Túl késő…
Túl késő a bocsánathoz,
Túl késő az öleléshez.
Túl késő átölelni téged,
Túl késő, hogy megértselek.
Kedvesem.
Elmúlt minden mit jelentettél.
Az emléked még bennem él.
Olyan jó lenne, ha ölelnél.
De te csak a némasággal élsz.
Csendben.
Emlékszel még a nyárra?
A szürkületi félhomályra?
A forró éjszakákra?
Rám?
Minden elveszett mi fontos volt.
Nekem.
Mindent eldobtál.
Amik Mi voltunk.
Sötét, Hideg, Magány maradt csupán.
Illatod sokszor most is érzem szobámba.
Mikor rádöbbenek, csak egy maradt, a magány.
Hiányzol…
|
Threaded Mode
