Hollószárnyak

[VérGyöngyTyúk Z]

Megvonom a vállam, aztán a fickókra mutatok:
-Hát majd ők fizetnek.
Láthatóan ez jobban tetszik a fogadósnak, mint az az ötlet, hogy neki kelljen fizetnie.Magammal hívom és ha segít akkor ketten átnézzük a sebesültek "pénzügyi helyzetét" elsősorban a pénzérméket. Figyelek arra, hogy stikában ne rakjon zsebbre és a végén a már összeszedett pénzérmékhez visszük a fickóktól elszedetteket és összeszámoljuk:
-Elég lesz?
- Elég. Mindjárt intézkedem - azzal femarkolja a pénzt és elsiet.
Öt ezüstöt találtatok összesen, a fogadós nem rakott zsebre semmit külön.
Körülbelül egy óra múlva érkezik meg egy idősebb férfi, aki a magával hozott szütyőből előpakol némi kötszert és egyebet és munkához lát: megvizsgálja a sérülteket, ellátja a sebeket, fertőtlenít, varr, kötöz. Mikor ezzel végzett a fogadós kifizeti neki a pénzt, aztán az orvos távozik.
Aki nem tud magától távozni, azokat elviteti a fogadós, valami félreeső szobába, majd nekiáll eltakarítani a romokat.
Nézem ahogy pakol a fogadós, aztán nekiállok kicsit segíteni a romeltakarításban. Közben kérdezgetem:
-Milyen fogadások voltak itt egyáltalán? Miért mentek egyből egymásnak az emberek?
- Maga is itt volt, nem? Vagy nem látta mi történt? - kérdi kissé meglepődve.
-Nem nagyon láttam az elejét. Csak annyit, hogy lejöttem enni és egy rakat ember nyüzsgött öszevissza. Aztán -intek Entar felé - megvádolták csalással és erre kitört a balhé.
- Csak a szokásos, néhányan sokat ittak, és mégtöbbet vesztettek, és egy ilyen vád épp elég ahhoz, hogy az adott illetőn akarják megtorolni a balszerencséjüket, innen már egyenes út vezet a verekedésig. Mondjuk volt már olyan, hogy valaki közbelépett, és mégse verték halomra egymást az emberek, jómagam is próbálkoztam régebben, de néhány kiadós verés után már nem voltam annyira lelkes.