Árak elgépeléséből, egységek elvándorlásából volt elég élményem, de a végén már mint speciális Hódos feelinget fogadtam, beletörődve, hogy sosem fogom megjegyezni, melyik a piacon a mennyiség, és melyik az ár helye.
Viszont az egyik legemlékezetesebb hülyeségem kb. négy-öt éve volt, még mindig vinnyogok, ha eszembe jut:
Valamelyik ötödik szint topjában ücsörgünk a szövikkel, míg meg nem érkezett a trónkövetelő szövetség.
Először üzenetben indult a társalgás, kb. "Takaroggyatok innen" stílusban. Vezérként én vezettem a diplomáciai tárgyalásokat ("takaroggyatok ti") az ellenfél vezérével üzeneteken keresztül. Már erőst pitymallott, eléggé zombi voltam az álmosságtól, de azért kidolgoztam szépen, hogyan mérünk csapást kedves ellenfeleinkre oly módon, hogy elmenjen a kedvük tolakodástól, és egyben erkölcsi diadalmat is üljünk, de nem utolsó sorban szellemi fejlődésük hasznára is legyen. Szépen elterveztem, hogy ki-mikor-kit-hogyan, és ha már úgy benne voltam az üzenetküldésben, a szövifórum helyett elküldtem az ellenfél vezérének, majd a jól végzett munka örömével fáradt testemet az ágyba vetettem.
Mivel az üzenetbe beleírtam, hogy megyek aludni, meg majd délelőtt tízkor, amikor mindenki benn lesz még finomítjuk a hadművelet terveit, cseppet sem volt meglepő, hogy a kilenc órás belépésemkor mind a négy ori egy cseppet csapzott állapotban volt, mivel nem csak az ellen szövije gyalogolt át sorban rajtunk, hanem még két MF is ráugrott a koncra.
A szövifórumon megjelent engem dicsérő jelzőket most a fórumetikettet figyelembe véve mellőzném.
|
Threaded Mode
