Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Az erődben:

Nem akarok egy sértődött pappal veszekedni ezért elfogadom az ajánlatát (hogy türelemmel legyek), de nem szállok be a játékba, csak kérek egy korsó sört és azt iszogatva csendesen figyelem ahogy játszanak és várok a papra.
Iszogatás végeztével megkér, hogy kísérd a szobájáig. Megggyógyít aztán utadra enged.

Az úton:
A fejem csóválom csak a szerte heverő dolgok láttán és nem nyúlok egyikért sem, hogy magammal vigyem.

A szerte heverő csontvázakat óvatosan kikerülöm a "mágizált" bárdom harckészen tartva. A köröttünk lévő sziklál és az, hogy egyre mélyebben vagyunk, mintha megnyugtatna. Időnként megkoccantom a falakat és az erejüket méregetem, de megtorpanás nélkül megyek a Nagyúr után ha mást nem parancsol.

Ahogy közelebb értek, pince végéből világosságot láttok felétek szüremleni. Pár perc tempósabb séta után a borospince olyan részéhez értek, ahol el vannak takarítva a hordók, és egyebek. A padlóra krétával egy pentagramma van festve, köré egy kör, belülre egy vérrel rajzolt háromszög, az ábrák körül és bennük rúnák vannak, a szélén krétával, a háromszög közelében vérrel rajzolva. A pentagramma csúcsain gyertyák helyezkednek el, de nem égnek. A háromszög közepében ott lebeg a már látott csontváz. Ujján a pirosköves gyűrű csak úgy szikrázik.
Az egyik falon fáklyatartóban fáklya ég halvány kékes lánggal.
A nagyúr gondolkodás nélkül, határozott léptekkel a háromszög felé veszi az irányt.

Quintar: ahogy közelebb érsz a csontos alak rád néz - legalább is te így érzed - majd megszólal:
- Gyere közelebb. Felkészültél?

Farkas, Gren, Alysium: halljátok, hogy a csontváz megszólal, mintha Quintarra figyelne, de nem vagytok biztosak benne, főleg, hogy nem értitek miről beszél.