Verselő kedvű hódítósoknak :)

[Topsy]

Ezt a Kosztolányi verset nagyon szeretem és tudom is kívűlről
a másik kedves versem

József Attila
TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szívedhez,

vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

[Truffie]

Be kéne vágnom a mai nap írt verseimet ami az anarch forumára írtam de lusta vagyok ugyis elvesznének hát olvassátok el ott

[Tsobi]

Idegen

Ki ez az Idegen?
Aki csak néz rám hidegen.
Szemében ott az élete,
S benne összes félelme.
Kételkedik és még remél,
Halványan mosolyog felém.

Szóra nyílik szája,
A megerősítést várja.
Ki vagy Te?-halkan kérdem én.
Néz rám,mintha nem értené.
Nem ismersz rám.-rázza fejét,
S látom könnybelábadt szemét.

Kezét nyújtja felém,
Hagyom neki,és Ő elér.
Érintése fagyos,rideg,
Így kiráz tőle a hideg.
A felismerés eltemet,
Mikor a tükör megremeg ..

2008-02-08

[Tsobi]

Az érzelmek völgye


Éjjel az érzelmek völgyében jártam,
Szerelemtől duzzadó almát láttam.
Mellette észtől dagadó körte hevert,
A szél az érzelmek viharába kevert.
Egy könnyező fűzfa jött szembe velem,
Az összes bánatát elsírta nekem.
Az ágai közt egy mókus szaladgált,
Ki még soha nem látott ekkora almát.
Leugrott,hogy megnézze közelebbről,
És a körtét is észrevette egyből.
Így hamar a bőség zavarába került,
Sokáig tartó gondolkozásba merült.
Mivel dönteni egyedül nem tudott,
Megkérdezte a nyulat,ki ott futott.
Ész nélkül semmire nem mész az életben,
Mondta a nyúl és elnyelte a végtelen.
Arra cammogott a nagy.barna medve
Fontos,mindenkinek legyen szerelme.
Mondta a medve és eltűnt a fák között,
A harmatos hajnal mély titkokat őrzött.
Reggelre a mókus is döntést hozott,
Hatalmas nagy meglepetést okozott.
S,ha hajnalban a csendre figyelsz erősen,
Hallhatod mit súgott akkor az erdőben ...


2008-02-08

[Tsobi]

Vallomás

Szeretlek,mint kukac az almát,
Kívánlak,mint kakas a tyúkját!
S nem bírom megállni,hogy ne Rád gondoljak,
Szeretlek Téged,s engem ez megnyugtat.

Szeretném,ha tudnád .. felkelted vágyam!
És ha ez felizgat,vetve vár ágyam!
Tudod,hogy szeretlek s el nem hagynálak,
Változol vagy nem,én ugyanúgy kívánlak!


2008-02-08

[Elme]

Magány
Ágyra rogyva és szótalan
üres tekintettel, lázasan
ruhámban az étel és kocsma szaga
na és a cigaretta - fogaim közt fityeg
lehorzsolt falak, pókhálós plafon
szemem lehunyom, kettős a kín
iszonyatos a magány, keserű íze a dohánynak.

Eltűntél.
Még édes íze a szádnak, ajkaid kettős mandulája,
melleid rózsája, na és jázmin vaginád.
Köntösöd fogason, kinek keze csipődön?
Utálom a virágot.
Átkos szimbólumok, hamis álmok.
Kitör belőlem a felismerés, hiába várlak,
fáj a szépséged, még ma is kínoz hiányod.

Később sütött ki a nap, mint máskor,
a beszűrődő fényben nem hallom szuszogásod,
többé nem vagy ott.
- nemhalott...ezt a szót többé nem tudom kín-vigyor nélkül ejteni -
Mi lenne, ha egyszer visszajönnél a kerten át, mosolyogva?
Azt mondanám: tűnj a francba, de rögtön - zenét szeretnék hallgatni.
Válogasd meg a szavaidat - válaszolnád - férjes asszonnyal nem illik csúnyán beszélni...

[Hóhér]

Depresszió


Már csak a fele van hátra, tudtam,
Amikor huszonöt éves múltam.
Ki boldog, nem él sokáig,
Nem jut el, ötven tortáig.

Szürke életem feketébe fordult,
Gazos sírom felett hamis könny csordult.
Hinném, hullott orcájáról értem,
De titkon biztos örült, hogy végem.

Sötétbe raktak a földbe mélyen,
Oszló tumor, az anyaföld méhen.
Hiszem! Szebb meghalni, mint élni,
Jobban kell az élettől félni.

Tévedsz! Nem érzed majd az ibolyát,
Nem láthatod szerelmed mosolyát.
Nem tudhatod, hogy él tovább boldogan,
Hazugok az emberek a templomban.
Mindhalálig nem tart, csak a szenvedés,
Másnap másé, szívében a remegés.

Gyűlölöm a boldogságod,
Mellettem múlt ifjúságod.
Gyűlölöm a szereteted,
Rám áldozott életedet.

Gyűlölöm beteges anyám,
Gondolhatott volna rám.
Gyűlölöm dolgos apám,
Miért vette el anyám.

Miért adtak életet?
Önpusztító méreget !

Gyűlölöm a jót ,s a szépet,
Gyűlölöm a boldog népet.
Gyűlölöm a jobbot és a balt,
Gyűlölöm az emberi fajt.


Értem adtad véredet,
Gyűlölöm az életet.





Őszinte vallomások c. kötetemből.

[Tsobi]

Az igen

[Elme]

Jellemek és hangnemek.
Neszezés a fürdőszobából, hirtelen roham
hasmenés lövell robbanva hátsó feléből.
Négykézláb a bemocskolt csempén vonaglik,
mintha felkérődzné lelkét
és okádék mi jő.

[Elme]

leendő feleségemről
szíve tele örömmel, a beígért boldogság karnyújtásnyira
She doesn't Know He Thinks He's God