Hollószárnyak

[Pettyes]

Amíg a fejet szedegetem a lábamról addig csak arra ügyelek, hogy ha a kardos támad akkor páncélt (alkarvédő-sodronying) érjen a csapása. Ha szúrna akkor félrecsapom a pengéjét.
Próbálkozol, de nem igen sikerül kivégdened, a sérült válladba kapsz még egyet (-5 FP). Fáj a vállad, csak erőfeszítés árán tudod használni.

Már éppen örülnék, amikor a váratlan fájdalom ér. Dühömben még gyorsan minden erőmet összeszedve fordulva vágok egy hatalmasat reménykedve, hogy viszonozni tudom a kedvességét a szellemalaknak. MAjd tovább pördülve megküldöm a fejét a páncélosnak egy rugással, aki valószínűleg éppen szeretne feltápászkodni, majd ismét tovább forogva ágok egy hatalmasat, hátha mégegyszer meglepem a dögöt.
Ez kicsit sok lesz egy körben....
Megfordulsz, csapkodsz, de a levegőt kaszálod. A páncélost megrugod, és visszahanyatlik a földre.

Ez kellett neki. Felkelek, kozben a kezembe veszek egy újabb üvegcsét amit egyenlőre tartalékolok még...
A kardommal viszont odavágok a dögnek.
Odavádsz, de elvéted a távolságot, és csak a levegőt éri az ütésed. A csonti ismét elindul feléd, megpróbál megtámadni, de elvéti.

Nos mivel a hátrabukfenc nem megoldható, ezért leszúrom a kardokat, majd lefejtem magamról a csontváz kézmaradványait és magát a csontit is.
Elég erős, így nem megy könnyen, de érzed, hogy ha lassan is, de sikerülni fog lefejteni a kezeit magadról. A lábaival továbbra is szorosan rádfonódik. A kézfejedet próbálja harapdálni, hátha elengednéd, de nem ér el addig, aztán a válladdal próbálkozik, de a láncinget ne viszi a foga.

- Dartunra, ezek elszíjják az erűm! - hördülök fel hangosan

Amennyire tudom magam védem és közben megpróbálok felállni.
Csontival a hátadon, ez nem egyszerű, de megy. Sikerül a páncélos támadását is védened.

[naramis]

Most vágom a csontihoz az üvegcsét, majd utánna a kardommal suhintok oda neki egyet. Miután védtem támadását, körbenézek, mi történik körülöttem.
Eltalálod ezzel az üvegcsével is, ismét elhátrál, utána lépsz, és rátámadsz, sikerül levágnod a fejét.
Körbenézel, és látod, hogy Gren háttal neked egy harapdáló csontvázat igyekszik lefejteni a lábáról, miközben egy páncélos alak támadja, valamint egy fej és kar nélküli csonti mászik ki nem messze tőle a földből.
Alysium egy páncélos csontival hadakozik, aki épp a földön fetreng.
Farkas a hátára egy csonti kapaszkodik, egy páncélos rugdosni próbálja, miközben a Bajnok nyaki sebe igen komolyan vérzik (tisztában vagy vele, hogy ilyen tempóban, hamar elvérzik).
A nagyúr egy a hátán csimpaszkodó páncélossal birkózik, Hyas két csontit aprít felváltva.

Továbbra is védekezem csak, megpróbálom felmérni a körülöttem zajló eseményeket, azt keresem ki szabad annyira, hogy leszedje a hátamon lévőt.
Sikerül védened a támadásokat.
Úy látod, hogy talán Alysium, vagy Quintar nem annyira elfoglalt, mint a többiek.

A vállam szaggató fájdalmat egy mordulással elintézem és énekelni kezdek törpéül (Tooma neve többször kihallik belőle).
A bárdnyéllel tovább feszítem a fejet le a lábamról és közben kissé elmozdulok, hogy a bárdom feje a páncélos zombi felé mutasson. Azzal és az alkarvédőimmel védem magam, ha támad és az arcomra egyre inkább kiül a fanatikus harcosok dühe.
Hogy-hogy nem, de most sikerül kivédened a vágást.

A földön fekvő páncélos épp kezére rálépek és egy nagyot suhintok a csuklója felé a kardommal, majd a nyakára célzok és a fejét próbálom elválasztani a testétől.
Sikerül rálépned a kezére, és megütnöd, megreccsen a csont, de nem sikerül kettévágnod. A csonti földön fekve oldalra gördül feléd (a kezén továbbra is rajta állsz), harapni és rugdosni próbál, de nem nagyon jön össze neki. A szellem úgy dönt továbbra is veled barátkozik (-4 FP)

Mivel sikerült a kezét lefejteni magamról, így folytatom a lábával, megpróbálom letaposni, illetve ha megy a kardokat magamhoz venni és levágni a lábait.
A lábat nem tudod taposni mert körülbelül csípő tájékon fonódnak köréd. Magadhoz veszed a kardokat, és az egyik lábat elkezded levágni - egyelőre csak recseg a csont a pance alatt - míg ezzel foglalkozol, a kezeivel újra elkezd belédcsimpaszkodni.

[Pettyes]

A Bajnok vérzik? Bizonyára sokadik holttot öli már! Benyúlok a tarisznyámba!
A fejetlen "hullámtól" eltávolodva, a Farkas hátán lévő csontin török szét két szenteltvizes üvegcsét. Ha kell bevállalok egy sérülést is, de igyekszem hárítani a támadást ellenfelemtől, remélve azt hogy az élőholt "leesik" Farkasról.
A Farkas hátán lévő hulla nem támad rád, a másik is inkább Farkassal törödik, a "rajongód" viszont követ, próbál rugdosni, de nem sok sikerrel. Széttorod a csimpaszkodó csontin az üvegcséket, erre az elengedi Farkast, és feléd fordul.

A következő csapásommal ismét a csuklójára sújtok a csontváznak, de most azonnal át is ugrom a másik oldalra és megpróbálok felkészülni a szellemalak támadására.
Levágod a csuklóját. Így hogy már nincs ami a földön tartsa elkezd feltápászkodni. Felkészülsz, és a fagyos érintés nem marad el, az elmosódott alak ismét átsuhan rajtad (-4 FP)

Nem tudom mennyire látom Quintar tevékenységét, a biztonságképpen odakiálltok neki:
Látod, hogy mögéd megy, de azt nem, hogy ott mit csinál.

- Hé, szent embör, varázsuld le rúlam eztet a piúcát. Elszíjja az erűm!

Egyébként a páncélosra koncentálok, ideje levágni a lábát. Szabad kezemmel megpróbálom páncélját megragadni, bárdommal pedig combcsontját törni.
Sikerül megragadni a páncélt is, és a lábát is eltörnöd. Lehanyatlik, majd próbál a végtagcsonkjai segítségével feltápászkodni.

Tovább ütöm a lábát.
Sikerül levágnod az egyik lábát. Közben visszakapaszkodik a nyakadba, de a mozgolódásodnak hála csak vállon harap, amit a láncing felfog.

Hyas tovább darabolja a két pusztakezes csontit.

Gren: erre a körre sikerül leépítened magadról a harapdálós fejét. Közben a páncélos támad, de elvéti.

Most hogy tudok végre mozogni gyorsan arrébb lépek a félig még földben lévő "harapóstól" úgy hogy közém és a páncélos közé kerüljön (mögöttem pedig valaki a csapatból legyen, hogy onnan ne nagyon jöjjön újabb "meglepetés"). A karomban és a lábamban szaggató fájdalmakat hangos mordulással nyomom el magamban és hangosan énekelve (Tooma és Ville neve gyakran felbukkan) két kézre fogom végre a bárdom. Az éneklést mindössze annyi időre szakítom félbe amíg körbepillantok a többiekre, nyugtázom, hogy a pap még él és odakiáltok neki:
-Áldd meg a földet alattunk, hogy égesse a talpuk istennő papja! - aztán ének.
Szemeim főleg a páncélost figyelik, de gyakran körbevillannak és a földre is pillogok, ne kerüljek újból "leszegezett" helyzetbe. Ha kell arrébb ugrok a talpam alá is nézve.
Elsősorban védekezéssel várom a páncélost és ha sikerül kivédeni a csapását akkor gyorsan és erőből csapok vissza.
Sikerül úgy helyezkedned, hogy a földből kimászó fejetlen kezetlen közéd és a páncélos közé essen. A páncélos támadását lazán véded, majd egy nagyot oda sózol a lábára, ami megreccsen.

[naramis]

Védekező harcot folytatok, úgy állok, hogy mind a Bajnok, mind saját ellenfelem támadásait háríthassam. Közben egy 6 Ép-s gyógyitalt nyújtok a Bajnok felé, a következő kijelentéssel:
- Ez egy gyógyital. Idd meg kérlek, aztán végezz az Én ellenfelemmel is, Én nem bírok vele! Ha nem teszed, el kell mondanom egy varázslatot, s akkor nem marad varázserőm a gyürű keresésére. Amíg megiszod, védem mindkettőnket, többre viszont erőmből nem telik!
A Farkasról lekászálódott pusztakezes csonti meg akar ütni, de csak a levegőt kaszálja, a páncélos és a "rajongód" rugdosni próbál, de nem nagy sikerrel.

Egy pillanatra meghökkenek a szent ember szavain, de utána bólintok.

Szabad kezemmel a flaska után nyúlok, majd pedig megpróbálom meginni. A másik (bárdos) kezemmel védem magam.
Sikerül a manőver. Az ital jóleső melegséggel tölt el, és a sebeid nagy része látványosan begyógyul (gyógyulsz 6 ÉP-t).


A csontit egy időre leszereltem, így a szellemalakra koncentrálok. Megpróbálok visszahúzódni a többiekhez, eltávolodok a csontitól és csak a szellemalakra koncentrálok, miközben fohászt intézek Morgena felé, hogy végre láthassam azt az istenverte szellemalakot.
Ahogy feszülten figyelsz, meglátsz egy elmosódott alakot a szemed sarkából, aki épp feléd közeledik elég gyorsan.

Mivel visszamászott rám, ezért újra lefejtem magamról.
Kör végére sikerül.

[Pettyes]

Erőm visszatértével ismét a harcba vettem magam. Bal kezemmel elejtett fegyveremet kívánom magamhoz venni, majd jobbomal a hátamról "levarázsolt" élőholt kezét támadom.
Viszatért erőddel akkorát oda csapsz neki, hogy első csapásra sikerül levágnod az egyik kezét.
A páncélos és Quintar "rajongója" továbbra is rugdosódni próbál, de megintcsak nem jön össze nekik.

- Az égiök áldjanak Quintar! - kiáltom a pap felé köszönés gyanánt

Mivel már csak 1 lábbal kapaszkodik ezután belém, ezért azt is megpróbálom levágni.
Odacsapsz a másik lábának is, az is megreccsen, de nem törik el.

Grennek : - Nem megy az az Áldás olyan könnyen, nagyon hosszú ideig tart, már régen végzünk a hullákkal, mire befejezném!

A fejetlen zombit támadom, mindegy hogy hol érem, csak eltaláljam.
Sikerül egy bordáját megrepesztened.

A gyorsan közeledő szellemalakra koncentrálok, hagyom hogy robogjon felém, majd a megfelelő pillanatba egy gyors keresztvágást indítok abban az irányban, amerről közeledik és egy szúrással végzem, amely reményeim szerint talál is és a kard markolatáig nyomom a szellemalakban.
A csapásod nyomán, olyan mintha valami anyagszerűbe ütközne a kardod, és haladna végig rajta. A szellemalak fülsértő sikolyt hallat, majd eltávolodik, és kifakul a látóteredből, a szúrásra már nincs időd, mert gyorsabb nálad.

Gren tovább hadakozik a környezetében lévő hullákkal.

[aúú]

Verem tovább.
Sikerül eltörnöd a másik lábát is, így már azzal sem tud kapaszkodni beléd, viszont mielött leesne rólad a kézcsonkjaival ismét a nyakadba csimpaszkodik.

Hyas darabolás által ártalmatlanná teszi az egyik mellette levő csontit, a másiknbak még egybe van a lába, egyelőre.

Tovább verekszem (elsősorban arra ügyelek, hogy ne találjanak el, de a csapásaikat amikor csak lehet, pusztító erejű visszavágásokkal kísérem). A szemem cikázik körbe, hogy állnak a többiek.
Quintar válaszát egy mordulással veszem tudomásul és dalolva verekszek tovább.
A páncélos lábát igyekszel eldarabolni, ami egyelöre csak recseg a csapásaid alatt.

-Recsent, ezaz! - ordítom örömömömben
Kétkézre fogom a kardom, és úgy csapkodom a hullát.
Sikerül egy másik bordáját megreccsentened.

Ezek az izék sosem adják fel, úgy tűnik, így kénytelen vagyok teljesen szanszét zúzni őket. Továbbra is a néhai "hátizsákomat" támadom, immár mindkét fegyverrel, megpróbálom levágni a másik kezét is.
Nekiveselkedsz, jól meglendíted a fegyveredet, és egy csapással sikerül levágnod a másik kezét is.
A többiek téged és Quintart próbálják rugdosni, de nem nagy sikerrel.

- Uwel növére, szít tapusom a fíregevű böleteket.

Feszülten koncentrálva figyelem a környezetem, próbálom felkutatni a szellemalak hollétét. Igyekszem visszahúzódni a többiekhez. Koncentrálok a védekezésre.
Egyelőre hiába figyelsz, nem látod a szellemalakot.

[Chris]

Gyorsítsunk annyit a dolgon (ha nincs ellenetekre) hogy plusz hat kör alatt miszlikbe daraboljátok az ellent, és onnantól kezdve nincs bajotok a csontikkal, a szellem meg valami oknál fogva nem került elő az elf legutóbbi támadása óta.
Hogyan tovább?