Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Próbálok továbbmenni óvatosan, számítok rá, hogy többen lehetnek. Ne látsz, érzl semmi feltűnőt ahogy osonsz előre a "csapás" mellett. Követem a nyomokat addig, ameddig tudom, illetve, azért figyelek, hogy annyira ne távolodjak el a többiektől, vagy legalább Hierrel tudjunk egymásnak segíteni. Hamarosan újra a látóteredbe kerül Hier A kanyaron túl (ahová a batároktól nem látni még el) egy jókora, felborult faszállító szekér torlaszolja el félig az utat. Úgy tűnik az egyik kereke kitört és a rajta lévő rönköket i csak a rögítőkötelek nem engedik az útra zuhanni. Féltucatnyi ember sürgölődik a szekér körül és próbálják valahogy felállítani, hogy kicserélhessék a kereket, de nem nagyon megy nekik, mert csak a két végén próbálják viszabillenteni, a közepéhez nem mernek menni, nehogy rájuk essenek a rönkök.
Lassan abahagyják a sürgést és mintha Hier-rel alkudoznának.
Valamit furcsálsz első ránézésre a jeleneten, valami amit látsz, de nem ugrik be hirtelen, mith lelassult volna a gondolkodásod. Valami lényeges amit a szemed "közöl" az agyaddal.