Mese, mese mátka... :)

[Mona]

A tücsök egy fűszál alatt pihente ki az ebéd fáradalmait. Éppen át akart fordulni a másik oldalára, amikor hozzáért a kutya nedves orra.
– Nagyon elszemtelenedtek ezek a csigák – morogta, és aludt tovább.
– Tücsök – súgta fülébe a seregély –, tudsz te hegedülni?
– Nem tudok. És esőt fakasztani, hálót szőni, meg nyulat fogni sem tudok. Hagyj aludni.
– Most ez komoly – a tücsök kinyitotta az egyik szemét, és végignézett a társaságon. Látta, hogy valóban az. – A kutya azt mondta, hogy hegedültél a gonosz mostohának, miközben jártátok a világot.
– Nem hegedültem én soha senkinek! Ciripelni szoktam éjszakánként, de nem mindenféle jöttmentnek, hanem csak a lánynak, akibe éppen szerelmes vagyok.
– Ciripelj nekem! – kérte a tündér.
– Éppen ciripelhetek – felelt a tücsök.
Feltápászkodott, elvégzett néhány törzshajlítást és karlendítést, majd rázendített. A tündér aléltan hallgatta. Arcát pír öntötte el, és az ajkai is szétnyíltak kissé. A többiek azonban nem lelkesedtek ennyire.
– Tudod, a mese… – figyelmeztette a kutya.
– Ó, a mese! – ébredt a valóságra, majd megsimogatta a tücsök hátát. – Nagyon szép volt ez a zene, de most segítened kell, kitalálni egy mesét.
– Mi sem egyszerűbb! – húzta ki magát a tücsök. – Volt egyszer egy kismadár. Reggel felébredt, ivott a hajnali harmatból, és egészen délig énekelt. Délben megevett néhány szem búzát, majd estig abba sem hagyta a csiripelést. Elbúcsúztatta még a napot, és bebújt a fészkébe a párja mellé. Itt a vége, fuss el véle!
– Ennyi? – kérdezte a tündér. – Túl egyszerű ahhoz, hogy hihető legyen. No nem baj, törd a fejed majd útközben!
Elindultak hát. A tücsök a kutya hátára telepedett, körülöttük repkedett a tündér, és valamivel feljebb a seregély, csőrében a kristály szilánkjaival. Mentek, mendegéltek, egyszer csak megláttak egy rókát, ahogy jön velük szemben az úton.
– Nocsak, a ravaszdi! – szólt örvendve a kutya.
– Nem én vagyok az, hanem a bátyám – felelt csendesen a róka.
– És hol van a bátyád?
– Évek óta nem látta senki.
– Nem baj, akkor gyere velünk te. Mesélnünk kell egy kislánynak.
– Én még sohasem meséltem senkinek.
– Mi sem. Na indulás! – mordult fel a kutya.