Az Ezüst hold könnyei

[aúú]

Mivel én látok a legmesszebb, ezért íjat elő és keresek pár mozgó alakot odaát, míg ilyen távol vagyunk.
Az idegen hajó kissé felgyorsulva igyekszik teljes sebességgel elhúzni mellettetek, ezért egyre közelebb kerül. Érzed, hogy valamiféle mágiával is rásegítenek a haladására és hallod a pap mormogását melletted ahogy szintén ezt erősíti meg ("-Tolóörvény és megbűvölt evezősök, fogyaszdd csak az erőd.").
A hajón valami furcsa, de nem tudod megmondani, hogy micsoda. Nem veszély, inkább valami olyasmi amit nem tudatosan veszel észre és szokatlan.
A hajó kormányállását szinte teljesen takarják előled a vitorlák és a hajó teste, de az orrban, a hajítógépek körül szorgoskodó embereket hamarosan elérheted a nyilaiddal.
Illemath, látva, hogy lőni készülsz, tompa, erővel teli hangon felmordul.
A következő pillanatban a rabszolgahajó bal oldali evezősorának első fele éles ropogással törik szét, mintha víz helyett sziklába csaptak volna velük az evezősök. A hajó imbolyog egyet, a felétek fordított katapultok kilendülnek. A hajótok orrából magányos, apró lövedék röppen ki és csapódik a vízbe a trammon előtt pár lábnyival. Hallod ahogy távolságokat és irányzékokat állítanak a tengerészek, aztán elérkezettnek látod az időt.
A nyilaid magasan és gyorsan szállnak és bár egyre változik a hajók közti távolság az első percben csak te érsz el "eredményt" kilenc nyiladdal négy embert terítesz le a másik hajón és másik három sebesülten vonszolja el magát. A tizedik nyilad félúton járhat, mikor a két hajó katapultjai tüzet nyitnak. A trammon hirtelen újraállított fegyverei csak a vizet csapják fel a hajótok körül, míg a ti négy lövésetekből kettő is talál. Az egyik (egy éles vas- és kődarabokkal teli korsó) a fedélzetre csapódik és köteleket vitorlákat szaggat szét a láncbarátoknál, meg féltucat újabb sebesült kínüvöltésével járul hozzá a zajokhoz. A másik lövedék ( két fél vasgolyó között jó hat láb hosszú lánc) a jobb oldali evezők közé csapódik és négy-öt evezőt szét is tör.
A fegyverek töltését nincs időd figyelni, mert hirtelen észreveszed a trammon közepén az ellenséges varázstudót aki felemelt karral kántálva felétek int. Kezei közül két tűzgolyó indul felétek, a vitorlákra és az első fedélzet tűzköpőjére irányozva.


Vízfalat emelek a tűzlabdák elé, hogy kioltsák egymást, ezután egy vízhullámot küldök a másik oldalon lévő hajó fedélzetére (oda ahol a varázsló áll), majd belepumpálok némi villámot az ellenséges hajó fedélzetébe (ami eddigre már jó vizes).
A vízfal kioltja az alacsonyabban közelgő tűzgolyót, de a vitorlák felé szállót nem éri el. Hirtelen a fal teteje habzani kezd és a tűzlabda mintha falba rohant volna szétfreccsen a magasban. Illemath elégedett pillantást vet feléd és koncentrálás közben a fogai közt sziszegi:
-Jó hogy éreztem mikor emeled a falat. Volt így egy kis időm.
Az ellenséges tramon katapultjai újabb sortüzet lőnek felétek, de csak egy nehéz kőlövedék szakít szét egy vitorlavásznat és a hajó túloldalán csapódik a vízbe. Az általad idézett hullám újabb evezőket törve zúdul a fedélzetre és a varázsló kivételével mindenkit bőrig áztat. A varázsló körül kétlépésnyi körben viszont száraz maradt a fedélzet.
A villámod a száraz körön kívül csapódik be és füstölgő hullává változtat tucatnyi harcost.
Illemath elsötétülő szemmel pillant rád:
-A rabok miatt több ijet ne ha kérhetem. Az egyik elementálom oda.
A két hajó közben egyre közelebb kerül egymáshoz. A hajót látva egyre erősödik benned a furcsa érzés, hogy valami olyasmit látsz amit nem vártál volna, de nem tudod megmondani mit. Már alig 50 lépésnyire vagytok mikor a tramon palánkja mögül féltucat rövid számszeríjat markoló alak emelkedik ki és küldi felétek nyilait.

Elmosolyodva nézek vissza a papra és megjegyzem:
- A rabok odalent vannak, a hajó fa része megvédi őket a villámaitmól.
De most lássunk neki az igazi mágiáknak.
-Bocsáss meg, nem nagyon szokta ijesmiket használni - mormogja a pap, aztán hirtelen karmozdulattal vízfalat mozdít elétek. Négy acélhegyű nyílvessző darabokra roppan a "falon" Egy az egyik "testőrötök" pajzsába az utolsó kettő a hajópalánkba fúródik. Az áldott nyilvesszővel célzó lövészetek kiröppenti a lövedéket ami elcikázik az ellenfelek között és szinte diadalmas sivítással fúródik a tramon hídján álló kormányosba. Az számszeríjász fojtottan káromkodik ("aszittem a varázslójuk lesz az!" Hogy szakadna rájuk a kránköves pokol") Következő nyila az egyik lövészt szegezi a palánkhoz, társa homlokon lő egy másikat majd gyomron egy páncélosan előlépő láncbarátot.
Mindkét hajó katapultjai dolgoznak, de a tramon lövései a közeltekbe sem járnak. A pap elementáljai és a katapultok, íjászok lövései rendszeresen eltérítik a gépeket vagy megölik-megsebesítik a kezelőket.
Fogok egy nyílvesszőt, kiszámolom, hogy kb. mennyi idő kell ahhoz, hogy a nyílvessző odaérjen a varázslóhoz, majd a nyílvesszőre egy nagyítás varázslatot teszek, valamint egy elemi erőlabda varázslatot (8-os erősségűt), mindkettőt idő mágiával beidőzítem arra az időre, mikor a nyílvessző becsapódik. Ezután távolba látás varázslat a másik hajóra (hogy tökéletesen tudjak célozni), majd a varázslóra lövöm a nyílvesszőt. Mikor az becsapódik, akkor hírtelen megnő a 10x akkorára a nyílvessző, valamint egy erős lökéshullám indul ki belőle.
A nyilad becsapódik a varzslót védő pajzsokba és szinte kitépi a helyéből, a pajzsát idéző, padlóba karcolt varázsjelekkel együtt és a deszkatörmelékké váló mágikus padlódarabbal és tucatnyi fegyveressel együtt csapja a tramon túlsó palánkjának. A varázsló háta furcsa szögbe hajlik majd egy üvöltéssel mozdulatlanná válva lóg ki a hajópalánkon és lassan becúszik a tengerbe. A "vele szálló" emberek egy része átrepül a korlát feletta tengerbe a többi szerteszét szóródik a fedélzeten bőven vérző hasított sebekkel, kifacsarodott tagokkal.
A hajóhídról a kapitány kiáltását hallod és éred hogy alattad megrándul a fedélzet és a hajótok erőteljes fordulóval húz a lassan teljesen irányítás nélkül maradó tramon oldalához. A hajók recsegve simulnak egymáshoz és húsznál több csákja csapódik a tramon oldaláa-fedélzetébe, összekapcsolva a két hajót. A ti oldalatokról diadalmas, a tramonról elszánt üvöltés hangzik fel, aztán mindkét fedélzeten felpattannak a fegyveresek és a két csapat a tramon romos deszkáin acélcsattanásokkal és halálkiáltásokkal tarkított forgatagban csap össze.