Buék 20

[Cassandra]

A BUÉK 20 az idei első túrám volt, mint a neve is mutatja az új év adta a túra apropóját.

Hajnalok hajnalán akartak egyesek elindulni, ezért 6ra beállítottam az órát, de egy rossz álom megelőzte, úgyhogy hajnali 5kor már fent csiripeltem.
Tettem vettem, időtmulattam, rákészültem az indulásra.
3/4 7kor csörög a telefon, hogy menyjünk már... Hohó, csakhogy én még teljes éjszakai díszben álltam egy fogkefével a kezemben (A készülődés a hátizsák összekészítésénél kifújt.).
Villámgyors öltözés, spuri le és mehettünk is a rajt fele.
Ati leparkolt békésen egy parkolóban, mondván kis séta után ott lesz a rajthely, ami a hűvösvölgyi kisvasótnál volt.
Sétáltunk talán száz métert, mikor kezdett gyanússá válni, hogy rossz helyen vagyunk... vissza az autóhoz, gyerünk tovább... harmadik próbálkozásra meg is találtuk a rajtot.
Bőven időben voltunk így egy fél nevezés megejtése után szépen megreggeliztünk s megvártuk a csipetcsapat 3. illetve 4. tagját Melasz illetve a négylábu Kanga személyében.
Letudtuk a nevezéseket és uccu neki lerohantuk a hegyet.
A lendület KB az első emelkedőig tartott... egy jódarabig tudtuk tartani Melasz tempóját, de aztán ő idomult hozzánk, mikor látta, hogy esélyünk nincs végig az ő tempójában menni.
Az első pont a Hármashatár-Hegyen volt, ismerős környéken, de annak általunk talán kevésbé ismert útjain haladtunk. Menetközben megszabadultam a kabátomtól (Hisz nem tanulva a múlthétből télikabátban indultam.).Van egy útszakasz, amit legnagyobb örömömre kihagytunk.
A pontnál meglepetésként és kisebbféle sokként ért, hogy KB negyed órát álltunk sorba a pecsétért, aminek a végén kezdtem érezni, hogy tulajdonképp tél van.
Kicsit kipihentük magunkat várakozás közben, majd nekiindultunk a túra második szakaszának melynek végét az Apáthy-sziklánál lévő EP. jelentette.
Ennél a sziklánál is megfordultunk már korábban.De most sem vonzott valahogy a gondolat, hogy felmásszak rá, mikor lenéztem a jobb oldalon rájöttem hogy legutóbb mi tartott vissza ettől (Tériszonyosoknak nem ajánlom.).Maga az útszakasz javarészt lejtőkből állt egészes a frissítőpontig, ahol süti és tea várt minket, addig egész így jó tempót mehettünk.
Innen tovább, újra felfele, míg végül az Árpád-kilátó érintésével lértük a második pontot: sorbanállás, pecsételés, gyerünk tovább...
Kicsit késöbb a magam részéről gyors kavicstalanítás.
A harmadik ellenörzőpont valami nevenincs helyen volt... itt jön az a rész, amikor már a feledés homályába merültek egyes események.
Amire emlékszek, az annyi, hogy mentünk... fölfele...
Elértük a pontot, sorbanálltunk, pecsételtettünk, majd mentünk tovább, ki hinné, felfele a nem is olyan messze levő 4.pontig, a Nagy-Hárs-Hegyig, no itt Melasz nem bírt tovább és otthagyott minket, majd a csúcson békésen pakolászva várta a sereghajtókat (őszintén szólva itt kicsit én tartottam fel Atit, ő szerintem ment volna Melasszal, legalábbis még egy darabig.).
Fent kis pihi és a szinttérkép vizslatása után nagy lelkesedésel indultunk tova... innentől szinte már csak lejtő volt elöttünk.
Az utolsó ellenörzőponton szaloncukor, a célban (a sorbanállást követően) pedig főtt virsli és üdítő várt ránk a cél elött olyannyira kényelmes utunk volt, hogy még egy kis futás is belefért, mindenesetre megvétóztam az ötletet, hogy ezt a célig folytassuk.

A nap egyenlege: Egy újabb nagyszrű kis túra részesei voltunk, én személy szerint nagyon élveztem, a szervezés itt is nagyon jó volt, a társaság szintén.
Egyéni egyenleg: Egy esés, ami szerintem nem is számít annak, egy újjabb nagyszerű élmény, egy csepp izomláz és a régi helyén új vizhólyag.

A második olyan túra volt, amin nem sikerült eltévedni, ha a rajt elöttit nem számítjuk.

Végső egyenleg: Jól éreztem magam és köszönöm a szervezőknek és a többieknek, akik mindvégig elviseltek.

Kiegészítés és fotók késöbb by Ati.