik út vizes, idénként úszni is kell, de az rövidebb, a másik kerülő, de inkább sziklás. Alapból is 8 óra volt a várható oda út, de végül a hoszabb mellett dönöttek részben a víz elkerülése miatt, részben mert a hosszabb uton elivleg nem mehet végig akárki. A Hűtlenek népe vigyázza az utakat arra felé és nem mindenkit engednek át. (annyit érdemes róluk tudni, hogy még régen, megvót tán 2000 éve is, hogy az akkori Herceg a harctéren tanúsított gyávaság miatt néhány nemesi családot árulással száműzetésre ítélt, na az ő családjaik és leszármazottjaik élnek azóta itt lent, kellően alkalmazkodva a környzethez. (kicsi magasság, szem, alultápláltság, stb) A dzsadot átengedték vóna sity-suty, valami régi eskűre hivatkozva, de a partyt csak akkor, ha legyőzik párbajba a bajnokukat. Thoregre esett a választás, így ismét a fehér ember kedvelt stratégiája szerint ment a harc, barbár küzdött barbárral. Thoreg, kinek egyébként sincs különösebb lelki aggálya az ölésben, legyen az nő, öreg vagy gyerek, részben mert a természet gyermeke, részben mert démoni valója sem veti meg az efféle mókát, lépet, ütött és egy sunyi csuklóból indított vágással letépte a késsel hadonászó bajnok (gyerek forma egyén) bal tüdejét, aki pik-pak ki is szenvedett. Néma csönd, kalandozók éberen figyelték a hűtleneket, hátha megint hűtlenek lesznek és rájuk támadnak, de végül vénséges vén torokhang csendül a fél-sötét barlangba. Döntetlen! (itt némi szünetett kellett tartani, mert begörcsöltek a hasizmok) Szal mehettek tovább…

[Massza Rex]

Tájfutás, Északi módra…
A Dzsad sziklamedvék friss nyomait fedezi fel, így mindeki harci gatyába ugrik és várják az elkerülhetetlen összecsapást. Végül csak egy sérült sziklamacival futnak össze, aki ráadásul fura mágiát sugároz magából. A Magiszter lebénítja és némi vizsgálódás után tömören megállapítja, hogy „ez bizony nem az”. (egyébként alapból is így szoktam vele beszélni, szal „utálják” már rendesen, vagy rébuszokba beszél pár szót (amit senki sem ért), vagy olyan bő lére ereszti a magyarázatott, hogy mindig másnap lesz mire végez). Szal nagy nehezn kihüvelyezik, hogy ez egy elvarázsolt ember, akit egy vélhetően gonosz varázsló (carefully, enemy in the neighbourhood) tett ezzé. Miután kiderült, hogy eme sérült lélek derék pyarr hívő, így meg köll menteni. A Magiszter visszaváltoztatja emberré, majd a kevéske tartalék felszerelésből megruházák. (dzsad halkan megemlíti a limit túlélépés veszélyeit, de leintik)
Már mélyen a homályszövök határain belül járnak, amikor harc hangjai pattognak a falakról feléjük. Bölcsen kivárnak, megvárják míg a győztes fél elvonul. Utána ügyesen leuralják a teret, de csak helyi hullákat találnak (ilyen majom szerű félembereket). A nyomok két marék páncélos, nehéz harcosokat mutatnak, akik láthatóan hasonló irányba halandnak. Óvatosan utánuk ninjáznak és egy félig porladt ódon kőcsigalépcsőnél magányos őrszembe botlanak. (érdekes módon annyira izgalomba jöttek, hogy elsiklottak a magányos őrszem magányos voltán, de sebaj) Mágiával feltápolt Hős észrevétlenül felküzdötte magát és leszúrta a gaz orkot. Úgy tűnik Orwella party, Kard lovagok járják az utat előttük. Mint már említettem alapvetően Pyarr party, szal 10. törvény ide vágó cikkeje értelmében, inenntől kezdve ez kiemelt jedi ügy, izé egyházi ügy, na. A Dzsad közölte, hogy a következő megálló az elveszett lelkek tava, amin egy tutaj van csak. Ha azt lenyúlják az orwellánusok, akkor 1 nap kényszer pihi lesz a jutalom. Még előtte kéne beérni őket, vagy leelőzni és ott bevárni. Végül a beelőzés mellett dönöttek, csak hát nem hiába nem használják sokan azt a járatot. Mindenkinek megvan a maga magyarázata miért nem, de a lényeg az, hogy démon tanyája az, igaz csak közdémon, de erre felé ez bőven elég. A nagy sietés így hát harcba torkolott, ami hála a pyar papok és a magiszter egyesített erejének, végül totális győzelemmel zárult. A party kicsit megszeppent, hogy ellenfelük, a gaz orwellánusok démonokat küldenek lassítónak (mert ők azt hitték azért támadt rájuk), de hát kötelesség az kötelesség, no meg a köcsögök feletti uralom vágya ennek ellenére sem csillapodott. A harc és az után következő óvatos haladás a nagy futás dobogós helyére érkeztette őket, egészen pontosan ezüst éremre. A tutaj elindult már, rajta az orwellánusok népes táborával. (1 nap pihi) Az elveszett lelke tava fénytelen higany szerű izé, amin egy árva hullám sem látszott, amolyan kifeszített víztükörként (pusztán látványa és a közelében érezhető hideg miatt) hamar elveszítette a party érdeklődését és baszogatási kedvét, inkább elvonultak védettebb zugokba és megpróbáltak pihenni. Vezetőjük a Dzsad természetesen a lelkek taváról storyzgatott, hátha tovább csökken az amúgy is béka segge alatti morál. Egyhangú, zombi szerű merengésükből a visszatérő tutaj rázza fel őket, hihetetlen mákjuk miatt az ég világon senki sem akarta őket megtámadni, pedig egyébként hemzsegnének az enemyk az ilyen finom felvilági falatok miatt (mindig dobni szoktam d100, minél nagyobb, annál durván enemy jár erre ép).
A tutajról annyit érdemes tudni, hogy tulajdonképpen egy láda (csontból) aminek közepén van egy tengely, amit 4 lelketlen csonti hajt, ezek pedig a láda két oldalán lévő malomkereket hajtják. A tutaj merülése kb 1 cm, szal egyedül ez képes lékelés nélkül átmenni a tavon, ami tele van víz alatti zátonyokkal. (jaj annak aki megpróbálja és vízbe esik). A tutaj egyébként féldrága kövekkel üzemel, csak ezt fogadja el fizetőeszköznek. Miután Darton papja biztonságosnak titulálja, beszállnak. A hajókázás 2,5 óra tömény rettegés, fázás és befordulás után kikött a túlparton. (szerencséjükre az orwellánusok nem készítttek nekik fogadó bizottságot, mert dolgok van sietős, nem véletlen mászkálnak errefelé) Itt némi taktikai megbeszélés következik, hogy akkor most a köcsögök, vagy az orwellánusok ellen menjenek, hisz nem mind1. (a nyomok szerint az Orwellánusok más felé menetelnek)

Itt álltunk meg az idő előrehaladta miatt…

(Közben a felszínen beindul a Nagy Terv…vajon a két felszínen maradt idegen nemes, a Báró és a Gróf képes lesz e befolyásolni a Nagy Terv tervszerű kivitelezését…)