Hollószárnyak

[Chris]

Az éjszaka nyugalmasan telt, nem volt vihar. A matrózok vihar előtti csendet emlegettek az éjszakával kapcsolatban, de magatokban fohászkodtatok, hogy ne így legyen. Hajnalra viszont bebizonyosodott, hogy a tapasztalt tengerjáróknak igaza volt. Az előző éjszakai viharnál jóval nagyobb kerekedett, nem tudjátok, mit tettek vagy nem tettek a papok, de a hajót úgy dobálta a tenger, mint valami papír csónakot. Ismét kiáltásokat és parancsszavakat hallottatok a fedélzetről, majd napkelte után nem sokkal ilyen kiáltások érkeztek több felöl:
- Léket kaptunk!
- Süllyedünk!
- Antoh irgalmazzon!
- Itt a vég!
Aztán valahogy mégsem sűllyedtetek el, viszont irányt váltottatok, és fél napos út után kikötöttetek valahol, eddigre már a vihar lecsendesedett, és csak az eső szemerkélt.