Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Először arra nézek, amerre a matrózok is. Furcsán pásztázom a környéket és a roncsokat, no meg a hullát/hullákat. Amikor a matróz elsiet és mindenki elkezdi sürgetve csinálni a dolgát, kérdezősködök egy kicsit.
- Mi az a nafta és az egy hajót elpusztít? Ez egy amolyan hatalmas viziszörny, vagy ahoz hasonló, amik hajókat pusztítanak el a tengeren? Én nem fogom egy könnyen adni magam a bestiának - jelentem ki kidüllesztett mellkassal.

Ezek után visszahúzódom a hajó közepe felé és várom Feran, illetve a kapitány utasításait.
Az egyik lángvető mellől kissé ideges kacajjal szól oda az előbb még melletted álló matróz:
-A nafta az ami itt is ég - bök a sárkányforma csővégre amiben félölnyi őrláng lobog - Hidd el ennek aztán megadnád magad. A jófajta keverékek még a vízben is égnek, bár azokat kevesen tudják megfizetni. miénk sem olyan, de egy köpettel hamuvá változtatna.
Az elsőtiszt kocogtatja meg a vállad. Oldalán széles pengélyű, kurta kard, övébe tűzve ácsfejsze és csatacsillag:
-Az a naftavető amelyik egy toroni hajó felső árbóccsúcsát megégeti, vagy nagyon szerencsés, vagy győztes. De mindenképp veszélyes.