Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

Készülődés után a fedélzetre megyek mintegy nézelődni.
Királykék sűrűn redőzött ruhát és hozzáillő lábbelit viselek. Az arcomon nincs arcfestés. A bőröm egy árnyalattal sötétebbnek tűnik, mint eddig, a hajam fehér, és rengetek apró tincsbe van fonva. A fonatokat a végükön fehérarany gyűrűk tartják össze. Kezemen a már látott pecsétgyűrű van.
Miután nézelődés címén megmutattam magam visszamegyek a kabinba, és várakozom.
Úgy tűnik a hajón mindenki értesült róla, hogy mi a dolguk és a tengerészek az eddiginél is nagyobb tisztelettel öveznek. gondosan ügyelnek rá, hogy ne legyenek az utadban, kivéve, ha fontos munkájuk van és olyankor is egy pillanatra abbahagyják és tiszteletet adnak neked a külhoni emberféléktől elvárt módon.

- Kint a kabin elött várakozom, amikor Ryel kimegy a fedélzetre, követem lehajtott fejjel, közben még azért odasúgom neki, hogy mit teggyek, ha nincs a közelben, ilyenkor hol szoktak várakozni, majd amennyiben nem kapok választ, úgy visszakísérem a kabinjáig, ahol természetesen nem látnak, ott felszegett fejjel megyek, majd várok a kabinja elött. A szemem sarkából mindig nézem a fedélzet felé vezető utat, ha ismeretlen jönne azzonal lehajtom a fejem és úgy állok Ryel kabinja elött.

- Tedd, ami egy szolgától elvárható, én ne kérdezz többet tőlem - szűröm a fogaim közt a választ Dharnak. Míg hozzá beszélek, nem nézek rá, oda se fordulok hozzá.
(Csak akkor válaszolok, ha Dhar kérdése még a hajó belsejében ér, ha már a fedélzeten kérdez, ott nem kap választ.)
Még a hajótesten belül kérdez.
Tömzsipöröly Dhar mellett battyog és gondosan nem néz fentebb mint a lábfejed. Dhart egy pillanatig visszatartja és suttogva szól neki:
-Ne szólj senkihez, mintha néma lennél. Csak azt tedd amit én. Utánozz. Fogdd fel jellemgyakorlatnak.