Verselő kedvű hódítósoknak :)

[vityu]

Edgar Allan Poe
Valakinek a paradicsomban

(Babits Mihály fordítása)



Te voltál minden, édes,
Miért törõdtem én,
Forrás a szirten, édes,
Sziget a víz szinén,
Csupa gyümölcs, csupa virág,
S minden virág enyém.

Ah csillagos remény!
Túlfényes álom, mely csupán
Leszállni tünt elém.
"Tovább! tovább! a fény után!"
Kiált jövõm felém.
S múltam vak mélyein sután
Némán vergõdöm én.

Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl
És életem lejár.
"Már vége - vége már! - "
(Így szól, míg parthomokba fúr,
A pompás tengerár)
Villámüzött fa nem virúl,
Nem száll a lõtt madár.

És napjaim csak álmok
És éjjel álmaim
Lábad nyomában járnak,
Halott táncába hín
Valamely égi árnak
Valamely légi rím.

[Tsobi]

Bimm,most már elég legyen,mert Belédszeretek

[Topsy]

Holnap nagypéntek

Wass Albert:

Nagypénteki sirató


Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk.

Bajorerdő, 1947

[Turku]

Egy sötét hardcore-goth techno éjszaka,és jóbarátnőm emlékére.

Kemikáliák agyamban, minden mi legális,
Életem paraszomniális.
Érzem nem lessz ez így jó,
Kávé,cigi,és fájdalomcsillapító.
Szétfolynak a nappalok,
Örökkévaló sötétségbe,
Álmatlan éjszakákba.

Kilátástalanság, Düh, Gyűlölet, Fájdalom,
Zsoldosok vagyunk, munka rabjai,
Mások homokzsákjai.

Éjszaka ritmikus dübörgése, fekete arcok tűnődése,
A bőr illata, szegecsek hideg valósága, bakancs keménysége.
Az élet apró örömei.
Rámpillantott, gyönyörű volt, láttam fájdalmát,
Ő érezte az enyémet.
Pszihénk asztárlissan egyesült, az univerzum kozmikus zajában.
Fekete szemfestékét könny mosta arcára,mellei hajlatára.
Ő mindig ott volt velem mikor kellett,
És én mikor kellettem.

[tevary]

A fájdalom

Feladom harcom, nem bírom tovább,
A boldogság csak álom semmi más.
Az út végére értem szívem pihenni tér,
Nincs benne semmi már csak üres tér.

Lelkem egy háborgó tenger mi volt,
Harcolt hogy elérje tündöklő napot,
Hisz oly hideg és rideg ez a föld,
Mindent eltakar a szürkeség s köd.

Ha repülni mertem felhők fölött,
Visszahúzott a magány és közöny.
Ki akartam törni e világ börtönéből,
De sötét gonosz nevetve győzött.

Könnyem hull, ha arra gondolok,
Gonoszság ellen már hiába harcolok,
Tündöklő napot sem látom már,
Hisz mindent befed a sötét homály.

A fájdalom mi lelkem mélyén ég,
Lassan elcsitul, küzdelem véget ér.
Világító fáklyám mely a remény
Csonkig égett, lassan kialszik fénye.

Fiatal testemben már nincs több erő,
Hát vár rám kriptában hűs levegő,
Ott majd körül ölel síri csend,
S a békét, nyugalmat meglelem.

[N.a.t.]

Előbb most másoknak adj elismertséget, ezután tevary.. is kaphat ismét...
...hogy én hogy utálom ezt az ablakot
A versed nagyon szép! :]]

[tevary]

Originally Posted by N.a.t.

Előbb most másoknak adj elismertséget, ezután tevary.. is kaphat ismét...
...hogy én hogy utálom ezt az ablakot
A versed nagyon szép! :]]

N.A.T Köszönöm
Turku verse nekem tetszett, oly katonás
Sajnos zöldet én sem tudok adni

De a sok szomorúság után jöjjön egy kis tánc.

Táncos

Mozdul a láb
Mozdul a kéz,
Érzed a dalt
Szívedig ér.

Szól a zene
Neked üzen,
Fogd a kezem
Ropjad velem.

Pereg a bob
Ritmusa szól,
Szól a gitár
Neked dalol

Forog a terem
Szédül a hang,
Tánc az élet
Őrült kaland.

Lüktet a vér
Táncolj még,
Dobban a szív
Ritmust még.

De fárad a láb
S lassul tánc,
Múlik az élet
És múlik a láz.

[N.a.t.]

Utálom a külső fórumot :[[ Mért van az hogy mindig épp annak nem tudok zöldet adni akinek szeretnék? :[[ Akinek meg nagyon nem szeretnék, annak bezzeg tudnék :/ De nekik juszt se adok, mert nincs mire :P
:]]

[N.a.t.]

De kész röhej hogy se Turkunak, se kakasapónak se Cassinak nem tudok adni :[[ Mindegy, tudjatok róla hogy adnék ha tudnék :P :]]