Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

A tengeren a magam fajta szárazföldinek nem sok tennivalója akad. Besegítek, ahol tudok. Lézengek a fedélzeten, gyakorolgatok. Erősítő feladatokat kérek olykor-olykor a kapitánytól vagy a matrózoktól. A naplementét és felkeltéket mindig megnézem. Ezek magragadják tekintetem, mert a sík felületű vizen a le és felkelő nap ragyogását élvezettel szívom magamba. Kipróbálom az árbócokon és a vitorlafeszítéseken való járkálást és egyensúlyozást, a kilátóba is soksor felmegyek. Ha valaki beszélgetni akar velem, azzal szívesen beszélgetek, sőt történeteket és meséket is szívesen hallgatok.
A legtöbb erősítő feladat valamifajta cipekedés. Reggelente például szinte rutinná válik, hogy a fedélzet felmosásához felhúzdd a vizet karerősítés gyanánt. A vitorlakezelő köteleken való egyensúlyozást egy pár próbálkozás után inkább hanyagolod, mert kapaszkodni csak a vitorlába lehet, és a karmaid alatt eléggé szakadozik a vászon.
A kilátóban szinte melegváltásban vagy Gil-el, aki este sokszor felmászik oda. A tengerészek többnyire hajócsatákról, szörnyekről, kikötői "kocsmabulikról" mesélnek. Többségük egyszerű, nyílt ember aki nem a kinézete alapján ítéli meg a másikat.