Az Ezüst hold könnyei

[Pettyes]

Felkelek, megmosakszom, majd elindulok lefelé a fogadó terébe. Keresek valakit a társaim közül, aki ért az elme védelméhez, elsősorban Ferant és az Atyát, de akár Ryel is megteszi.
Még látod ahogy Ryel kilép az ajtón mikor leérsz. Se Feran se az Atya nincs lennt, csak Íshar-ék esznek az asztaluknál.
Odaintek Ísharéknak, majd odalépek a pulthoz és szólok Karemmhez:
- Üdv Karemm, kaphatnék valami finomat, valami fogamra valót? - Széles mosolyt vágok hozzá.
- Hogy tetszett a tegnapi banzáj? - ismét mosolygok.
- Megkérhetlek, hogy hozd a reggelit Ísharékhoz, márha megengedik, hogy odaüljek melléjük - majd kacsintok egyet és odamegyek Ísharékhoz.
Karemm láthatóan rosszkedvű:
-Nem láttam, nekem meg a kölyöknek volt épp beosztásunk ide és egy percig sem tudtam leszabadulni. Pedig aszonták a vendégek, hogy bár nem a leghosszabb volt amit láttak, de megérte megnézni. Különben meg - a köténye alatt megzörget valamit ami pénzcsörgésnek hangzik és elmosolyodik - gratulálok a győzelmedhez! Még jó, hogy rád fogadtam. Menj csak mingyárt viszek valami finomat.

- Jó reggelt Nektek. Szabad egy hely körötökben?
-Gyere csak leül!- szól Meríín és kissé összébbhúzák a tányérjaikat.
- A tegnapi küzdelemre visszatérve, nagyon jó voltál Íshar és gonolom Meríín Te sem vagy különb! Ahhoz képest, hogy nem vagyotok óriások - nézek magamra - nagyon erősek vagytok és a harcmodorotok is elképesztő! Meséltek róla valamit?
-Nem van mi arcművés vagy mit te mond - néz rád két falat közt Íshar - mi harcos, nekünk kellett tud harc, hogy lehessünk harcos.
Karemm lép oda és a jókora tálon amit elédtesz friss őzgerinc illatozik. Nagyot nyelsz hirtelen, mert míg magad fizettél az ételért csak egyszer volt elég pénzed venni egy kissebb darabot belőle. Mellette byzonszeletek gőzölögnek. Egy hatalmas friss cipó és jókora korsó víz kerül még eléd, aztán két kissebb edényben savanyúságot és szószt tesz eléd. - Hasonlít a harcmodorotok egy kicsit arra, amit a szülőhazámban tanítanak, persze nekem ezt csak mesélték én valamelyest megpróbáltam elsajátítani és talán sikerült is, mert nem kisebb ember, mint az apám tanított meg rá! - mosolygok és büszke is a tartásom.
-Jó munka csinál tied tanítás. Reméljük majd kipróbáljuk eggyütt harcot is! Egyél jót! Kell harc után! - Nevetnek és feléd emelik a poharaikat.

Úgy félóra múltán felállnak és elköszönnek:
-Bocsánat mennünk kell el innen kicsit. Nemsokára jön vissza és beszélget még jó?