Chicago vágóhídjai

[Massza Rex]

Chicago


Kezdetek
A Potawatomi indiánok által lakott területen első 'európai' telepesként egy afrikai származású haiti személy, Jean-Baptiste Pointe du Sable telepedett le a helyi törzsfőnök lányával kötött házassága révén, az 1770-es évek elején. Származása miatt az amerikai függetlenségi háború nagy részében egy detroiti börtönben raboskodott, ahonnan csak nem sokkal a háború vége előtt szabadulhatott. Ezután hazatért ugyan, 1795-ben létrehozott egy kereskedelmi pontot (trading post) a mai Chicago területén, de 1800-ban ismeretlen okokból tovább állt nyugat felé.
Három évvel később (1803) az amerikai hadsereg Fort Dearborn néven épített egy erődöt a korábbi kereskedelmi pont helyén, mely azonban az 1812-es háború során elpusztult. Miután a britek bevették, a lakosokat börtönbe zárták, majd az erődöt földig rombolták, ezt követően egészen 1833-ig nem települt ide senki.

Újraalapítás
1833. elején 350 telepes költözött a Chicago folyó partján fekvő egykori Fort Deaborn helyére. Telepüket még abban az évben, augusztus 12-én, Chicago néven önálló településsé szervezték. A község néhány év alatt közel négyezressé nőtt, így 1837. március 4-én városi rangra emelkedett, azon a napon, mikor Illinois állam részévé vált.
Kiváló földrajzi elhelyezkedése folytán a nyugat felé terjeszkedő Amerikai Egyesült Államok fő kiindulópontjává vált. 1848-ban nyitották meg az Illinois és Michigan Csatornát, mely a Nagy-tavakat kötötötte (és köti össze) a Mississippi folyóval, ezáltal megnyílt az út dél felé, egészen a Mexikói-öbölig. Szintén ebben az évben készült el az első vasútvonal is, ennek köszönhető, hogy 1890-re Amerika második legnagyobb városává nőtte ki magát, mintegy 1,1 millió ember otthonát jelentve.
Chicago az eredeti kiindulópontja a később legendássá vált 66-os útnak és a szintén legendássá vált, a keletet a nyugattal összekötő Transzkontinentális vasútvonalnak is.
Az 1860-as elnökválasztáson a Republikánus párt itt mutatta be saját jelöltjét, Abraham Lincolnt a posztra, aki később el is nyerte az elnöki széket, intézkedéseivel nem sokkal később kirobbantva az amerikai polgárháborút. A polgárháború alatt semmilyen katonai eseményre nem került sor a városban, vagy környékén.

A nagyváros
1871. október 8-a és 10-e között pusztított az Egyesült Államok egyik legnagyobb XIX. századi katasztrófájának számító nagy chicagói tűzvész, 125 halottat és egy teljesen leégett belvárost hagyva maga után. Az újjáépítés az amúgy is prosperáló város gazdaságának egy újabb lökést adott, a város lakossága 1870 és 1900 között közel 1,7 millióra duzzadt. A világ első felhőkarcolója, a Home Insurance Building is itt épült fel 1885-ben. A maga 10 emeletével és 42 méteres magasságával egészen 1890-ig a világ legmagasabb épületének számított, 1931-ben bontották le.
1886. május 1-jén a munkás szakszervezetek sztrájkot szerveztek a nyolc órás munkaidő bevezetéséért, melyet május 4-én az azóta legendássá vált Haymarketi zavargás zárt le, mikoris a tüntető munkások közé vegyült anarchisták egy bombát dobtak a rendőrök közé, akik viszonzásul azonnal tüzet nyitottak. A május elsejei ünnep (a munka ünnepe) erre az eseményre emlékszik.
A hatékony lobbizásnak köszönhetően Chicago rendezhette meg az 1893-as Világkiállítást, melyen egyúttal Amerika felfedezésének 400. évfordulóját is ünnepelték. A kiállítás helyszínének vitája során kapta a város a new yorki újságíróktól a szeles város (Windy City) gúnynevet, ám a vicc fordítva sült el, a chicagóiaknak annyira megtetszett, hogy átvették és csakhamar a város kedvenc öndefiníciójává vált. Az esemény mintegy 27,5 millió látogatót vonzott, mind a mai napig az egyik legsikeresebb világkiállítást produkálva és óriási hatást gyakorolva a kor építészetére és designjára. (Innen indult hódító útjára a magasépítészet, Amerika és a világ számos pontján jelentek meg a chicagói mintára épült és addig szinte kizárólag Chicagóban fellelhető felhőkarcolók.)

XX. század
A gyors növekedés valamint a rengeteg gyár és üzem teljesen tönkretette a Michigan-tó vizét, mely a XX. század elejére komoly problémává terebélyesedett, a város már nem volt képes elegendő ivóvízzel ellátni lakóit. A problémát 1900-ban egy zsiliprendszer kiépítésével oldották meg, a Chicago folyó folyásirányát megfordítva az Illinois folyóba, így a szennyvíz már nem a tóba ömlött.
Az 1920-as évek kétes hírnevet hoztak Chicagónak, mikor a gengszterháborúkból győztesen kikeveredő Al Capone gyakorlatilag a teljes várost az irányítása alá vonta egészen 1931-es bebörtönzéséig.
A nagy fekete-amerikai migráció idején (1914-1950 között, mikor több millió déli fekete indult északra az első, majd a második világháborúba távozott illetve ott elesett katonák munkahelyeinek betöltésére) több ezer déli fekete települt be a városba, óriási lökést adva a zenei életnek. Itt kapta nevét és indult világhódító útjára a jazz.
1942. december 2-án a szigorúan titkos Manhattan-terv keretében a Chicagói Egyetem laborjában végezték a világ első irányított nukleáris láncreakcióját.
1973. május 3-án nyitotta meg kapuit a 442 (antennával együtt 527) méter magas Sears Tower, mely mind a mai napig a világ legmagasabb épülete, Chicago egyik szimbóluma, jelképe.
Az 1950-es évek elejétől kezdve a város közép és felső osztályának egy jelentős része (mintegy 700 000 ember) költözött ki a kül- és elővárosokba, de az amerikai 'trenddel' szemben a kiürült, illetve elszegényedett városrészek az 1990-es évek óta folyamatosan kezdenek feléledni, folyamatosan tér vissza beléjük az élet.
Fekvése, földrajza
A város teljesen sík terepre épült, átlagosan a tengerszint felett 176 méterrel fekszik. Legalacsonyabb pontja 176 m (a Michigan-tó partján), míg legmagasabb pontja 224 m, mely egy töltés, a város legdélibb részén.

Klímája


Jan Feb Márc Ápr Máj Jún
Max. átlag −1 °C 1 °C 7 °C 14 °C 20 °C 26 °C
Min. átlag −10 °C −7 °C −2 °C 3 °C 8 °C 13 °C
Csapadék 55 mm 45 mm 77 mm 93 mm 94 mm 109 mm

Júl Aug Szept Okt Nov Dec
Max. átlag 28 °C 27 °C 23 °C 17 °C 8 °C 1 °C
Min. átlag 17 °C 16 °C 12 °C 5 °C 0 °C −6 °C
Csapadék 94 mm 98 mm 82 mm 69 mm 84 mm 67 mm




Demográfia
Az amerikai nagyvárosoktól eltérően Chicagóban a fehér, a fekete illetve a spanyol ajkú lakosság közel azonos arányban van jelen, mely az államok egyik legnagyobb etnikai és kulturális olvasztótégelyévé teszi. A városban élőket angolul Chicagoan-nak hívják.

Fehér 41,97%
Fekete 36,77%
Spanyol ajkú 26,02%
Ázsiai 4,35%
Medián átlagkereset/év (1990) $38 625

Chicago közel egy évszázadon át az Egyesült Államok második legnagyobb városa volt, mígnem a közel 40 éven át tartó folyamatos elvándorlás miatt (mintegy 700 000 ember költözött ki a városból) a harmadik helyre csúszott vissza, de még így is csupán New York és Los Angeles népesebb nála. Az elvándorlási folyamat az 1990-es években állt csak meg, azóta viszont folyamatos növekedés figyelhető meg a lakosság számát illetően mely révén a korábban elnéptelenedett városrészek ismét kezdenek megtelni élettel.

Közigazgatás
Chicago Illinois állam Cook megyéjének közigazgatási központja. A városi közgyűlésbe az 50 választókerület 1-1 tagot delegál, melynek feje a polgármester, akit négyévente választ meg magának a lakosság, akárcsak a kincstárnokot és a hivatalnokokat is.
A városvezetés felkérésére a Chicagói Egyetem Szociológiai Tudományos Kutató Bizottsága az 1920-as években nagyszabású szociológiai felmérések útján Chicagót 75 kerületre osztotta fel, melyek határai és nevei nagyjából megegyeztek a környékek akkori elnevezéseivel és határaival. Ez a szám az 1950-es években az O'Hare Nemzetközi Repülőtér bekebelezésével előbb 76-ra, majd az 1980-as években a 3. kerület kettéosztásával 77-re nőtt.
Mára többen elavultnak tartják ezt a fajta felosztást, mivel sokkal inkább környékekre, negyedekre (neighbourhoods) mint kerületekre bontható a város. A jelenlegi kerülethatárok már nem tükrözik a város fejlődését, átrendeződését, határait, többnek az elnevezése lecserélődött, átalakult, esetleg „odébb tolódott” vagy épp egyszerűen kiment a közhasználatból.
Ezen környékek, negyedek között (melyek szintén 77-en vannak) esetenként óriási szociális, etnikai, kulturális, vagy más különbségek is előfordulhatnak.

Közlekedés
Chicago az Amerikai Egyesült Államok közlekedési hálózatának egyik legfőbb csomópontja, egyben a világ harmadik legnagyobb belföldi kikötöje Hongkong és Szingapúr után[4]. mely révén jelentős szerepet tölt be a világpiacon is.
A város utcái elsősorban az Amerikában megszokott négyzethálós minta szerint épültek a számozásuk (és a házszámok is) a „középen” fekvő két utcától, a State Street-től kelet-nyugati(East-West) irányban, illetve Madisontól az észak-déli (North-South) irányban indulnak. A városon keresztülhaladó, illetve az innen kiinduló autópályák (összesen hét) szintén rendelkeznek saját utcanévvel a város határain belül.

Tömegközlekedés
A tömegközlekedést szinte egészét a Chicago Transit Authority (CTA) bonyolítja 1947-es alapítása óta, közel 160 különböző buszjárattal és 8 felszíni vasútvonallal (HÉV). Ez utóbbit a chicagóiak „Chicago El”, „Chicago L”, „El”, „the 'L'” vagy „CTA Trains” néven emlegetik legtöbbször. Ehhez járul hozzá további 11 Metra HÉV vonal is, (ez egy magáncég), melyek a CTA 8 vonalából 6-ot használnak, így kötve össze a két rendszert. Ezekhez járul hozzá a Pace vállalat, mely néhány, kizárólag a várost a külvárosokkal összekötő buszjáratot üzemeltet.

Repülőterek
Chicagót három repülőtér szolgálja ki, melyből kettő nemzetközi és egy belföldi
• O'Hare Nemzetközi Repülőtér (a város területén belül, a 76. (O'Hare) kerületben)
• Gary/Chicago Nemzetközi Repülőtér (a Chicagótól 25 km-re fekvő Gary városában)
• Midway Repülőtér (kizárólag belföldi áruforgalmi, az 56. és a 64. kerület (Garfield Ridge és Clearing) területén fekszik)