Az Ezüst hold könnyei

[Chris]

- Két nap biztosan kell, ha sietünk is. Lenne megoldás, hogy ne legyünk feltűnőek, és probléma se legyen, de nem hiszem, hogy a többieknek tetszene az ötlet, e mellett vállalnom kellene a kilétemet. De mindet egybe véve, még mindig ez lenne a legbiztonságosabb megoldás.

-Arra gondolsz, hogy játszuk el a kíséreted, mint szolgák és rabszolgák?

- Igen, de tudom, hogy ezt nem fogadnák el a többek. Megértem. De érdemes szem előtt tartani, hogy a társaink egy része nem lesz ott biztonságban, és nem lenne elképzelhetetlen, ha valaki eladná őket rabszolgának. Téged, Meríínt, Ishart, és az Atyát nem adnának el, de a többieket...

Feran töpreng egy kicsit:
-Talán Tömzsipöröly és Gil tudnák álcázni magukat és Dhar-t. Embernek és gyereknek. Megkérdem tőlük. Ha mégsem, akkor igyekszünk majd a Concordia biztosította jogokkal élni. Amint partraszállunk beszélünk a helyi hivatalnokkkal.
Mögületek lépések hallatszanak és Feran hátrapillant:
-Jó estét. Mit óhajt?

Hátra nézek én is. Ki van ott?

Egy magas, testes ember áll mögöttetek pár lépésnyire. Mögötte két fegyveres. Ruházata kereskedőre vall, kezein ékköves gyűrűk csillognak.
-Jó estét Maguknak is! Láttuk mikor megérkeztek a faluba. Az esetleges félreértések és összezördülések megelőzése képpen tudatnám magukal, hogy nem veszünk fel utasokat és nem engedünk senkit a hajónkra.
Feran összevont szemöldökkel méri végig a fickót:
-Nem szándékozunk magukkal tartani és a hajójuk sem érdekel. Vagy kellene, hogy érdekeljen?
-Hahh.. mostanság dívik az utasként felszálló kalózok csele. Már volt szerencsénk hozzájuk és nem akarok mégegyszer olyan napokat.