Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

A féllábú továbbra is kitartóan próbál rugdalózni, de nem sok sikerrel...
Hyas a nagyúr mellé manőverez, a páncélos dög követi őt. Hyas igyekszik úgy fordulni, hogy se a keznélkülinek, se a páncélosnak ne legyen háttal, ezt úgy tudja elérni, hogy hátát a nagyúr oldala fel néz, és ő féloldalt kerül mind a két támadónak. A nagyúr jelzésének megfelelően a kéznélkülire támad, így rövid időre mégis hátat kell fordítania a másiknak. Csapása nyomán megreccsen, de nem törik el a kéznélküli egyik combcsontja. Utána még idejében fordul vissza, hogy rövidebb pengéjébel kivédje a másik támadását.

Gren: érzed, hogy valaki megragadja a derekadat, és megpróbál visszarántani a földre. Ez egyelőre nem megy neki, de elág erősen tart ahhpz, hogy se előre, se hátra ne tudj mozdulni. Ezt az eddig támadó páncélos hulla ki is használja, és lesujt a válladra (-8 FP).

Alysium: a hátadon ismét érzed a fagyos érintést, de most valahogy erősebben (-4 FP), a téged támadó dög pedig végigvágja a másik karodat, ahogy védeni próbálod a támadást (-6 FP)

Farkas: a te kis kedvenced is támadásba lendül, de lazán elkerülöd a vágást.
Tovább támadod a kezét, amit megkezdtél, és ismét csak sikerül eltalálnod, a csont hangosan reccsen, furcsán mozdul egyet, de valami még tartja, mert nem esik le a keze.

Quintar: az előtted lévő csontkupac úgy látszik megsértődött, hogy bántani akarod, és ezúttal úgy nekiveselkedett, hogy el is talál (-3 FP)

Közben még három tetem mászott elő, és veszi felétek az irányt.

Amikor a páncélos lesujt próbálom teljes erővel eltalálni a lábát, hogy égre felboruljon. A fájdalmas csapást morranva fogadom és magamban erőért fohászkodok Tooma-hoz. Miután felé sulytottam a fél kezemmel elengedem a bárdom nyelét ( az eltalált vállamhoz "tartozóval") és az egyik szenteltvizes üvegben lévő vizet a derekam körülfogó karokra öntöm (vagyis kicsit fölé, hogy a ruhám is áztassa meg kissé és ha körbefog akkor minél jobban szétcsorogjon a karokon)
A páncélost eltalálod, nem ugrik félre. A fegyver csikorog a csonton, de nem töri el azt.
A szenteltvizet szétlocsolod, az eredményt nem látod, csak sejted.

A sérülések egyre jobban gyengítenek és egyre nagyobbak. Szitkozódom magamban, hogy nem képesek a hátvédet rendesen tartani és hogy a kör is nagyjából megváltozott, vagy legalábbis így hiszem.
A mellettem harcolokhoz:
- Zárjátok a kört, majd egy hátrabukfenccet csinálok és felpattanok. Erősen koncentrálok, próbálom keresni az elmosódott árnyat, amit láttam és minden erőmet összeszedve sújtani egyet felé, vigyázva, hogy mást a túloldalon el ne találjak.
Valami agyagtalan de nagyon higed dolgon sikerül kerüsztülbukfencezned, ami elég kellemetlenül érint (-4 FP). Addig-addig forgolódsz míg észreveszed, hogy az elmosógott alak megint csak mögötted van. Felé sujtasz, és a penge szinte akadálytalanul halad át rajta, de valószínűleg így is megsérülhetett, mert sikoly szerű hangot hallat. Elég kellemetelen hangja van, de nem elviselhetetlen.

Na jó, ennyi volt, elment a kedvem a harctól! - motyogom magam elé.
Azért a csontit bántani akarom. Mostmár mindegy hova, csak eltaláljam, csapok. Ha van egy szusszanásnyi időm, körbenézek, hogy lássam, csak nekem ekkora elenfel a zombi?
Valószínűleg a nézelődés jobban lekötött, mint atámadás, mert a kardod pngéje nagyívben elkerülte az ellenfeledet. Körbepillantva látod, hogy a nagyúr, Hyas és Farkas egy kupacban hadakozik három döggel, Alysium egy páncélos alakkal meg valami szellemszerű lénnyel bajlódik, a törpe a földön ül, kezek fogják a derekát és a bokáit, közben ő igyekszik védeni a felülről érkező támadásokat.