Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

A kopogásra felébredek és megkérdezem, hogy ki az, majd ajtót nyitok.
- Jó reggelt barátom! Adj egy percet, hogy elkészüljek és indulhatunk!
Megmosakszom, összeszedem a cuccom, felveszem a bőrvértet, oldalakra kardok és a szokásos nagy csuhát ráhúzom, majd indulásra készen várom Tömzsipörölyt, hogy indulhassunk.
Tömzsipöröly láthatólag izgatottan toporog mikor kilépsz az ajtón.
-Most hagyom el először magamtól ezt a helyet! Kissé izgatott vagyok.
Ezt rendesen látod is rajta, csak az feszélyez kissé, hogy a hátán egy furcsa kinézetű számszeríj van átvetve és a jelek szerint fel is van feszítve.
-Először a helyi csatornaklánt keressük meg jó? - és már indul is a lépcső felé, félig ugrálva mint egy izgatott kölyök. A hátát ütemesen csapkodja a számszeríj és a lehetőségekbe belegondolva nagyot nyelsz.
Követem Tömzsiőörölyt, miközbe intézem hozá mondandóm:
- Csatornába kell lemenni, fújjj, abba mocsokba? - kérdem a törpét.
Nem megyünk le a csatornába csak ha muszály. Meg ha hívnak. Veszélyes hely az még egy magunkfajtának is.
- Na meg minek az a számodra hatalmas fegyver, miért nem valami normális van nálad, amivel lehet ártalmatlanítani, ha kell, mert hát gondolom számítasz valami küzdelemre, hamár felfegyverkeztél Te is. Ez nem egy sima felderítés lesz. - mosolygok.
Előrelendíti magán a számszeríjat és kissé összerezzensz mikor a hegy feléd mutat a művelet közben.
-Hoppá. Miért nem szólsz, hogy fel van húzva. Nagyon érzékeny a kioldó és még megsebesítettem volna valakit. Kelleni meg azért kell, mert soha ne alkudj úgy, hogy nem tudod megvédeni a pozíciódat. Egyébként pedig még veszek magamhoz fegyvert.
Mikor leértek az ivóba az ottlevők felemelt korsókkal köszöntenek titeket. Karemm egy széles, megpakolt fegyverövet hoz Tömzsipörölynek. Ő felcsatolja és kihúzza magát.
-Most mehetünk.
Ahogy végigméred úgy döntesz inkább nem szólsz. A számszeríj mellett most már az övén lóg két hosszúkás doboz, egy rövidkard a balján egy kalapács a bal oldalán, meg vagy féltucat tőr és hajítótőr.
Kilppve a fogadóból jó félórát gyalogoltok egy romos épületig. Tömzsipöröly lekanyarítja a válláról a számszeríjat és megfeszíti. A vájatba alultól ugrik egy vessző. Végigmér, aztán bólint.
-Na menjünk.
Az ajtóhoz lép és egy lendülettel berúgja, majd habozás nélkül belép.
A romokkal teli szobában semmi sem mozdul körülötte.
-Az információért jöttem amit kifizettem előre. -kiáltja a sötétbe.
Kint várom Tömzyipöröly mögött, amíg valami hang válaszol, ha nem benézek felett egy kicsit erőltetve a szem, hogy a sötétbe lássak valami. Ha továbbra sincs válasz lenézek a törpére:
- Biztos, hogy van itt valaki? - kérdem tőle.
-Persze, hogy vannak, csak Téged nem ismernek még. - szól hátra a törpe.
A homályban valami megmozdul. Sötét árnyék emelkedik fel az egyik törmelékhalom mögül.
-Gyertek beljebb és csuklyátok be az ajtót.
Tömzsipöröly bentebb lép és maga után int, de hátraszól:
-Az ajtót hagydd nyitva.
Belépek Tömzsipöröly után és ahogy kérte nyitva hagyom az ajtót nem törödve a hanggal, ami máshogy rendelkezett.
A sötét alak jobban kirajzolódik mikor belépsz, az alakjából és nagyságából ítélve emer lehet, de a belőle és a házból áradó bűz facsarja az orrod.
Tömzsipöröly félrelép az ajtó fénysávjából és körbepillant, majd az alakra néz:
-Nos?
A görnyedt alak megváltozott, rekedtes suttogással felel:
-Teljesítettük mit kértél, hogy lerójuk tartozásunkat....
-Csak az egyiket! A tűzpapokat, ha jók a híreid. - vág közbe Tömzsipöröly.
Az alak hangosan szusszan egyet.
-Rendben. Tudjuk, de hát próbálkozunk. - halk, göccögö nevetés, majd folytatja - Elkaptuk az egyik őrt ahogy kérted. A viperafajzatok fészkében temetetlenül hevernek a társai. Aki életben maradt éjközép előtt elment az ékszerészek utcájába és pénzt vettek át a kismestertől, majd elhagyták a várost. Az elfogott őr vallott nekünk. A két démonőrt ők vágták le. Nem lettek volna hajlandók feladni a feladatukat. A többiek viszont emberek voltak és féltek, hogy azért miket őriznek, eljönnek a boszorkánymesterek. Élni akartak. - halk kacaj - most alig féltucatnyian kelhettek végül útra. De ha akarod egy másik szívességedért elkapjuk őket és a pénzzel együtt visszahozzuk.
-Nem kell. Ennyi?
-Még egy dolog van. Hol van most az akit elkaptatok? Nem fog már beszélni?
A csuklyás alak kiegyenesdik és arcából hátrahullajtja a csuklyát. Sebekkel szabdalt arcú, üveges tekintetű arc tűnik elő. A viaszfehér bőrön bogarak mászkálnak, homlokán rúnajel fénylik fel. Felhasadt ajkai szóra nyílnak:
-Vele beszélsz. Ő lesz az új őrünk. Leróttuk a tartozást?
-A tűzpapokért igen. Azért leróttátok. De nem ez lesz az új őrötök. - szól Tömzsipöröly.
Halk kattanást, majd pendülést hallasz ahogy a számszeríj lövedéke kiröppen. A nyílvessző a rúnajel közepébe vágódik és négyágú hegye szétszaggatja azt. A holtest feje szinte szétrobban, a test halk dübbenéssel omlik a padlót borító mocsokba.
-Én nem engedtem meg, hogy felhasználják. - köp a hulla felé Tömzsipöröly, majd sarkon fordul - Mehetünk?
Ahogy folyik a diskurzus, csak felmérem a terepet, de nem avatkozok közbe a tárgyalásba. Amikor a jelenet lezajlik undorral nézek a holtestre és arra, aki ezt tette vele. Amikor Tömzsipöröly kivonulót fúj, kimegyek és becsapom magam után az ajtót. Visszafelé szótlanul utazok és gondolkodom azon a szerencsétlenen, aki így járt. Bár rossz ember volt nem biztos, hogy ezt érdemelte.
Tömzsipöröly látszólag csak félig elégedett.
-Miért kellett megölniük a fickót? Áhh.. sosem értettem igazán ezeket a csatornaurakat. Gyere Dhar menjünk. elmondjuk Feran úrnak mit mondtak ezek aztán meglátjuk mi lesz. Bandukoltok nyugodtan amikor a homlokára csap:
-Én őrült! Majdnem elfelejtettem!
Befordul egy keresztutcába és egy kis ház előtt áll meg, aminek homlokzatán íjat és nyílvesszőket ábrázoló cégér fityeg.
-Várj itt, jövök. - fut be a kapun.
Pár perc múlva jön és vállán jókora oldalzsákot cipel, ami láthatólag meg van tömve.
Kérdő pillantásodra felel:
-Extra nyílvesszők, meg némi meglepetés nemvárt vendégeknek. De most már iparkodjunk - mondja és újra elindultok a Zsivány Ló felé.
Mikor odaértek Karemm fogad titeket. Elveszi a zsákot Tömzsipörölytől és a különterem folyosója felé bök:
-A többiek már lementek