Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Felismervén a címert elégedetten elmosolyodom.
Tudomásul veszem, amit Feran mondott.
- Pihenőt tartunk - mondom neki válasz képpen.
-Értettem Asszonyom!
Halk parancsokkal ugrasztja a katonákat széjjel és, láthatóan élvezi, hogy a kormányzó emberei tanácstalanok, nem tudják mit tegyenek.
Miután Faran ellovagolt a batár ajtaja elől megvárom míg valaki kisegít a kocsiból, aztán illendő módon köszöntöm a nemest és cirkalmas mondatok kíséretében tudtára adom, hogy örömömre szolgál, hogy viszontláthatom.
A férfi mosolyogva lép az ajtód közelébe és maga nyitja ki és segít le téged.
-Az én örömöm nagyobb szép hölgyem, hiszen résemre nagyobb élmény önt látni. Meghívhatom egy kis korai ebédre? - int a sátor felé, aminek akkor támasztják fel az úttal ellentétes oldalát, hogy a közeli erdőt lehessen belőle nézni.

Atya: Kiszállsz?

Dhar: Semmi parancsot nem kaptok, de Tömzsipöröly odasúgja neked:
-Lehet, hogy be kell mutatnod a nyomkeresésedet, ha kíváncsiak az "orrodra"