Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Magamban káromkodok egy sort, de viszonylag hallkan és nyugodtan folytatom:
-Ha látta bemenni a társainkat akkor talán megkérjük szépen, hogy engedjen be minket. Ha azt is tudja hol vannak most akkor talán meg is köszönjük. Persze az is lehet, hogy ha nem találjuk ott a társainkat akkor nem köszönjük meg.
Fél szemmel Farkas-ra sandítok. Nem tetszik nekem, hogy annyira ideges.
- Ha azokra gondol, akik fizettek, azért, hogy ne engedjem be magukat, akkor nem, nem láttam őket - szól ki a fickó gúnyolódva.

Megvonom a vállam, bár ezt bentről úgysem látja a fickó:
-Végülis mindegy.
Odahajolok Farkas-hoz és Hyas-hoz:
-Tőlem maradhatunk idekint is. Ha a kapukat csak reggel nyitják ki akkor addig odabent lesznek, reggel megkeressük őket, csak előbb kezdjünk hozzá, mint ahogy távoznak.
Mekkora a város? (kb mennyi időbe tellene megkerülni? Van a közelben valami domb-hegyoldal ahonnan többet látni belőle?
Innen egy olyan közepesen nagy városnak tűnik, de fogalmad sincs mennyi időbe telne megkerülni. Néhány kisebb domb van a közelben.

Kissé ideges vagyok és hátrapillantok az úton, hogy a lehagyott utazónő is erre jön-e. Aztán újra beszólok a kapun:
-Hát ez jellemző lenne rájuk. Ha a barátom csillogó szemével kérem akkor kinyitja a kaput?
- Attól függ milyen színben csillog az a szem, esetleg szemek.
A nőt nem látod, de elég sötét is van, és lassabban is haladt nálatok.

- Hát így holdfénynél mintha kissé kékes-fehéren csillogna.
- Nem szeretem azt a színt.

Magamban rendesen fortyogok már, de a hangomon próbálom nem éreztetni:
-Nekem sem a kedvenc színem, de azthiszem több szempár is figyel errefelé és jó lenne belül kerülni a pillantásuk elől.
-Mennyi az a több?

-Egy szempár biztosan látszik, de mintha lenne még egy vagy két alak a közelben, talán sikerül meggyőzni őket is, hogy mutassák meg magukat.
- Még kettő - mondja, azzal kinyit egy kisebb ablakot a kapu mellett lévő ajtón - dobja be, és bejöhetnek.

-Mi a biztosíték, hogy nem csapja az arcunkba az ablakot, ha bent van a pénz?
A kezemben, az ujjaim között az ablaktól kartávolságon kívül felvillantom a hat ezüstöt:
- Egy most, a többi ha beléptünk a kapun.
- Mi a biztosíték, hogy ide adja, ha már bent vannak? Nem érek rá egész éjjel magukkal alkudozni, vagy adja ide, amit kértem, és beengedem, vagy táguljanak innen!

Magamban morgok és leteszem a hat ezüstöt az ablak keretére.
A fickó elveszi a pénzt, utána nem sokkal kinyílik előttetek a kaput.